Egy "Valaki", aki nem tehető semmivé!...

˙

A negyvenes években a Kölcsey Ferenc fiúgimnázium tanulója voltam.

˙
Éveken keresztül tanított latinra (nyelv és irodalom!) Egry Gyula tanár úr.

˙

Egry tanár úrra a legjellemzőbb az volt, hogy szerette azt, amit csinált. Nem nagy szavakkal, csak egyszerűen. Sugárzott belőle. ˙

˙

Nehéz idők voltak: háború után, „készülődés” a diktatúrára… Minden azt mutatta az iskolában is, hogy kemény idők jönnek. Egységes fegyelem, gondolkodás, cselekvés. A diktatúrák örök követelménye, örök fegyvertára.

˙

Egry tanár úr mindenben eltért a kötelezőktől. Egry tanár úr nem osztályozott. Nem volt notesza, az osztálykönyv nem érdekelte.

˙
Egry tanár úr nem írt haza az ellenőrző könyvecskében, nem küldött senkit az igazgatóhoz, nem árulkodott az osztályfőnöknél.

˙
Egry tanár utálta a kötelező dolgozatírást. De mert kötelező volt, a dolgozatírást megelőző órán felírta a táblára a szöveget, mi meg lemásoltuk, s megírtuk annak-rendje módja szerint – hiszen kötelező volt.

˙
Egry tanár úr nem buktatott. Ha valakit nem érdekelte a latin, csak arra kérte, hogy az órán csendben foglalkozzék mással.

˙
És lám: Egry tanár úrra egyre többen figyelni kezdtek. Egry tanár úrra mindenki emlékszik, akivel találkozott.

˙
Egry tanár úr szerette, amit csinált. Egry tanár úr – tanár volt. Tanító. Szeretetet hordozó. Sugárzó. Egy életre szóló hatással…

˙
Mindmáig szeretem a latint. A latin csiszolja az embert. Egry tanár úr pedig szerette. Egry tanár úrral még soká az érettségi után is beszélgettem, leveleztem. Oykor latin nyelven. Egry tanár úrral haláláig szerettük egymást. Egry tanár urat csak a tárgyszeretet, egyáltalán az érdeklődés, a tudás, a szeretet jellemezte.

˙
Egry tanár urat a diktatúra nem szerette. A diktatúra közeledtével egyszerűen kirúgták az iskolából.

˙
Máig őrzöm és idézem klasszikus hangvételű levelét: «én azonban nyugodtan térek vissza olvasmányaimhoz, mint olyan ember, akire „nekünk nincsen szükségünk”, hogy a minisztériumi illetéktelen „illetékes” szavait idézzem, s a kontárság kultuszán elgondolkozzam» .
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A mai illetéktelen „illetékes” sem kezeli másként a rá bízott nevelőket. Ha megélhetési gondjaikat szóvá teszik, s odáig merészkednek, hogy álmodozzanak arról, hogy négy év alatt elérik az európai átlagfizetés 60 %-át, hát iziben ostobának vagy bohócnak kiáltja ki őket… (Szó szerint: "aki ilyen kiürült államkincstári vagy költségvetési helyzetben radikális béremelést követel, az vagy ostoba vagy bohóc, mert egyszerűen nincs honnan" - mi a manó!? Elébb így: "nem tartható tovább az az állapot, hogy a pedagógusoknak ilyen alacsony legyen a fizetésük" - azután meg a fenti bohócos? Kétharmad előtt van ígéret, kétharmaddal üres a kassza?!) Tapasztalhatóan "bölcs" vezetőink vannak! Az egyik nem ért a focihoz, a másik meg éppen csak ahhoz konyít. Varietas delectat! Reméljük a forint ingadozáshoz ez most nem tett hozzá...