Pilinszky János: Utószó

A múlt század nyolcvanas éveiben készült Pilinszky műsoromból.

A költő szavalásába az utolsó három szakaszban bekapcsolódott Törőcsik Mari.

A zene: Schubert - Trio No. 2 Op. 100. D 929 - II Andante con moto   (A teljes műsorban ezt a szöveget nem kíséri zene)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~  

A teljes műsor:

A szövegek:

Valamennyi szöveg Pilinsszky Jánosé

Interjú részletek; A Teremtés könyvéből; Magamnak; Igen és nem; Amiként kezdtem; A madár és a lány; Mégis nehéz; Monstrancia; Bűn; B. I. kisasszony; A bűn; Három etűd a bűnről; Levél; Introitusz; Egy titok margójára; Önarckép 1974.; 1970. december 22.; Szabadesés; Utószó

A zenék:

Kurtág György: Pilinszky János - Gérard de Nerval; Haydn: A Teremtés; Lewandowski: Psalm 16.; Bach: Goldberg variációk, C-dur szonáta, Musikalisches Opfer, h-moll mise; Rossini: Petite Messe Solennelle; Salomone Rossi: Psalm 126.

A teljes műsor meghallgatható:  ITT

Kaija Saariaho

Émilie Suite

Saariaho operájának (Émilie) címadó hőse Marquise Émilie du Châtelet (1706-1749), az egyik korai tudósnő, matematikus és orvos.

Ő fordította le Newton fő művét (Principia mathematica), s ez a francia fordítás mindmáig érvényes. Érdeklődése széles körű volt, a művészetek és a filozófia is érdekelte. Voltaire barátja, szerelme volt. 

Az opera egyetlen éjszaka története. Ezen az éjszakán levelet ír gyermeke apjához  Marquis Jean Francois de Saint-Lambert költőhöz. Ír gyermekéről, tudományos pályájáról, Voltaire-ről, egyszóval: az életéről. Émilie egy személyben volt feleség, anya,  szerető, hedonista és tudós.

Ennek az operának a zenéjéből készült suite hallgatható itt.

Adriana Hölszky

Und wieder Dunkel

Egy különös kompozíció.

Orgona és ütőhangszerek.

Kaija Saariaho

Nymphéa

Minden darabnak más és más a kiinduló pontja. Vegyük a Nymphéát, ezt a vonósnégyesre írt darabot. Akkoriban komponáltam, amikor az első digitális mixerek megjelentek: ez volt az első idő, hogy fizikailag komplex hangot lehetett előállítani anélkül, hogy mondjuk tíz ember adta ki a mixet. Ez csak azért lehetett így, mert a darabban elektronikát használtam. Ha a magam elektronikát használó darabjait vizsgálom, azt látom, hogy ezek gyakran szóló darabok, mert az érdekel, hogyan lehet kiterjeszteni egy hangszert vagy hogyan lehet hozzáillőt találni.

(Meet the Composer - Beszélgetés Tom Service-szel; Kaija Saariaho: Visions, Narratives, Dialogues - Ashgate Publishing Limited, 2011.)

Egyedülálló CD-Rom-ot adott ki a finn zeneszerző. Ennek használatával számos kottáját, zenészek nézeteit megismerhetjük. S egy logikus rendet is megismerhetünk, ami annyira jellemző a finn zeneszerzőre. Szinte a teljes életmű áttekinthetővé, érthetővé válik. 

A Prisma címet viselő CD-Rom-mal együtt egy audió lemezen négy fontos kompozíciót is megismerhetünk.

(Prisma ~ Ondine - Finn Zenei Információs Központ, 1997.)

Hallgassuk itt a teljes a Nymphéát, a Kronos Quartet előadásában (az eredeti felállás:Harrington, Sherba, Dutt és a csellista: Joan Jeanrenaud).

