Nigel Kennedy a fenegyerek...
ˇ
A fenegyerek a Magyar Értelmező Kéziszótár (Akadémiai Kiadó Budapest, 1978. - 399. oldal) szerint: [főnév; a bizalmas, közvetlen, fesztelen hangú társalgásra jellemző, a választékosabb vagy a hivatalos érintkezésben nem használatos] ~ Féktelenül, gyakran vakmerőan viselkedő, virtuskodó ember.
ˇ
Mármost a most futó reklám szerint Kennedy fenegyerek. Vajon miért kapta ezt a titulust Yehudi Menuhin tanítványa? Talán, mert öltözködésében nem követi a kötelezőt, a frakkot vagy legalább sötét öltönyt. Vagy mert haja punkosra van nyírva? Vagy mert képes mosolyogva hegedülni? Vajon miért?
ˇ
Több DVD-jét ismerem. Itt fontos a DVD, mert látható is a művész, nemcsak hallható. Zseniális hegedűs, aki sok tekintetben megújítja a bizony sokszor poros és megdermedt klasszikus interpretációt. Azután: kommunikál a közönséggel. Máskor gesztusokkal, mosolygással ismeri el egy-egy zenész társa színvonalát, teljesítményét. De fenegyerek? Ki találta ki ezt az ostobaságot? Csak nem az a baj, hogy például Bachot vagy Vivaldit nem ájultan, hanem belülről jövő jókedvvel jástssza? Vagy talán az a baj, hogy más műfajokban is működik; játszik például dzsesszt, sőt popzenét is. Ritkán hallgattam néztem olyan izgalmas, jó hangulatú koncerteket, mint amilyenek az övéi. Mit csináljunk? ~ Fenegyerek, oszt jónapot...
ˇ
Emlékszem, néhány éve mennyire bosszantott, amikor egyik pihegő rádiós kolléganőm a műsorában úgy említette John Cage nevét, hogy ő az amerikai zene fenegyereke. John Cage soha nem tartott igényt arra, hogy bosszantsa a közönséget vagy akár a szakembereket - pedig hányszor rászolgáltak volna stupiditásukkal. Komolyan vette a gondolkodást és olyan nyitott érdeklődéssel élt a világban, hogy alig lehet elhinni, hogy már nem él. Zeneszerző, előadó, performanszok művésze, festő, költő és filozófus volt, hogy csak címszavakban említsem a tevékenységének területeit. Mit csináljunk? Fenegyerek, oszt jónapot...