Jó-e, ha az istent is amortizálják?...
˙
Az amortizálás divatba jött. A politika „éltető eleme” lett az elmúlt néhány év során. És az amortizáció hosszú sorozatban sikeresnek bizonyult.
˙
Mostanság isten nevével esküsznek világi politikusok, az isten nevének felhasználásával hoznak törvényt.
˙
Mire jó ez vajon?...
˙
A katolikus egyház – mit tagadjuk – papjai által bizony amortizálódik. De az egyház malmai lassan őrölnek, s szorosra zárnak, ha szorul a hurok. Úgyhogy ennek a kérdésnek korrigálásával is várhatunk néhány évet-évtizedet-századot akár.
˙
De jó-e az isten amortizálása?
˙
1. Az ateista szempontjából ugyan nincsen hatása, mert nincsen mire hatnia, de ízléstelen, ostoba és korszerűtlen. Hiszen akkor a nem hívő ember, az ateista, isten rendelte büntetéseket várhat, ha a törvényt megszegi.
˙
2. A hívőt elbizonytalanítja. Ilyesmivel foglalkozik az ő legszentebb princípiuma, az isten? Vagy – próbálhatja remélni –nem az isten akaratáról van szó, mindösze hatásvadászok használják a hívő hitének legszentebb argumentumát. Pontosabban fogalmazva, a politika, a törvényhozás felhasználja istent a maga politikai céljaira, holott az isten helye a templom és a hívő ember gondolatvilága. S ezt bizony a világ haladottabb részein kényes határozottsággal tudják, s különválasztják a politika világát és a hit, az egyház világát.
˙
3. Az isten amortizálása értelmetlen. A hívőket megtévesztő politika eszköze. A valóban hívő ember az istent hitbéli dolgának gondolja, s nem nézheti jó szemmel, ha hitének legfőbb tárgyát amortizálják. Ráadásul csapdába kerül, hiszen a politikacsinálók sohasem fogják elismerni, hogy ők amortizálják az istent, sőt ragaszkodnak hozzá, hogy isten a hitviláguk része, s hívő emberként kötik össze a politikát az istennel.
˙
A kör bezárult; több, mint fél évszázaddal lépünk vissza, ha nem szabunk gátat az amortizációnak – több, mint félévszázada (1939) a magyar parlamentben egyházvezetők emberellenes törvények meghozatalában működtek közre.(Lásd: ITT)
˙
Vagyis: ne amortizálják az istent, az istenben hívők hitét, s az ateisták ízlését!