Danilo Kiš

Korai bánat

 Németh Gábor és Szemző Tibor rádióműsora

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Elöljáróban:

Sokat töprengek azon, hogy voltaképpen mi is a rádióművészet, milyen a csak rádiós eszközökkel megvalósítható elképzelés. Valamikor - mindmáig - rádiós voltam-vagyok. Időm tengernyi. Olykor előkapom régi műsoraimat, öreg magnószalagok, kazetták. S az esetek jelentős részében restellkedem. Hiszen az én rádiós tevékenységem előtt már olyan opuszok voltak, mint például

Török Tamás Krúdy-fantáziája, s ezután aligha lett volna szabad visszatérni a hagyományos módszerekhez (leszúrunk néhány mikrofont, s aztán a színészek szép sorjában olvasgatnak: pódium műfaj!). De az ember azt gondolja, hogy a műsor legyen közérthető, s ennek a meggondolásnak jegyében azt hiszi: mindent bele. Így aztán kigömbölyödik valami ismeretterjesztés féle, amelyben persze a szövegeket szépen lehet mondani. Ráadásul az egész lehet megható, könnyeztető vagy vidám, giccs vagy éppen jó darabokból tákolt gyurma.

A rádióműsor - egy hanghalmaz. Zene, zaj, szöveg kevercse. Bár ez sem teljes meghatározás, hiszen a csönddel hihetetlen hatás érhető el (v.ö. John Cage). Nagy kérdés, hogy nélkülözhető-e a szöveg. Mauricio Kagel igenlő választ ad ("Nah und Fern; rádiódarab harangokra, trombitára háttérrel"). Adriana Hölszky odaáig merészkedik, hogy zenés színpadi művet (opera?: Tragoedia) komponál énekesek nélkül, valószínűleg abból kiindulva, hogy az opera alapvető része a színpadkép. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Azután pedig:

Egy szó, mint száz: sok minden eszembe jut, amikor Németh Gábor és Szemző Tibor munkáját hallgatom. Nem jó, nem rossz: közepes. A szöveg nem ütős, pedig Danilo Kiš szövegei ugyancsak azok. A zajok, hanghátterek elfolynak. A riportok idegenek és alig adnak valamit a témához. Szemző zenéje pedig? Hát nyomokban. De miért? Mainapság szinte elképzelhetetlen, hogy egy rádióműsor ekkora apparátussal készüljön. A hangfalon meg éppencsak folydogál valami. Nem rossz, mondom! Vannak kitünően író írók, de minek? S ha olyan nagyszerű művek kerülnek elő, amilyenek a Kiš-éi, hát akkor elszomorodom. A rádiós bánásmód miatt. Már Szemző  Csoma filmjénél is elszomorodtam a "népiesch" szövegen, amely elnyomta a kitünő zenét. De ott legalább vigasztalt, hogy a zene kitünő volt. Most viszont? A kitünő (lehetne meditálni a válogatáson!) szöveg mögött bujkál némi zene. Az itt hallgatható néhány perces részlet alatt Bach zene (Goldberg variációk) szól. Őszintén megmondom: nem értem, miért...

Hiányérzettel vegyes rezignáltsággal kapcsoltam ki a rádiót... És azt mondanám Szemzőnek: Tibor komponálj, zenélj, zajongj. Ne engedd mellékessé lenni a zenédet.

Néró program - és: József Attila

"békévé oldja az emlékezés"

Lábjegyzet egy közelmúltbéli bejegyzéshez

Kérdezték többen, hogy az említett Néró programnak mi a köze az informatikához.

Néró a történelem tanúsága szerint felgyújtotta Rómát. Hogy az ő tette volt-e, kérdéses lehet, ám - legalábbis Suetonius szerint - szavalással egybekötve gyönyörködött a lángokban. Rémes tettei alapján aligha kételkedhetünk a dolog valódiságában.

Mármost.

Az informatikusok egyik legegyszerűbb tevékenysége az adatátvitel. Egyik adathordozóról a másikra. Ez jó ideje (jó ideig?) a CD írással történik.

Angolul a CD-t nem írják, hanem égetik. Egyik kifejezés sem fedi a folyamatot, de mindenki megérti. Égetés angolul burning.

Az adatok rögzítése a CD-ROM használatával történik (Compact Disc Read Only Memory). Egy lépés, s máris itt a kifejezés, az adatátvitel említett módját  angolul röviden így mondják: Burning Rom.

