Fahidi Éva: Anima Rerum (A Dolgok lelke)

A konkrét absztrakciója

Olvasom ezt a kiegyensúlyozott, tárgyilagos szöveget.

Nem, nem - így nem jó!

Olvasom ezt a szöveget.

Auschwitz volt?

Nem!

Így nem pontos.

Auschwitz van.

Nem tudom az ember mit kezd magával, de valamiképpen élni akar.  "Az Élet él és élni akar".  Vagyishát: muszáj élni. Ezért kell várni. Valamire. Beckett bohócainak nem az a tragédiája, hogy Godot soha nem jön el, hanem hogy várják. Kényszeredetten. Monomániásan.

Minden év Júliusában minden iratra, minden levélre, minden mindenre ráírják az ókori császár nevét. Vajon az akkoriak mit tettek volna?

Néróból egy hasznos, számítógépre való program lett.  

Napoleonból konyak.

Megannyi minőség!

Az ember élni akar. A van-ból volt-ot csinál. Emlékezik - felejtve. Megjelöl. Választ. Árulkodik: élni akar. 

Vajon jó háromszáz év múlva nem kérünk-e egy "Hitler krémest" a cukrászdában?

Mindenesetre: Auschwitz van.

Ezt tanúsítja Fahidi Éva könyve. Elmondja, hogyan VOLT Auschwitz. És mindjárt tudom: VAN!

Auschwitz - örök!

Ne legyünk naívok. Ha éppen "szükséges". Azután majd megintcsak szomorkodunk, rémüldözünk, tönkremegyünk.

Fahidi Éva írása tárgyilagosan közli: milyen ha a vagonban megtelt a kübli, milyen ha meztelenül kell állni az Appelplatzon, milyen az ember az örök Auschwitzban.

Nem tudok többet mondani a könyvről. Egyedülálló!

Mellesleg: Németországban kézről kézre adják egymásnak az iskolák. Nálunk? Alig...

Unokáimnak