Nem emlékszem, hogy - mint anyakönyvem állítja - 1896 szep-temberének 3-ájáról a 4-éjére virradó éjén születtem volna Marseille-ben, emlékszem viszont, hogy ott egy komoly kérdést taglaltam, ott, oly helyen, mely nem volt hely, volt valahol köztesen, a tér és valami riasztó, el sem képzelhető, meg nem éleszthető, groteszk, borzadályosan nemlétező világ között. - A tér elvezetett egy élet-létrához, ahol semmiféle megszakítást a magam léte számára nem láttam... - az iszonykeltő, rémséges, groteszk világ ennek az életnek a világa volt. A kérdés, melyet taglaltam, ez: megtudni, bekerülök-e egy fehér csontkamrába, vajon - a megléttől mindenkor kimerülten - ennek a fehér centrumnak kiszolgáltatódom-e... - Az, aki él, sose kipihent, s nem tudja, boldogság-e ez, nyomorúság, pokoli-e vagy paradicsomi. Él, és ez minden. A zene se bújtatja ki bőréből.. - Antonin Artaud francia iró 1948-ban halt meg Ivry-sur--Seine-ben.
~~~~~~~~~~~~~~
Artaud szövegei, valamint az SPK, Saariaho, Adès, Jolas, Stockhausen, Leandre, Cage és Pifarely kompozíciói alapján.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A műsor [50:38 perc] ITT hallgatható.
No comments:
Post a Comment