Ha a Rom-hoz egyetlen e betűt illesztünk, akkor Burning Rome-ot kapunk, vagyis Róma égetését, felgyujtását. Most már csak egy logó kell - az égő Colosseum - s kész a hasznos informatikai jószág: a Néró program.

A dolog - ismétlem - elvontan is figyelemre méltó. Ezért írtam, hogy a Július hónap a nem éppen finom kezű római császár (Julius Caesar) nevét viseli. Az erőszakot nem éppen megvető Napoleon egy konyak nevévé szelidült. Így jutottam ahhoz a képtelenül morbid fantáziálgatáshoz, hogy néhány száz év múlva (talán nem is olyan soká!) valaki bemegy a cukrászdába és mondjuk habos Hitler krémest rendel. 

Csak emlékeztetek rá. a háborúban sokat ettünk egy valamiféle rémes préselt lekvárból, amit már akkor Hitler-szalonnának neveztünk. De ez már más téma!...

  "A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés"

(József Attila: A Dunánál)

Zorba

avagy egyedül az élet igenlése

A film egyik leginkább megrázó jelenete, amikor a fantázia világában élő Bubulina haldoklik, Zorba "gyógyítgatja", s közben a vénasszonyok, mint megannyi keselyű, csak arra várnak, hogy meghaljon és széthordják a holmiját.

Zorba elzavarja őket, hiszen Bubulina él. Amikor Bubulina meghal, Zorba elmegy. Nincs vele dolga többé. Nem törődik azzal, hogy a vénasszonyok, férfiak széthordják a holmiját.

Ám mégis visszamegy. Hiszen a kifosztott szobában a halott ágya mellett egy kalitkában él egy kakadu madár. Élet!

Zorba magával viszi az életet, a madarat. Dolga van vele. Él!

Ezt a tízperces részletet másoltam ide egy öreg videószalagról.

Wolfgang Rihm

Beszélgetések Heinz Josef Herbort-tal

 Két részlet az Amadeus kiadó gondozásában megjelent (1997) két kötetes (898 oldalas) cikk és interjú gyüjteményből (Wolfgang Rihm: ausgesprochen - Schriften und Gespräche)

Herbort: Miért komponál olyan bonyolultan, miért ír olyan nehéz és vészjósló kottákat?

Rihm: Egyáltalán nem hiszem, hogy bonyolultan komponálok. Azt hiszem csak az egyes eredmények a maguk összefüggésükben nehezek, de nem játéktechnikailag, hanem aszerint, hol állnak. Vagyis ez inkább mentális, mint muszkuláris kérdés. Komponálásom, de egész gondolkodásom számára lényeges a csaknem abszurd sebességű váltások elve, a váltások egyikről a másikra, tehár az a tapasztalat, hogy valami átjárhatatlanul - hogy ne mondjam: törhetetlenül - csap át az egyikből a másikba.

Herbort: Honnan  származik ez?

Rihm: Ezt kérdem magamtól is. Azt hiszem, onnan származik, hogy az idő közepén élek, ahol ezek az állandó változások jellemzők. Információcserékben élünk, bekapcsoljuk a rádiót, a televíziót, ezek folyvást körülvesznek bennünket. Ha egy városon megyünk keresztül, a változás itt is éppoly gyors. Történeteket, életidőt élünk meg, s ezek többé nem kontinuusak és hullámzók, hanem töredezett képek folyamatai.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Herbort: Hogyan lesz valaki Stockhausen tanítványa? Stockhausené, aki éppen nem tanítási kedvéről ismert, miért fordul valaki éppen hozzá, amikor egész sor alternatíva kínálkozik?

Rihm: Az ember és a mű csodálata visz Karlheinz Stockhausenhez. Ott voltam példul a Momente című műve bonni változatának minden próbáján. Hihetetlenül sokat tanultam ott, s aztán alkalmilag otthonában is találkoztam vele. Mintha az idő Stockhausennál most nem az lenne, ami. Valahogy úgy fogtam fel, mint az időtartam érzetének megosztását...  

Fahidi Éva: Anima Rerum (A Dolgok lelke)

A konkrét absztrakciója

Olvasom ezt a kiegyensúlyozott, tárgyilagos szöveget.

