Salzburgi Fesztivál 2010  (Mezzo tv)

Daniel Barenboim

A koncert programjába Barenboim egy Beethoven, egy Boulez és egy Bruckner opuszt választott.

A nagyszerű koncert (Bécsi Filharmonikusok) nemcsak azért volt érdekes, mert a választott művek három különböző korszakban születtek, hanem - kövezzenek meg! - ugyanarról "szóltak". 

Számomra legalábbis az volt a meglepetés (és bizonyos vagyok benne, hogy Barenboimot valami ilyesmi motiválta), hogy mennyire értelmetlen skatulyázás az, amikor klasszikus és kortárs zenéről beszélünk. A hangversenyteremben ez a különbözőség (s ez elsősorban a zenei nyelvre értendő) elhalványul. 

Amikor Barenboim három ennyire künböző művet hozott össze, végeredményben azt bizonyította, hogy a zene valamiféle egység, valamilyen egybehangzó jelenség - bárha a szakma persze elemez, elhelyez (egyébként továbbra is bizonyítva a fentieket!). 

A koncert programja:

1. Beethoven: 4. zongoraverseny (G dur; Op. 58)
2. Boulez: Notations
3. Bruckner: Te Deum (C dur)

Itt mindhárom műből rövid részletekkel próbálom megidézni a magam érzetét, amely számomra a koncert hallgatása közben megerősítette a fentiekben érintetteket. 

Két klip

                   1. Leonard Cohen ~ Il Divo ~ Rodin

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

2. Rodin  ~  Tom Waits

Julia Wolfe

Antracit földek

Egy pennsylvaniai kisvárosban, Montgomeryville-ben nőttem fel - írja Julia Wolfe -.  Amikor odakerültünk, az út piszkos volt, a házat körülvevő erdők viszont végtelen természeti tereket adtak a játékhoz, télen a korcsolyázáshoz. 

A hosszú vidéki úton érhetjük el a főutat, a 309-est. Ha jobbra fordulunk (ezt az utat mindig elkerültük), Philadelphia városába érkezhetünk. De ha a 309-es úton balra fordulunk, akkor a bányavidékre, az antracit világába jutunk. Emlékszem a városok nevére, s noha nagyanyám Scrantonban élt, arrafelé, a mi kis városunktól északra olyan volt, mint a vadnyugat...

Erről a világról szól Julia Wolfe kompozíciója: Anthracite Fields.

Az első tételt (Foundation) idézem, amelyben a kórus azoknak a bányászoknak a nevét sorolja, akik egy bányaszerencsétlenségben meghaltak. De mert rengetegen voltak, csak a John keresztnevűeket, s ez sajátos ritmust és hangzást ad a minimálzenéhez.

A kompozíciót a Bang on a Can együttes adja elő.

DJ Spooky

még egy kicsit

Paul Miller aka DJ Spooky zenéjéből bőven lehet hallgatni a YouTube-on. 

Az itt idézett kompozíció (a felvétel egy koncert része), bemutatja a szerzőt is, és fogalmat alkothatunk róla:  hogyan készül az elektronikus zene - élő hangszerek bevonásával...

David Griffith: Egy nemzet születése

Művek, viták ~ utóélet

Az első Ku-Klux Kant 1865. december 26-án Tennessee államban hat háborús veterán alapította.

1915-ben Atlantában újra alapította William Joseph Simmons metodista pap.

A Ku-Klux Klan a másság üldözésének emblematikus kifejeződése. Működése a bűncselekmények sora.

1915-ben készült David Griffith monstre - több, mint háromórás - filmje (The Birth of a Nation), amely óriási felháborodást és vitát váltott ki. A film elfogult, hamis és gyűlöletkeltő, különösen arányaiban, az amerikai történelem bemutatásában. Ugyanakkor az első példája a korai (néma) filmek között a tömegjelenetek fényképezésének, egyes történések pontos rekonstruálásának  (például a Lincoln elleni merénylet).

