Freud és Mózes

Mózes, az ember és az egyistenhit - címen írt Freud izgalmas tanulmányt. Izgalmas mondom, mert először veti fel Mózesnek Ehnaton fáraóval való azonosságát - vagy ennek lehetségességét. 

Az Ehnaton-Mózes azonossággal azután többen is foglalkoztak. Hogy valójában hogyan volt, azt nehéz persze kideríteni. 

Mindenesetre az, hogy Ehnaton "vezette be" az egyistenhitet (a Napisten!), s hogy szokásai, ábrázolásának jellemzői nagyon eltértek a többi fáraóknál megszokottól - valószínűsítheti ezeket a teóriákat. Ehnaton nyilván megtiltotta idealisztikus ábrázolását, így azután inkább egy törékeny, érzékeny figuraként ismertük meg. 

Idézek néhány jellegzetes részletet  Freud tanulmányából:

  ...az életben egészen különös bizalom tölt el minden zsidót - mintha valamiféle kincs birtoká­ban volnának -; bizonyos optimizmus, amit a jámbor ember talán az Istenbe vetett bizalomnak nevezne.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

  Mózes, ez az egyetlen ember teremtette meg a zsidóságot. Neki köszönheti ez a nép szívós életképességét, de nagy­részt azt az ellenségeskedést is, amiben része volt és még ma is része van.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az a tény, hogy a zsidó nép mintegy kétezer éven át a szellemre helyezte a hangsúlyt, természe­tesen nem maradt hatástalan, hanem segített gátat vetni a durvaságnak és erőszakosságra való hajlam­nak, ami rendszerint eluralkodik ott, ahol az izom­erő fejlesztése a nép ideálja. 

Michelangelo Mózes szobra nyilvánvalóan felkeltette Freud érdeklődését. Michelangelo Mózese című írásában (egyike Freud legszebb írásainak) hihetetlen pontos értelmezését adja annak a pillanatnak, amit ez a szobor rögzít. Ugyanebben az írásban egyébként érinti Shakespeare Hamletjét is, mint olyat, amelynek az értelmezését Freud szerint a pszichoanalízis oldotta meg. 

Egy részlet bizonyára ezt támasztja alá:

Hamlet: Nos hát, anyám, mi tetszik?

Királyné:Hamlet, nagyon megsértetted atyádat.

Hamlet: Anyám, nagyon megsértetted atyámat.

Királyné: Jer, jer; nyelved hiú szót viszonoz.

Hamlet: Menj, menj kötözködő nyelved gonosz.

Királyné: Mi volt ez, Hamlet?

Hamlet. Mi baj édesem?

De térjünk vissza a Mózes szoborhoz. Az írás részletét az alábbi klipben idézem: