Találkozás 2.

Paul Celan  ~  Michael Nyman  ~  Ute Lemper

Paul Celan Zsoltár című költeményét előbb a szerző mondja el, utána magyarul hallgathatjuk, végül

Michael Nyman Celan versére írt szerzeménye hangzik el

                            Ute Lemper előadásában

Psalm 

Niemand knetet uns wieder aus Erde und Lehm,

niemand bespricht unseren Staub.

Niemand.

Gelobt seist du, Niemand.

Dir zulieb wollen

wir blühn.

Dir

entgegen.

Ein Nichts

waren wir, sind wir, werden

wir bleiben, blühend:

die Nichts-, die

Niemandsrose.

Mit

dem Griffel seelenhell,

dem Staubfaden himmelswüst,

der Krone rot

vom Purpurwort, das wir sangen

über, o über

dem Dorn.

Zsoltár

Senki se gyúr újra földből és agyagból,

porunkból se szólít fel senki

Senki.

Dicsértessél te, Senki.

Kedvedre szöknénk

virágba.

Szemben

veled.

Semmi

voltunk, vagyunk, 

maradunk virulva: 

a Semmi-, 

Senkirózsája.

Bibénk

lélekvilágos,

porzóink égkopárak,

pártánk piros

a tövisen, ó, a tövisen

túl zengett

bíborszónktól.