Pánikológia

ˇ

Két angol szerző: egy statisztikus (Simon Briscoe) és egy tudományos szakíró (Hugh Aldersey-Williams) írtak egy könyvet, a pánikról. [V.ö. interjú: ITT] Magyarul is megjelent.

ˇ

A könyv - amely tematikusan csoportosítja az ember pánik-lehetőségeit - végülis azt sugallja, hogy az embernek mindenkor "szüksége volt" a pánikra és ma is "igényli" a pánikot.

ˇ

Szemlélete szerint a pániknak okai vannak, de nem mindig azok, amelyeket a pánik okaiként megjelölnek. Így tehát a pánikkal foglalkozni kell, de nem célszerű gerjeszteni, annak ellenére, hogy az embereknek erre pszichés igényük van (v.ö. horror-filmek, krimik, pletykarovatok, világvége-jóslatok, halálthozó siralmak stb.)

ˇ

A könyv izgalmas olvasmány, érdekes is, hitelesnek is valószínűsíthető...

ˇ

Csakhogy!

ˇ

Nem pontosan erről szeretnék itt néhány szót blogra vetni...

ˇ

Járvány van. A járvány ellen védekezni kell! Sokféle módja van ennek, az oltás az egyik legfontosabb. Az oltóanyagot le kell gyártani, ki kell szállítani, szükségességét propagálni kell - megannyi kiadás, és akkor még hol van a haszon. Egyesek szerint a gyógyszergyártás, mint hasznot hozó ipar, mindjárt az autógyártás után következik. Kétségtelen: sokkal többen szednek gyógyszert, mint amennyien autót vesznek-vezetnek.

ˇ

Ezek a tények, s a tények megítélése mindenkinek saját ügye, felelőssége és így tovább.

ˇ

Az viszont, ami a legutóbbi időben történik, véleményem szerint - az egyik legsúlyosabb bűn, gazemberség. Az ugyanis, hogy egyes politikusok politikai ügyet csinálnak az oltásból, s hovatovább az emberek politikai gondolkodásuk szerint oltatják illetve nem oltatják magukat. Hogy felelős politikus - nyilvánosság előtt - kijelenti, hogy ő nem oltatja magát, más vezető politikus (a hírek szerint) némi hezitálás után magát és gyerekeit beoltatta, de a feleségét - ki tudja miért? - nem...

ˇ

A világon mindenütt vita folyik a járványról, az oltóanyagokról, az oltásról. A szakemberek vitatkoznak. De hogy egy politikus állást foglaljon az influenza elleni védekezés kérdésében, hogy nyomozást kezdeményezzen az oltóanyag üzleti származását illetően, ráadásul a járvány kellős közepén - no erre azért a világban kevés példáról hallani.

ˇ

A fent említett könyv arról szól, hogy az ember fél. Fél a betegségtől, fél a balesettől, fél a terrorizmustól, fél a szociális problémáktól, fél az ártalmas munkától, fél a felfoszló törvénytől, fél a rend hiányától, fél a természet fenyegető jelenségeitől, fél az energia-források kiürülésétől, fél a modern tudomány csapdáitól - és persze fél az influenzától.

ˇ

A fent említett könyv "üzenete" az, hogy egyrészt az ember gerjeszti a félelmét, másrészt ostobaság oktalanul rettegni, hiszen a pánikkeltő hírek igen kis hányada bizonyult alaposnak. Egyes emberek hisztérikus félelmei ráadásul maguknak és környezetüknek is ártanak.

ˇ

Nem szeretnék megbetegedni, pláne meghalni az influenza következtében. De a hisztéria folyományaként sem!

ˇ

Ami viszont elszomorít: sokkal kevésbé izgatja a kedélyeket az, sokkal kevesebb médium beszél arról, hogy naponta hány gyerek hal éhen a világon. Hogy hány áldozata van a felelőtlen közlekedésnek, hogy sorra beomló bányák ölik az embereket, hogy terroristák gyilkolják az embereket hol a világ egyik részén, hol a másikon. Az, hogy egy robbantásban több mint száz ember meghal - szinte már nem is hír!

ˇ

Hát persze az éhezés, a közlekedési felelőtlenség, a bányaszerencsétlenég, a terrorcselekmények nem ragályosak, nem okoznak járványt, nincsenek vírusaik... Minden bizonnyal az ember maga önmagának a legveszedelmesebb vírusa!