Nem, nem - így nem jó!

Olvasom ezt a szöveget.

Auschwitz volt?

Nem!

Így nem pontos.

Auschwitz van.

Nem tudom az ember mit kezd magával, de valamiképpen élni akar.  "Az Élet él és élni akar".  Vagyishát: muszáj élni. Ezért kell várni. Valamire. Beckett bohócainak nem az a tragédiája, hogy Godot soha nem jön el, hanem hogy várják. Kényszeredetten. Monomániásan.

Minden év Júliusában minden iratra, minden levélre, minden mindenre ráírják az ókori császár nevét. Vajon az akkoriak mit tettek volna?

Néróból egy hasznos, számítógépre való program lett.  

Napoleonból konyak.

Megannyi minőség!

Az ember élni akar. A van-ból volt-ot csinál. Emlékezik - felejtve. Megjelöl. Választ. Árulkodik: élni akar. 

Vajon jó háromszáz év múlva nem kérünk-e egy "Hitler krémest" a cukrászdában?

Mindenesetre: Auschwitz van.

Ezt tanúsítja Fahidi Éva könyve. Elmondja, hogyan VOLT Auschwitz. És mindjárt tudom: VAN!

Auschwitz - örök!

Ne legyünk naívok. Ha éppen "szükséges". Azután majd megintcsak szomorkodunk, rémüldözünk, tönkremegyünk.

Fahidi Éva írása tárgyilagosan közli: milyen ha a vagonban megtelt a kübli, milyen ha meztelenül kell állni az Appelplatzon, milyen az ember az örök Auschwitzban.

Nem tudok többet mondani a könyvről. Egyedülálló!

Mellesleg: Németországban kézről kézre adják egymásnak az iskolák. Nálunk? Alig...

Unokáimnak  

Public affairs

"Felháborodom, tehát vagyok"   

            (Bálint György)

Azon rágódom, hogy szóvá tegyem-e megdöbbenésemet, ha úgy tetszik felháborodásomat, az ATV közvetítése okán.

Az Auschwitzi megemlékezés rendezvényét "közvetítette" az ATV.

Hogy miért kezdték a műsort a megemlékezés kezdetéhez képest jóval később - örök titok marad. Mindenesetre a lengyel államfő beszédét vagy annak summáját egy ATV munkatárs olvasta fel.

Hosszú ideig hiába vártam a közvetítést, mert a műsorvezető Bánó András és a meghívott Ungvári Tamás locsogásával teltek a percek, miközben a képernyő kisebb részén némán tátogtak a helyszínen a megemlékezés felszólalói. Így aztán hosszú ideig nem derült ki: ki beszél és mit mond. 

A két locsogó "anekdotázva" valósította meg magát az auschwitzi  megemlékezés kapcsán. Beszéltek mindenféléről, egyebek között például megtudtuk, hogy az Auschwitzből hazatérő zsidók miként találták meg a párnacihájukat a monogramjuk alapján és így tovább.

Döbbenten vártam, hogy valamit mégiscsak láthatok majd a helyszínről, de nem. Aztán végre közvetítették a Zsidó Világkongresszus elnökének, Ronald Laudernek a beszédét. 

A beszéd figyelemre méltó volt, de magam inkább néhány túlélő megszólalását hallgattam volna.

Mindent egybevetve: ez a "közvetítési produkció" nemcsak szakmailag lett botrányos, de éppen az elhibázottsága folytán valami olyan kísérteties jelentése lett, amit ki kellene küszöbölni, amit ki kellene beszélni. 

Ám a megemlékezés csakis mint megemlékezés érvényes. Ehelyett értéktelen és jóindulattal is csak közhelyesnek tartható szószátyárkodást adni  --  súlyos hiba.

Ungvári Tamásnak ajánlom Kövér György hatalmas tanulmányát az 1882-83-ban zajlott  tiszaeszlári vérvádról (A tiszaeszlári dráma, Osiris, Budapest, 2011) vagy Ady Endre publicisztikáját az antiszemitizmus tárgykörében a 19. és 20 . század fordulóján vagy például azt, hogy az Országos Antiszemita Pártot Istóczy Győző és társai 1883-ban alapították és még sok minden mást, s akkor talán nem tenne olyan sugallatú kijelentéseket az auschwitzi megemlékezés alkalmából, hogy a magyarázat a "legegyszerűbb", az antiszemitizmus az első világháborút követő társadalmi és közgondolkodási probléma. 

