Beszélgetések Heinz Josef Herbort-tal
Herbort: Miért komponál olyan bonyolultan, miért ír olyan
nehéz és vészjósló kottákat?
Rihm: Egyáltalán nem hiszem, hogy bonyolultan komponálok.
Azt hiszem csak az egyes eredmények a maguk összefüggésükben nehezek, de nem
játéktechnikailag, hanem aszerint, hol állnak. Vagyis ez inkább mentális, mint
muszkuláris kérdés. Komponálásom, de egész gondolkodásom számára lényeges a
csaknem abszurd sebességű váltások elve, a váltások egyikről a másikra, tehár
az a tapasztalat, hogy valami átjárhatatlanul - hogy ne mondjam: törhetetlenül
- csap át az egyikből a másikba.
Herbort: Honnan
származik ez?
Rihm: Ezt kérdem magamtól is. Azt hiszem, onnan származik,
hogy az idő közepén élek, ahol ezek az állandó változások jellemzők.
Információcserékben élünk, bekapcsoljuk a rádiót, a televíziót, ezek folyvást
körülvesznek bennünket. Ha egy városon megyünk keresztül, a változás itt is
éppoly gyors. Történeteket, életidőt élünk meg, s ezek többé nem kontinuusak
és hullámzók, hanem töredezett képek folyamatai.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Herbort: Hogyan lesz valaki Stockhausen tanítványa? Stockhausené, aki éppen nem tanítási kedvéről ismert, miért fordul valaki éppen
hozzá, amikor egész sor alternatíva kínálkozik?
Rihm: Az ember és a mű csodálata visz Karlheinz
Stockhausenhez. Ott voltam példul a Momente című műve bonni változatának minden
próbáján. Hihetetlenül sokat tanultam ott, s aztán alkalmilag otthonában is
találkoztam vele. Mintha az idő Stockhausennál most nem az lenne, ami. Valahogy
úgy fogtam fel, mint az időtartam érzetének megosztását...
No comments:
Post a Comment