Gubajdulina



A cseh Supraphon kiadó a tatár-orosz származású, ma Németországban élő komponista 80. születésnapja alkalmából kiadta eddigi valamennyi vonósnégyesét.
A négy vonósnégyeshez kapcsolódik a B-A-C-H- témára írt reflexió.
A Negyedik Vonósnégyes különös hangzását elektronika is kiegészíti.
Az alábbiakban ez hallgatható.

1945. április 4-e

Halk emlékeztető!
Magyarország felszabadult, Magyarország területén befejeződött a II.világháború.
Manapság valahogy másként beszélnek – egyesek.
Hogy Magyarországot megszállták, hogy a Don-kanyarban odaveszett sokezer magyar katona, hogy az alkotmányos rend 1944. március 19-én a német megszállással megszűnt és a rendszerváltásig szünetelt.
Kérdéseim lennének az évforduló napján – egyszerű kérdések:
1. Hogyan kerültek ide a megszálló orosz katonák? Ki robbantotta ki a II. világháborút és ki volt 1945. április 4-ig a csatlósa?
2. Hogyan kerültek a Don kanyarba a magyar katonák?
3. Milyen alkotmányos rend élt 1944.március 19-e előtt? Gondolok a Prohászka-féle numerus claususra (hol volt még akkor Hitler?!); gondolok a zsidótörvényekre az egyházi főméltóságok támogatásával. (Sok mindenen töprengtem - lásd: ITT)
Én 1945. január 7-én találkoztam az első orosz katonával, miután többször elhurcoltak a nyilasok, miután csak különös szerencsének köszönhetően találkozhattam egyáltalán az első orosz katonával.
Csak egyszerű kérdéseket teszek fel. Megválaszolatlan és elintézetlen kérdéseket…
1945. áprilisában az ország felszabadult… De azóta is az elintézetlenség mocsarában élünk.

Károlyi Mihály szobra

Varga Imre szobrászművész – a szobor alkotója - beszélt a Károlyi szobor sorsáról a Klubrádióban.


Szavai – számomra mindenképpen – nyomatékossá tették annak az iszonyú vadbarbarizmusnak a tényét,  amellyel a szobrot dühödt aktuális politikai indíttatásból, a történelmet cinikusan meghamisítva, elrombolták Budapesten…

Self-portrait

(Maurer Dóra & Jeney Zoltán Kalah-jának ihletésére...

 

Pierre Boulez
~ a 2011-ben megjelent lemez három művet szólaltat meg: Mémoriale; Dérive 1; Dérive 2
A Dérive 1-et idézem.
A kísérőfüzet erre a műre vonatkozó része:
First performed by the London Sinfonietta under the direction of Oliver Knussen at the Bath Festival on 8 June 1984, Derive 1 also borrows the instrumental forces of an illustrious model, Schoenberg's Pierrot Lunaire (1913): flute, clarinet, violin, cello and piano, to which a vibraphone part is added.   

