Anna Thorvaldsdottir  ~  Rhízōma

Penderecki abban különbözik Sigmund Freudtól, hogy neki nem sikerült zseniálisan tévedni. A zseniális tévedők újra meg újra feltámadnak, még akkor is, ha tribscheni házukban Thomas Mann csak annyit tudott mondani: hm... (Vö. Wagner!)

Ezt csak azért hozom elő, mert társaim a blogban majd’ mindent elmondtak Anna Thorvaldsdottirról. (Lásd: ITT) Annál is inkább, mert a zenéhez való verbális viszonyom igen gyenge.

A jó izlandi Annát zenei világunkban összehozták a lengyel maestroval [meg még Lachenmannal is? – nem vettem észre, pedig őt aztán ismerem, emlékszem Andersen meséje, meg Leonardo da Vinci szövegei nyomán írt operájából valami rádióműsort is összeeszkábáltam  valamikor az ezredforduló után (“Melegedni akart szegényke”)] – szóval Penderecki és Anna között azt a különbséget érzem (a Penderecki fanek bocsánatát kérem), hogy Anna őszinte, a lengyel maestro meg, hát egy meglehetős "hátra arccal" ugyancsak feladta.

Így hát csak azt tudom ajánlani, hogy hallgassuk meg az “inkriminált” opuszt: Streaming Arhythmia. Talán a cím megtévesztő? Nem tudom; én rezignált gyönyörűséggel hallgattam... "Kvázi-fogyasztható?..."