Kritikusai szerint az Egy nemzet születése propagandafilm, amely egyoldalúan mutatja be be az amerikai történelmet és az északiak, déliek és a színesbőrüek abban játszott szerepét, számos jelenete miatt egyértelműen rasszizmussal vádolható a film; ezenkívül egyesek szerint azt sugalmazza, mintha a Ku-Klux Klan lett volna képes igazán megőrizni a nemzet egységét. Már a maga korában is óriási tiltakozást váltott ki a nézőiből. Tüntetéseket is szerveztek a film ellen.

Ugyanakkor - filmtörténeti szempontból - Dziga Vertov és Eizenstein munkája mellé sorolják, de későbbi rokonságban van vele Leni Riefenstahl munkássága is.

A film az interneten teljes egészében megnézhető: ITT

A film zenéje, amelyet Griffith utólag feltett a néma filmre - nézetem szerint - olyan egyveleg, amely nem érezteti a film keménységét, inkább idilli hangsúlyokat ad.

Minden bizonnyal ez is oka lehet és ugyanakkor meglepő, hogy Paul D. Miller aka DJ Spooky zenét szerzett a film nyomán. Sőt magából a filmből is "remixet" készített. A zenének és a filmnek a Rebirth of a Nation (Egy nemzet újjászületése) címet adta, s - gondolom - ez mindent kifejez. A lemez 2015-ben jelent meg.

A zenét a Kronos Quartet adja elő.

A felvételről részletes tanulmány olvasható: ITT

A most negyvenöt éves DJ Spooky több diplomás kortárs zeneszerző. Dolgozott Xenakisszal, remixet készített Steve Reich szerzeményéből és a Sub Rosa kiadó archívumából válogatott nagyszerű mixet készített (Rhythm ~ Science) többek között Berio, Scelsi és Debussy nyomán, még a magyar Scola Hungarica felvételét is felhasználta.

Az alábbi videón az eredeti film néhány részlete látható DJ Spooky zenéjével.

Közben menéztem azt a több mint egyórás filmet, amit DJ Spooky a fenti filmből mixelt. Egyedülálló teljesítmény. A háromórás filmet lerövidítette, néhány helyen illusztrálta, részleteket körülrajzolt vagy kiemelt. Az eredeti film mondanivalója meglehet szelidült ugyan, de a problémák, a társadalmi feszültségek mindmáig megvannak. 

A film elejéről és végéről idézek rövid részletet.

      

 

Egyszerű beszéd

Nevek ürügyén: Kierkegaard

Több mint egy éve egy kisfiú napi történései foglalkoztatnak. Unoka. Ami fontos és impresszív, az az őszinteség, amivel a világra néz. Ha a doktor megszúrja, sír! ha rámosolyognak - mosolyog! - jó kedvű és fogalmai nyílnak a világról. 

Egy szakembertől (Vekerdy Tamás) hallottam az imént, hogy a felnőttek nemigen érdeklik, mert a gyerekek közelebb vannak valamihez, ami valószínűleg a lényeg. Akkor hát az ember elveszti a lényeget? - ez lenne az élet?

Az ember egy elfuserált mutáció - ezt is hallottam már. Ráadásul mindazon csodák ellenére, amit véghezvitt.

                                      
                                          ***

Mostanában olyasmi történt velem megint, ami már századszor történik talán, de mindig izgalmas. Hogy mi adja az izgalmat? Hogy felfoghatónak érzem. Pontosabban kompetens nézetem születhet róla. Megyőződésem, hogy az inkompetens territóriumokon folydogáló monoton jajveszékelés nem vezet sehova;  mi több káros is. Nem bűn, inkább szánalmas.

Ennyi...

                                       
                                          ***

Valahol az interneten rátaláltam Samuel Barber zenéire, egy soklemezes kiadásra. Itt hallgattam meg az eddig teljesen ismeretlen opuszt: Kierkegaard imái. Sok keresés után találtam rá azokra az imarészletekre, amelyeket Barber válogatott, hogy zenét komponáljon rájuk.

Kierkegaard régóta érdekel. Egyfelől nagyon világos rezignáltsága (Vagy-vagy), azután az is, hogy a Don Giovannit szinte először ő értette meg, talán csak Casanova előzte meg, de ővele az előítélet óvatossá teszi az embert.