1944. március 19.
˙
Hatvannyolc évvel ezelőtt a német csapatok megszállták Magyarországot. ˙
Hogy ezután mi következett, arról rengeteg szó esett-esik: a magyar történelem egyik legszégyenletesebb szakasza – az utolsó percig csatlós egyetlen kiugrási kísérlete is kudarcba fulladt, hogy a szörnyű végjátéknak adjon időt.
˙
Napjainkban ez a dátum újra szomorú jelentést kap. A parlamenti kétharmad birtokában a mai hatalom azt hirdeti, hogy a magyar alkotmányosság 1944. március 19-e óta, mindmáig „szünetelt” [Vö. ITT ]. Vagyis az 1944. március 19-e előtti „alkotmányos” állapotokat kell példaként venni, s ha már királyság nem szerepelhet az ország nevében, akkor legalább a köztársaság kifejezést is kiveszik. Az ország neve tehát Magyarország, az eddigi Magyar Köztársaság helyett.
˙
Aki csak érintőlegesen megismerkedik az 1944. március 19-e előtti honi állapotokkal, az világosan látja, hogy Európa egyik legelmaradottabb társadalmi berendezkedése volt. Király nyomán kormányzó, vármegye, ispánok, főispánok uralma, nagybirtokrendszer, dzsentri-szemlélet és életforma, a választások formális volta (hiszen a vezető párt – Magyar Élet Pártja – juthatott csak vezetéshez a parlamentben) és még sorolhatjuk. Nacionalista, soviniszta légkör uralta az országot, s ez még akkor is kártékonynak minősül, ha a trianoni diktátum  tragikusan igazságtalan volt.
˙
A Horthy-rendszer rasszista volt. Antiszemitizmusát Horthy a parlament nyilvánossága előtt is hangoztatta. Az egyházi méltóságok a rasszista zsidótörvényeket „alkotmányosan” is védték, a parlamentben megszavazták, mint a magyar nép védelmét az idegen fajjal szemben. A zsidó-magyar munkaszolgálatosok ezrei pusztultak el, akárcsak az orosz télbe hajszolt, rosszul felszerelt magyar katonák. A negyedszázados Horthy-rendszer - rövid konszolidálódási kísérleteket leszámítva - mindvégig retrográd, elmaradott volt, s megelőlegezte az 1944. március 19-ével kezdődő borzalmakat.
˙[Forrásanyagokat tartalmaz az a kötet, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum adott ki 2005-ben: És ámulok, hogy elmulok ~ József Attila-iratok. József Attila felnőtt élete egybeesett a Horthy-korszak egyesek által elfogadható időszakával. Ha valaki veszi a fáradságot és végignézi: milyen iratok [köztük periratok, elzárásos ítéletekkel -versekért!] kísérték József Attila életét, akkor fogalmat alkothat arról a politikai légkörről, amely a Horthy-rendszert mindvégig jellemezte.]
˙
A jelenlegi „alkotmányozás”-nak ez a lényege. Olyan megváltoztathatatlan helyzetet teremteni, amely elmaradott ugyan, ám egy kézbe teszi le a hatalmat, bebetonozza azt.
˙
A Horthy-rendszer bármely minőségű restaurálása az Európai Unió tagjaként: katasztrofális történelmi folyamat. Hiszen az, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, számos múltbéli baj, szörnyűség megelőzésének, kialakulásának a megelőzését garantálja. Ilyen körülmények között támadni az uniót, s azonosságot keresni a külföldi megszállás és elnyomás évei és az unió tagság között: történelmi bűn.
˙
S mert a magyar társadalom nem nézett szembe a múltjával, politikusai a másra mutogatást, a bűnbakkeresést inspirálták, s teszik azt manapság is – a társadalom bénult rezignáltsággal vagy tudatlan, ostoba lekesültséggel viseli, ami történik. Egy társadalom minőségét a civil kurázsi, a civil gondolkodás minősége határozza meg. Mifelénk eddig nagyon kevés történt a civil szféra kezdeményezéseként. Reményt kelt minden megmozdulás!
˙
1944. március 19-e arra figyelmeztet: nagyon nagy árat kell fizetni azért, ha egy ország lekési a progresszivitást, ha elszalasztja a korszerűen pozitív lehetőségeket…
˙
Mindennek hangsúlyozása naívnak tűnhet akár, de újra meg újra minden kisebb és nagyobb fórum fontos témájává kell tenni.

Helmut Newton

az egyik legizgalmasabb - sokak által provokatívnak tartott - fotóművész.
Szinte kizárólag nőket fotózott, olykor még a pornográfia vádjával is találkozott. Majdnem valamennyi munkája fekete-fehér. 
Minden kétségen felül azonban vitathatatlan, hogy egyike a legérdekesebb látásmóddal megáldott művészeknek.
Egyik emblematikus aktfotója:

Itt két fotója látható még, ám szinte adta magát az ötlet, hogy egybefogjam a kettőt.

