Az engesztelés napja
˙
közeledik….
˙
Micsoda paradoxon az újratámadt gyűlölködés évadán!
˙
"Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhatnak" – mondta a proféta…
˙
Az ujságban olvasom a DJ nyilatkozatát: az értelmiség…
˙
Aztán dilettáns „felkentek” beszélnek besorolásokról (felejthető, felejtendő – meg bohócság, ostobaság) –; oktatják- nevelik népünket szaporán.
˙
Az engesztelés napja
˙
közeledik…
˙
Aribert Reimann Requiemje szól a hangfalból…



˙
De vajon hogyan is állunk a felejtéssel. A múlt jelen van. Múlt nélkül nincsen jövő – mondja a közhely és így igaz éppen.

Az engesztelés napja
˙
közeledik…
˙
A visszanézők árulása ez. Ugyan milyen módon vezeti autóját, aki előre haladva csak a visszapillantó tükröt nézi. Nem visszanézés (hátra arc!), csak pillantás! Mert hol marad a progresszió?
˙


˙

…nem az írástudók magánéletéről van szó, nem esetleges meghajolásukról az Élet kényszerei előtt: magától értetik, hogy áruló írástudó nem egyszerűen megalkuvó írástudót jelent. Az „írástudók árulása" nem külső nyomás alatt jött létre, hanem magukból az írástudókból indult ki, gondolataiknak belső fejlődése kapcsán. Nem egy háborús kor hangulatának hatása az eszmék világára, hanem ellenkezőleg, egy béke felé törő, reményteljesen civilizálódó és szabadelvű korban önmaguktól kiérett eszmék szomorú visszahatása a korra; visszahatás, mely lehetővé tette, amit már senki se hitt volna: hogy a civilizált és fölvilágosodott Ember hajlandó lett ismét állatnak érezni magát, és természetesnek elfogadni a legvadabb barbárságokat és szörnyűségeket - írta Babits Mihály Az írástudók árulása című esszéjében.
˙
Az engesztelés napja

˙
közeledik…

˙

Nam June Paik aktualizálása? Pamflet. Pamfletté lesz a progresszió. Elkerülhetetlen.

˙