Egyszóval Kierkegaard világa az ember reménytelen állapota. Lényegileg. Persze belekapaszkodik olyasmibe, amit ifjúságnak szoktunk mondani, de ez nemigen vígasztalja.

S akkor most kiderül (számomra), hogy egy kötetnyi imát írt. Imákat istenhez, Jézushoz - mindegy. Imákat.

És egy pillanatban világossá lett számomra, hogy Kierkegaard ezekben az első megközelítésre talán együgyűnek gondolható imákban ugyanarról készít szöveget, ugyanarról ír, gondolkodik, mint a legelrugaszkodottabb eszmefuttatásaiban. Tükörképe azoknak. Olyanok vagyunk, hát keressünk egy fiktív fogódzót - istent. Semmit sem ismerünk meg - csak képzetet szül, fogalmat aligha - az ott marad a "filozófiai" csinálmányokban.  Haszontalanul. Érdekes hiábavalóságokként.

 A világ eseményeiről, azok vélt összefüggéseiről sokat beszélünk, tudásunk, pontosabban információnk  kevés. A napi rémségek szép lassan érintetlenséget. szülnek. Kierkegaard imái nem. Felfoghatók, okaikat átértjük - és így azután zene is lehet belőlük akár.

                                         
                               ***

Hát ennyi. Egyébként sokkal inkább szükségeltetik Kierkeagaard elfogulatlan, előítélek terén szűz olvasása és aztán rajta: világossá válik Barber borongós zenéje... 

[ Lásd még: ITT ]

Samuel Barber

Prayers of Kierkegaard

2011-ben a West Hill Radio Archives nyolc lemezből álló lemezsorozatot adott ki Samuel Barber műveiből.

A sorozatban kapott helyet a Prayers of Kierkegaard című  körülbelül tizennyolc perces opusz.

Barber négy Kierkegaard ima szövegének részleteiből állította össze a négy tételes kompozíció szövegét.






A kiválogatott szövegek:

"ISTEN VÁLTOZATLANSÁGA"

Te VÁLTOZATLAN, kit senki és semmi meg nem vál­toztathat.... változatlansá­god megtanít, hogy saját érdekünkben, feltétel nélkül engedelmeskedve szavadnak nyugalmat találjunk, és megpihenhessünk változatlanságodban!  ...a  veréb nélkülözése is megindít, amit mi észre sem veszünk, egy ember sóhaja, mindez meghat téged, ó Végtelen Szeretet: de semmi meg nem változtathat,  ó, Változatlan!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"MENEDÉKÜNK"

 Úr JÉZUS KRISZTUS! Egész életedben kitartottál a szenvedésben, hogy engem is megments; ah, de mégsem múlt el szenvedésed ideje. Ugye, eltűröd ezt a szenvedést is, megmentőn és megváltón, a türelem szenvedését,  melyet én okoztam.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 "ÚRVACSORA ALKALMÁBÓL"

 MENNYEI ATYÁNK! Jól tudjuk: Te vagy, ki mind­kettőt megadja: az akarást és a cselekvést;  a vágyat is, mely magával ragad, hogy általad, Békéltetőnkkel és Üdvözítőnkkel közösségünket megújítsuk. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

"BŰNBÁNAT"

MENNYEI ATYÁNK ! ...  add, hogy a bűn soha többé ne uralkodhasson el rajtunk oly mértékben, hogy testet öltve újra neked kelljen kiragadnod minket a bűn mélyéről.

Kun Vilmos meghalt

Nagy élmény volt, amikor Thomas Bernhard A kalapkészítő című művét felvettük vele. Olyan hitelesen mutatta be a hangjával egy ember végső elkeseredését, amilyen ritkán esik meg.

Szeretre méltó, szerény, tehetséges ember volt

Egy régi bejegyzéssel emlékszem rá.  

Ott az említett rádióműsor is meghallgatható.

Farkas István

Az sajnos mifelénk gyakran történik, hogy egy kiváló művészt itthon jószerint nem ismernek. Nem ismerik, noha műveiből volt néhány kiállítás, monográfia is jelent meg róla (S. Nagy Katalin), általánosságban mégis árnyékban maradt.

Farkas István esete is ilyen.