Íme, a photoshop lehetősége (elnézést, Helmut!):

Piarista gimnázium és rendház

A hatalmas épület visszakerült egykori tuladonosához, a piarista rendhez.
Közben évtizedeken át az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészkarának adott otthont. Benne volt az Egyetemi Színpad, a huszadik század második felének egyik legizgalmasabb kulturális színhelye, nagyszerű művészek útnak indítója. Költői estek, előadóestek, színházi produkciók a legkiválóbb előadásokban. Az épület külső, hátsó frontján volt a főváros egyik legigényesebb könyvesboltja, az Atlantisz Könyvsziget.
Mindez eltűnt…
Az egyházi kezelésbe vett épületben sorakoznak az üzletek, evőhelyek – mindenesetre aligha van valamelyes közük a hitélethez. Szorgos építkezés folyik az épület alsó szintjén, hogy újabb üzleteknek stb. adjon helyet...
Hogy itt tanintézet is működik azt semmi sem árulja el, mindössze egy felragasztott cetli jelzi a bejáratot a gimnáziumhoz.
Mindez elgondolkodtató mostanában, amikor némely - elsősorban karitatív tevékenységgel foglalkozó - egyházak nem kapnak jogot ahhoz sem, hogy egyházként müködhessenek. 

Vladimir Martynov  ~
a Kronos Quartet legújabb (2012) lemezén három Martynov opusz hallgatható:The Beatitudes; Schubert-Quintet; Der Abschied.

A Schubert iránti tisztelet vezérelte műben a vonósnégyes egykori csellistája,  Joan Jeanrenaud vendégszerepel. 
A búcsút (Der Abschied) Martynov apja halálára írta. Az orosz komponista az amerikai minimalisták (Reich, Glass és mások) társaságához tartozik, noha ebben az itt - részletben -  idézett vonósnégyesben (Der Abschied), inkább Morton Feldman világára emlékeztet. 

13'42"

rêve
sans fin
ni trêve
à rien
[Samuel Beckett)

…………………száz év után,
ha összeomlik, gyom virít alóla
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e, vagy állat óla.
[Kosztolányi Dezső]

Erland Josephson

1923~2012
Aki Bergman filmet látott – ismeri. Aki Tarkovszkij Nosztalgiáját és Áldozathozatalát látta – ismeri.

Meg a Jelenetek egy házasságból. Bergman – Nykvist – Liv Ullmann – Josephson. Négyük közül már csak Ullmann él.
Ullmann, aki Bergman forgatókönyvéből - Hűtlenek - filmet csinált. Josephson is játszott benne. A filmbéli neve Bergman volt...
Néhány percben idézem most,
Egy rövid interjúrészlettel (riporter: Baló Júlia) és egy talán kevésbé ismert, eredetileg tévé-játéknak készült filmrészlet: Próba után…

Korányi Tamás Rádiószínpada

a Sanyi és Aranka Színházban (IX. Mátyás utca 9.)
2012. február 22-én, szerdán, este 8 órakor

Átváltozások

Euripidész, Antonin Artaud, József Attila, Thomas Bernhard, Robert Desnos, James Joyce, Viktor Jerofejev, Vlagyimir Majakovszkij, Jean Louvet, Pier Paolo Pasolini, Antonio Ghislanzoni és Francisco Tanzer szövegei

Antonio Vivaldi, Christoph Willibald Gluck, Laurie Anderson, Charles Albert Tindley, Bob Dylan, Björk, Giuseppe Verdi és Szofija Gubajdulina zenéi

Bob Wilson operarendezéseinek részletei (Alceste; Aida), továbbá Laurie Anderson, Joan Baez, Björk és Antony közreműködése
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Egy Pasolini asszociáció nyomában:

Variációk egy Brahms opuszra...

V. magyar tánc (g-moll)

Stefano Scodanibbio ~ in memoriam

1956-2012
A fiatalon elhúnyt kitünő olasz zeneszerző és bőgőművész mindent tudott, amit erről a nehéz hangszerről tudni lehet. Használta hagyományos módon, de olykor úgy is mintha pengetős hangszer lenne.