A teljes "közvetítés" megnézhető: ITT

Tomoko Mukaiyama
"megint"...

A Hollandiában élő japán zongoraművész nevét a Raszkatovéval együtt ismertem meg   (lásd: ITT ). Azután a YouTube-on megnéztem néhány produkcióját,  s világossá vált, hogy ez a művész valóban minden műfajban otthonos.

Játszik "komoly" zenét, kortárs művek tolmácsolója, de performanszok szereplőjeként is ismert. Annyiféle, mint a külseje. Az alábbi videóban néhány arcát is bemutatom.

Sokat lehetne mondani Tomoko Mukaiyama zongorajátékáról. Minden kompozíciót pontosan érzékel, s ha kevésbé avatott fül számára ezek a szerzemények talán nagyon "egy fán termettek", érdemes többször is belehallgatni, hogy a lényeges különbségeket is felfedezzük.

Az itt idézett lemezen (Tomoko plays Amsterdam x Tokyo) öt zongora szóló kapott helyet. Tomoko Mukaiyama japán és holland zeneszerzőket kért fel, hogy komponáljanak számára.

Itt három opuszból hallgatható részlet:

Passiók

Hogy ki mondta: nem tudom. Hogyan mondta: körülbelül tudom. De nagyon fontos és igaz:

Az emberek állandóan az örökkévalósággal és a végtelennel foglalkoznak, de egy esős vasárnap délutánnal nem tudnak mit kezdeni.

Holnap alighanem esős lesz a délutánunk...

Két passiót ajánlok.

1. Bach: János Passió (Robert Wilson rendezése!)  -  ITT

2. Szofija Gubajdulina: János Passió - ITT

Két világ találkozása!

Myeczysław Weinberg

2014-ben egy kamarazenei lemez jelent meg Weinberg műveiből. Egy zongoratrió, egy hegedűszonáta és egy nagybőgőre írt szólómű.

Korábban már feljegyeztem néhány tudnivalót Weinbergről (lásd: ITT).

Most két részlet hallgatható itt. 

Egy rész a trióból és egy rész a bőgő szólóból. Ez utóbbi azért is érdekes, mert bőgőre ritkán írtak szólóművet.

 Szergej Zsukov

A Zsitomirban született ukrán zeneszerző  is azok közé tartozik, akit mifelénk aligha ismernek. Pedig érdemes volna rá. A zenéjét ugyan többen eklektikusnak tarják, de ezt mondták már Schnittkéről is, akinek a nyomait érzem Zsukov zenéjében.

Noha az itt idézett lemez 1998-ban készült, magam nem Zsukov nevére figyeltem fel, hanem a mostanában megismert zongorista, Tomoko Mukaiyama, a kiváló és sokoldalú zongorista terelt Zsukov felé.

A Concerto Mystery hegedűre, csellóra és zongorára épült kompozíció. A Residentie Orchestra The Hague-t George Pehlivanian vezényli.

Itt a második tételt (Allegro) idézem.

Rikárdó álma

Kétségbe vonta, mondván: nem ő. Nem ő az. Más. Más született. Vagy másnak kellett volna születni. Akkor jó. Akkor jó lenne neki.

Neki, a terroristának!

A lénytelen terrorista, a rémségre leső borzalom csak arra vár: meddig tarthat Rikárdó álma...

Vajon az ő gyermekei - a "fehérek" - mikor válnak Rikárdóvá?

Mert azzá kell lenniök.  A terrorista nem születik. A terrorista: termék.  

Rikárdó: kétségtelen. Ő az. Ő - az első! Ő született. Nem más. Így jó. Ha a terroristák nevelőjének jobban tetszenék is másként.

Fiú született.  

Levél egy művésznek, egy szomorú vita nyomán...