Az viszont mifelénk ritkaságszámba megy, hogy egy orvosi rendelőben kiállítást rendeznek egy művész alkotásaiból. Ráadásul megtoldva azzal, hogy a műveket az orvos megjegyzései is kísérik.

Egyszóval a Revita Reumatológiai Rendelőben Cseuz Regina doktornő és S. Nagy Katalin vállalkozott arra, hogy a művész korai grafikáiból egy rendelő szabott körülményei között szép kiállítást rendezzenek, s ráadásul magas színvonalú katalógust is kiadtak a rendező S. Nagy Katalin tanulmányával és Cseuz Regina orvosi kommentárjaival. 

A katalógus olyan szép, hogy érdemes volna szélesebb kör számára is hozzáférhetővé tenni.

Az alábbiakban Farkas István néhány műve látható. A kiállítás a művész korai grafikáit mutatta be, ezekhez kapcsolódva néhány festményét is idézem.

A kiállításról szóló, a Klubrádióban szeptember 3-án elhangzott beszélgetés meghallgatható: ITT

Jelen és múlt

Meredith Monk filmje

The Book of Days

A középkor és a jelenkor találkozása. 

Zsidók és keresztények. Bezártság,
megjelöltség. És a jelen? ~ Álom és valóság. Fantázia és élet.

 
Érdemes megnézni ezt a nagyszerű filmet!

Itt a film kezdő perceit idézem. Az egész film letölthető!
 Ide klikkelni!    (A felugró táblázatban meg kell keresni a Monk Meredith The Book feliratot, s arra klikkelve letölthető a teljes film. A letöltés az oldal alján látható, s ha az befejeződött, ráklikkelve megindul a film.)

Mark Applebaum

Minden zene - mondja Applebaum; mondhatni Cage-i ihletéssel.

Az alábbi klip - ha úgy tetszik - brutális hamisítvány. Ámbár minden hangja Applebaumtól való.

Valamiképpen az járt az eszemben, hogy a különböző hangzások - lévén rokonok - jól megférnek egymás mellett. Vagy ha a szerző éppen performanszot készít, ahhoz bármelyik saját zenéjét hozzá lehet illeszteni.

Az alábbi klip a következő részletekből áll:

1. Applebaum: Aphasia (ez egy eredeti Applebaum performansz, ám egy ponton a performansz ritmikus zajzenéjét - a kép megtartásával- egy másik kompozícióra cseréltem)

2. Applebaum: Martian Anthropology 

3. és végül egy hang-kép részlet egy filmből Applebaum Metaphysics of Notation munkájával

Számomra itt az tetszik izgalmasnak, hogy ha nem ismerjük az adatokat, akkor elhisszük, hogy ez a klip egységes zenei produkció, holott egy "tákolmány". 

[A zenei "túlfinomultak"-nak mindenesetre melegen ajánlom...]

René Char

Rádióműsor

"Hogyan képes valaki élni, ha nincsen előtte valami ismeretlen"

"Számtalanszor, számasodszor
  Elalszunk s a test fölébreszt, -
  Majd egyszer, egyetlenegyszer
  Elalszunk, s test, elveszítünk

A zenéket komponálta: Pierre Boulez és John Cage

Az előadók: Vallai Péter és Bertalan Ágnes

A műsor meghallgatható: ITT

Jung

Ha már a napokban idéztem Jung szép szövegét, gondoltam: meghallgatom egykori műsoromat Jungról. 

Mi tagadás felfrissítésre szorult. 
Átszerkesztettem, a hang tekintetében is változtattam. 

Két részletet lecseréltem Vajda László és Kálmán György felvételére.

Gábor Miklós változatlan maradt. Az idős művész hallatlan egyszerűséggel, tökéletesen értelmezve és értve adta elő a szöveget.







                            
A teljes műsor meghallgatható : ITT

A torony

Egy fejezet részlete C. G. Jung Emlékek, álmok, gondolatok című könyvéből.

És a kő! ~ Jung maga faragta a kő latin és görög nyelvű szövegét.

Középen egy kis emberke vagy baba. Ez a baba csuklyás köpenybe burkolt, laternát visz... 