Négy előadását idézem most.
1. En la siesta el gladiator [a   Terry Riley-val közös lemezen (Lazy Afternoon Among The Crocodiles) a második track Scodanibbio kompozíciója]
2. Tritono [ez a lemez is Riley-val közös: Diamond Fiddle Language, itt azonban a kompozíció is együttes munka]
3. Mantram ~ Canto anonimo [ Giacinto Scelsi olasz zeneszerző kompozíciója]
4. Scodanibbio improvizációja saját szerzeményére

Klaus Stoll ~ Bassonoble

Frescobaldi, Cage, Kurtág és a többiek…

Klaus Stoll (bőgő) José Vítoresszel (gitár) közös lemeze (2011) annak remek bizonyítéka, hogy a régi zene és a kortárs zene tökéletesen megfér egymás mellett. Stoll ugyanolyan tökéletes érzékkel szólaltatja meg a többszáz évvel ezelőtti komponistákat, mint a ma élőket.

Külön érdekessége a lemeznek, hogy mindezt bőgőn adja elő.A lemezen több mint tucatnyi szerző opuszai szólalnak meg. Itt hármat idézek:

1.    Girolamo Frescobaldi: Canzona (bőgő-gitár)

2.    John Cage: Ryoanji (lásd még: ITT ) (bőgő)

3.    Kurtág György: Message-Consolation ~ szóló bőgőre

Szöveg ~ zaj ~ zene



Az alábbi hang- (és kép-) sor egy egykori rádiós kísérlet felújítása. (Egy éjszakai műsorban tettem próbára a hallgatók idegeit.) A képek itt csak illusztrációs funkciót hordoznak, segítségükkel tájékozódhatunk, hogy melyik nyelv szól éppen.
Három nyelvmintát kerestem: magyar, angol és kínai szövegeket. Abból indulok ki, hogy a magyar szöveget mindenki érti, az angolt ki-ki mennyire, a kínait mifelénk valószínűleg nagyon kevesen.
Előbb lejátszom a három (magyar, angol, kínai) mintát külön.
Ezután lejátszom együtt a magyar és kínai szöveget (sztereo készüléken hallgatható jól, hiszen az egyik hangszórón magyar, a másikon kínai szöveg szól – egyszerre).
Most a magyar és angol szöveg egymásra játszása következik.
Végül pedig az angol és kínai szöveg egymásra játszását hallgathatjuk meg.
~~~~~~~~~~~~~~~
A magyar hallgató az első mintán érthetően a magyar szövegre figyel, a kínai csak kísérő zaj (vagy zene?)
A magyar és angol szöveg egymásra játszásánál azok, akik angolul egyáltalán nem értenek semmit, ugyanabban a helyzetben vannak mint az előző minta hallgatói, vagyis a magyarra figyelnek, az angol pedig kísérő zaj (vagy zene?). ~ Aki ért angolul, annak a szöveg iránti figyelme csapongani fog, hol az egyik játssza a zaj szerepét, hol a másik. Mindenesetre valószínű, hogy itt is a magyar szöveg szövegként hallgatása dominál.
A harmadik esetben, amikor az angol és a kínai szöveg szól egyszerre, az angolul értő hallgató arra figyel majd, s a kínai szöveg ebben az esetben is zaj (vagy zene?). Aki angolul sem ért, annak mindkét oldalról zaj (vagy zene?) hallatszik majd.


A kínai szöveget egyik esetben sem hallgatjuk szövegként. Vagyis a kínai szöveg ezekben a példákban a zaj (vagy zene?) funkcióját látja el. Mert a szövegként nem felfogható „szöveg” ugyan mi is voltaképpen?
Ami a figyelmet illeti: a jól vagy kevéssé jól értett szövegre akkor is jobban figyelünk, ha az halkabban szól, mint a kíséret.

 Paolo Conte

Valamelyes nosztalgia…
