Találkozás

Paul Celan  ~  Aribert Reimann  ~  Dietrich Fischer-Dieskau

Celan Tenebrae című nagy versét az alábbi felvételen a költő előadásában hallgathatjuk, majd megszólal magyarul is, s végül a vers megzenésített felvétele -

Aribert Reimann opusza -  hangzik el

Dietrich Fischer-Dieskau előadásában. Zongorán a szerző kíséri. (Eredetileg a művet Reimann kontratenorra írta.)

Tenebrae 

Közel vagyunk, Uram.
foghatóan közel.

Már fogva, Uram,

egymásba marva, mintha

mindőnk teste a te

tested volna, Uram.

Imádkozz, Uram,

imádkozz hozzánk,

közel vagyunk.

Kajlán mentünk oda,

mentünk oda, ráhajolni

katlanra, vályúra.

Az itatóra, uram.

Vér volt, a vért

te ontottad, Uram.

Csillogott.

A te képedet verte szemünkbe, Uram.

Nyitva s üres a szem, a száj, Uram.

Ittunk, Uram.

A vért és a képet a vérben, Uram.

Imádkozz, Uram.
Közel vagyunk.

(Lator László fordítása)

Tenebrae 

Nah sind wir, Herr,

nahe und greifbar.

Gegriffen schon, Herr,

ineinander verkrallt, als wär

der Leib eines jeden von uns

dein Leib, Herr.

Bete, Herr,

bete zu uns,

wir sind nah.

Windschief gingen wir hin,

gingen wir hin, uns zu bücken

nach Mulde und Maar.

Zur Tränke gingen wir, Herr.

Es war Blut, es war,

was du vergossen, Herr.

Es glänzte.

Es warf uns dein Bild in die Augen, Herr.

Augen und Mund stehn so offen und leer, Herr.

Wir haben getrunken, Herr.

Das Blut und das Bild, das im Blut war, Herr.

Bete, Herr.

Wir sind nah.