Lásd még: ITT 

Az ima



Rádióműsor


[Periszkóp Rádió]


Több évtizede arra szántam magam, hogy erről a mindenkit érintő vagy érdeklő, egyszerű dologról idézzek néhány szöveget. Hívők, nem hívők, istenhívők, ateisták számára egyaránt gondolatokat, asszociációkat keltenek ezek a szövegek.
~~~~~~~~~~~~~~~
A szerzők: Babits Mihály, József Attila, Emily Dickinson, Albert Einstein, Ernest Ansermet, Rilke, Edith Stein, Beethoven, Paul Claudel, Elie Wiesel, Ady Endre, Pilinszky János, Gandhi, Françoise Dolto, Teilhard de Chardin és David Herbert Lawrence. Részlet hangzik el Lev Tolsztoj és Maxim Gorkij beszélgetéséből.

A zeneszerzők: Mozart, Bach, Franck, Penderecki, Fauré, Haydn, Bruch, Couperin, Messiaen és Rahmanyinov. Megszólalnak még liturgikus zenék, gospelek.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A műsor [57:58 perc] meghallgatható:  ITT

Laurie Anderson
(A felvétel 2001. szeptember 19-én készült New Yorkban a Town Hallban. Egy héttel a szeptember  11-i [9/11: nine-eleven] terrortámadás után, amikor a tornyok ledőltek. Előbb úgy volt, hogy a koncert elmarad. -  Laurie végülis úgy döntött, hogy a programot átalakítja, s a koncertet megtartja.)

Matrózok szerelme

Forró szél támad,
Átsüvölt ócánokon s minden partokon.
Sorscsapás. Fekete sorscsapás.
Veszély, veszély mindenütt
És ti hajóztok.

Egy szigeten elhagyatva, jeleket keresve.
Gondoltátok-e, hogy
így végződik néktek a világ?
Emberek. Matrózok. Barátok.

Nincs tiszta föld mostanában. Nincs biztos hely.
Itt állunk a parton és
Bámuljuk fuldoklástokat,
Matrózok szerelme.
Matrózok szerelme

Forró szél támad,
Csapás süvölt az óceánokon.
Hát ha ez egy dühödt isten műve
Hadd nézzek dühödt arcába.
Nincs tiszta föld mostanában. Nincs biztos hely.
Gyertek velünk a hegyekbe.
Emberek. Matrózok. Barátok.

Deren  ~  Beyer  ~  Cage

Ez a klip Maya Deren tizenöt perces néma filmjének [At Land; (1944)] részletéből valamint  

Johanna M. Beyer Music of the Spheres (1938) című kompozíciójának felhasználásával és keverésével készült.

A filmben feltűnik a fiatal John Cage is!

(Deren filmjének egy más felfogása: ITT)

 Antonin Artaud ~

rádióműsor

In memoriam   Szakácsi Sándor

Nem emlékszem, hogy - mint anyakönyvem állítja - 1896 szep-temberének 3-ájáról a 4-éjére virradó éjén születtem volna Marseille-ben, emlékszem viszont, hogy ott egy komoly kérdést taglaltam, ott, oly helyen, mely nem volt hely, volt valahol köztesen, a tér és valami riasztó, el sem képzelhető, meg nem éleszthető, groteszk, borzadályosan nemlétező világ között. - A tér elvezetett egy élet-létrához, ahol semmiféle megszakítást a magam léte számára nem láttam... - az iszonykeltő, rémséges, groteszk világ ennek az életnek a világa volt. A kérdés, melyet taglaltam, ez: megtudni, bekerülök-e egy fehér csontkamrába, vajon - a megléttől mindenkor kimerülten - ennek a fehér centrumnak kiszolgáltatódom-e... - Az, aki él, sose kipihent, s nem tudja, boldogság-e ez, nyomorúság, pokoli-e vagy paradicsomi. Él, és ez minden. A zene se bújtatja ki bőréből.. - Antonin Artaud francia iró 1948-ban halt meg Ivry-sur--Seine-ben.
~~~~~~~~~~~~~~
Artaud szövegei, valamint az SPK, Saariaho, Adès, Jolas, Stockhausen, Leandre, Cage és Pifarely kompozíciói alapján.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A műsor [50:38 perc] ITT hallgatható.