A múlt század nyolcvanas éveinek első felében Rómában betértem egy hanglemezboltba. Elegáns úr fogadott. Elmagyaráztam, hogy mai olasz dalt keresek, de nem afféle édeskés bel cantot, hanem a mai kor hangulatát tükröző, jó színvonalú valamit…
Si, si, capisco – mondta az elegáns úr.
S előhozott egy lemezt (természetesen bakelit lemezről volt szó), 1979-es kiadás, Paolo Conte Dancing című lemezét.
Végignézett rajtam és átadta a lemezt, miközben így szólt:
Nostalgico e depressivo… Volt ott emberismeret.

Paolo Conte azért jó, mert pontosan ismeri a határait, s azon belül maradva produkál jó minőséget. Maga szerzi a zenéit, írja a szövegeket, s ő adja elő. Zongorázik, énekel – inkább énekelve beszélget…
Szeretetre méltó…
Itt arról az egykori lemezről idézek két számot, majd egyet egy újabb lemezéről a 2008-ban megjelent Psiche címadóját.

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

Nemecsek meghalt... Boka visszamegy a grundra... Janó pipálgat...

Melyik az a Nemecsek?... Szeginy.
Ennyi... 

Lassú léptekkel közeledett a grund felé, melynek kisajtaja nyitva volt. Az ajtó előtt a deszkapalánkhoz támaszkodva pipálgatott Janó. Mikor Bokát meglátta, vigyorogva intett feléje:
- Megvertung őket!
Boka szomorú mosollyal felelt. De Janó tűzbe jött:
- Megvertung!.. . Kidobtung . . . Kikergetung ...
- Igen - mondta csöndesen a tábornok.
Aztán megállott a tót előtt, kis ideig hallgatott, majd ezt mondta:
- Tudja-e, Janó, mi történt?
- Mi?
- Meghalt a Nemecsek.
A tót nagyot nézett. Kivette a pipát a szájából.
- Melyik az a Nemecsek? - kérdezte.
- Az a kis szőke.
- Aha! - mondta a tót, és visszatette a pipát a szájába. - Szeginy.

Euripidész ~ Gluck ~ Verdi ~ Wilson



(Egy színházi előadás vázlatai)


Gluck Alceste című operájának első jeleneteit Bob Wilson rendezésében már idéztem. (Lásd: ITT) 

Most a Gluck opera ősének (Euripidész: Alkésztisz) szövegét, Apollón és a Halál párbeszédének részleteit csatolom a Gluck opera nyitányához.
Indokolt ez azért is, mert Wilson az Euripidész szöveg ismeretében állította színpadra az ókori, ám ma is érvényes történetet, hiszen az eredeti Euripidész drámát is megrendezte. Úgy érzem tehát, hogy a hatalmas Apollón szobor előtt forgó kockaként a sors és annak végét jelző halál mozdul kérlelhetetlenül. Euripidész filozófiája megengedi, hogy a halált átvállalja az, aki egy másik életét akarja meghosszabbítani. Az áldozat általánosabb érvényűvé válik tehát, annak belátása, hogy a halál vállalása is lehet küldetés…

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Verdi Aidája nem tartozik a kedvenceim közé. A bel cantoval nem sikerült szoros barátságba kerülnöm – pontosabban: ez a barátság más alkotások nyomán színét vesztette. Hogy mégis ide csatolom az Aida rövid részletének Wilson által megvalósított vizióját? Annak bizonyítását érzem, hogy a zsenialitás átüti a határokat, elsimíthatja a jónak vagy rossznak ítélt határait. (Számomra – ebben a vonatkozásban – Wagner a  példa, aki közismerten előítéletes, kissebrendűségi érzettel kevert zsenitudata folytán valódi rossz ember volt. Viszont a művészetének magasságához nem érhetett fel ez az alacsonyság. Nem véletlen talán, hogy Wilson a Parsifalt, a Lohengrint és a Ringet is megrendezte.)


Ám nézzük a wilsoni Aida értelmezést: