Az alábbi hang- (és kép-) sor egy egykori rádiós kísérlet felújítása. (Egy éjszakai műsorban tettem próbára a hallgatók idegeit.) A képek itt csak illusztrációs funkciót hordoznak, segítségükkel tájékozódhatunk, hogy melyik nyelv szól éppen.
Három nyelvmintát kerestem: magyar, angol és kínai szövegeket. Abból indulok ki, hogy a magyar szöveget mindenki érti, az angolt ki-ki mennyire, a kínait mifelénk valószínűleg nagyon kevesen.
Előbb lejátszom a három (magyar, angol, kínai) mintát külön.
Ezután lejátszom együtt a magyar és kínai szöveget (sztereo készüléken hallgatható jól, hiszen az egyik hangszórón magyar, a másikon kínai szöveg szól – egyszerre).
Most a magyar és angol szöveg egymásra játszása következik.
Végül pedig az angol és kínai szöveg egymásra játszását hallgathatjuk meg.
~~~~~~~~~~~~~~~
A magyar hallgató az első mintán érthetően a magyar szövegre figyel, a kínai csak kísérő zaj (vagy zene?)
A magyar és angol szöveg egymásra játszásánál azok, akik angolul egyáltalán nem értenek semmit, ugyanabban a helyzetben vannak mint az előző minta hallgatói, vagyis a magyarra figyelnek, az angol pedig kísérő zaj (vagy zene?). ~ Aki ért angolul, annak a szöveg iránti figyelme csapongani fog, hol az egyik játssza a zaj szerepét, hol a másik. Mindenesetre valószínű, hogy itt is a magyar szöveg szövegként hallgatása dominál.
A harmadik esetben, amikor az angol és a kínai szöveg szól egyszerre, az angolul értő hallgató arra figyel majd, s a kínai szöveg ebben az esetben is zaj (vagy zene?). Aki angolul sem ért, annak mindkét oldalról zaj (vagy zene?) hallatszik majd.
A kínai szöveget egyik esetben sem hallgatjuk szövegként. Vagyis a kínai szöveg ezekben a példákban a zaj (vagy zene?) funkcióját látja el. Mert a szövegként nem felfogható „szöveg” ugyan mi is voltaképpen?
Ami a figyelmet illeti: a jól vagy kevéssé jól értett szövegre akkor is jobban figyelünk, ha az halkabban szól, mint a kíséret.
No comments:
Post a Comment