Kezdem ezzel:

"Aki élni, dolgozni és haladni akar ezért az országért, büszkén viseli a kozmopolita címet, amit klerikális nacionalisták adnak neki. Ha valamikor csakugyan lesz ebből az országból valami, ezeknek a kozmopolitáknak köszönheti, nem pedig a sújtásos, félig Ázsiában élő, a nyers hús és lótej daliás korán rágódó, zsidópüfölő s frázistgyártó hazaffffyaknak..."

( Ady Endre, Nagyváradi Napló, 1902. július 6.)

~~~~~~~~~~~~~ 

Ezt a szöveget azért írtam a magam története (lásd: ITT ) elé, mert immár több mint száz éve született, ám tökéletesen aktuális ma is. Sőt, azáltal, amit ez az ország a huszadik században elkövetett, még hangsúlyosabbá lett.

A szöveg létét kétségbe vontad, arra hivatkozva, hogy nem ismered Ady publicisztikáját. Tartalmát "elemzően" vitattad ("nyers hús, lótej" stb.), teljes értetlenséggel, holott eredetileg művész vagy, akinek a szimbolikus utalások szinte kötelezően érthetőek volnának.

Ilyenformán oda jutunk, hogy álláspontod olyan árnyékot vet rám, mintha én egy számodra elfogadhatatlan szöveget fogalmaztam volna meg  - Adynak tulajdonítva!

Ez tökéletesen felmutatja azt, amivel ennek az országnak, ennek a társadalomnak az állapota leírható. Vagyis, hogy még differenciált, érzékenyen gondolkodó emberek is az elintézetlenségek mocsarában dagonyáznak ahelyett, hogy becsületesen szembenéznének a bűnökkel. A bűnökkel, amelyeket te - az erkölcsileg és mentálisan nagyszerű, ám  tragikusan igen kevés és alig hatásos - egyedi példákkal próbálod menteni.

Az ország mai vezetői azt a kort igyekeznek rehabilitálni, amikor az ország akkori vezetői egy gyilkos szörnyűséghez asszisztáltak, mi több maguk is elkövették a rémtetteket.

Ez a gondolkodás másodszor is meggyilkolja a halottakat.

~~~~~~~~~~~~~~~~

"Beszéld el ezt neki, s minden körülményt,

Mi okozá - - A többi, néma csend"

(Shakespeare: Hamlet) 

Peter Sculthorpe

Az ausztrál zeneszerző összes olyan vonósnégyesét tartalmazza ez a 2014-ben megjelent dupla CD, amelyben megszólal a didjeridu is, ez az ausztrál bennszülöttek körében kedvelt népi hangszer.

Az itt meghallgatható egytételes vonósnégyes alcíme: From Ubirr.

Az ausztráliai Kakadu Nemzeti Parkban található Ubirr fantasztikus sziklás tájairól, valamint a sziklákra rajzolt ősi rajzokról híres. Ez ihlette Sculthorpe-ot e vonósnégyesének a megírására.

A sziklás táj, a sziklarajzok, a népi didjeridu együtt érdekes hangulatú zenét eredményeznek.

Anders Nordentoft

Light imprisoned

Kamara csellóverseny

A Copenhagen Classic Århus Sinfonietta és a csellószólista (Henrik Brendstrup) előadásában.

A múlt század kilencvenes éveiben készült mű csak 2014-ben került először lemezre. Ezen a lemezen hét rövid kompozíció kapott helyet. 

A lemez címadó művét idézem itt.

A bezárt fény - szomorú meditáció...

Random klip

"Kellett" néhány kép az íróasztalra tett képváltó ketyeréhez.

Hát akkor?...

Egy halom kép váltogatja egymást. Festmények, szobrok az Altamira-barlangtól napjainkig. A válogatásnak nincsen "koncepciója". Ahogy jött!

Ha az ember laza tartással végignézi ezt a huszonöt percet, akkor egyrészt sok minden az eszébe ötlik, másrészt meg kiderül, hogy az egymástól időben, térben, stílusban stb. messze eső alkotások zavartalanul "passzolnak" egymáshoz.

Ismert alkotások sorakoznak itt. 

Az egész arra is jó, hogy megpróbáljuk: hány alkotót ismerünk fel...