1944. március 19.
˙
Hatvannyolc évvel ezelőtt a német csapatok megszállták Magyarországot. ˙
Hogy ezután mi következett, arról rengeteg szó esett-esik: a magyar történelem egyik legszégyenletesebb szakasza – az utolsó percig csatlós egyetlen kiugrási kísérlete is kudarcba fulladt, hogy a szörnyű végjátéknak adjon időt.
˙
Napjainkban ez a dátum újra szomorú jelentést kap. A parlamenti kétharmad birtokában a mai hatalom azt hirdeti, hogy a magyar alkotmányosság 1944. március 19-e óta, mindmáig „szünetelt” [Vö. ITT ]. Vagyis az 1944. március 19-e előtti „alkotmányos” állapotokat kell példaként venni, s ha már királyság nem szerepelhet az ország nevében, akkor legalább a köztársaság kifejezést is kiveszik. Az ország neve tehát Magyarország, az eddigi Magyar Köztársaság helyett.
˙
Aki csak érintőlegesen megismerkedik az 1944. március 19-e előtti honi állapotokkal, az világosan látja, hogy Európa egyik legelmaradottabb társadalmi berendezkedése volt. Király nyomán kormányzó, vármegye, ispánok, főispánok uralma, nagybirtokrendszer, dzsentri-szemlélet és életforma, a választások formális volta (hiszen a vezető párt – Magyar Élet Pártja – juthatott csak vezetéshez a parlamentben) és még sorolhatjuk. Nacionalista, soviniszta légkör uralta az országot, s ez még akkor is kártékonynak minősül, ha a trianoni diktátum  tragikusan igazságtalan volt.
˙
A Horthy-rendszer rasszista volt. Antiszemitizmusát Horthy a parlament nyilvánossága előtt is hangoztatta. Az egyházi méltóságok a rasszista zsidótörvényeket „alkotmányosan” is védték, a parlamentben megszavazták, mint a magyar nép védelmét az idegen fajjal szemben. A zsidó-magyar munkaszolgálatosok ezrei pusztultak el, akárcsak az orosz télbe hajszolt, rosszul felszerelt magyar katonák. A negyedszázados Horthy-rendszer - rövid konszolidálódási kísérleteket leszámítva - mindvégig retrográd, elmaradott volt, s megelőlegezte az 1944. március 19-ével kezdődő borzalmakat.
˙[Forrásanyagokat tartalmaz az a kötet, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum adott ki 2005-ben: És ámulok, hogy elmulok ~ József Attila-iratok. József Attila felnőtt élete egybeesett a Horthy-korszak egyesek által elfogadható időszakával. Ha valaki veszi a fáradságot és végignézi: milyen iratok [köztük periratok, elzárásos ítéletekkel -versekért!] kísérték József Attila életét, akkor fogalmat alkothat arról a politikai légkörről, amely a Horthy-rendszert mindvégig jellemezte.]
˙
A jelenlegi „alkotmányozás”-nak ez a lényege. Olyan megváltoztathatatlan helyzetet teremteni, amely elmaradott ugyan, ám egy kézbe teszi le a hatalmat, bebetonozza azt.
˙
A Horthy-rendszer bármely minőségű restaurálása az Európai Unió tagjaként: katasztrofális történelmi folyamat. Hiszen az, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, számos múltbéli baj, szörnyűség megelőzésének, kialakulásának a megelőzését garantálja. Ilyen körülmények között támadni az uniót, s azonosságot keresni a külföldi megszállás és elnyomás évei és az unió tagság között: történelmi bűn.
˙
S mert a magyar társadalom nem nézett szembe a múltjával, politikusai a másra mutogatást, a bűnbakkeresést inspirálták, s teszik azt manapság is – a társadalom bénult rezignáltsággal vagy tudatlan, ostoba lekesültséggel viseli, ami történik. Egy társadalom minőségét a civil kurázsi, a civil gondolkodás minősége határozza meg. Mifelénk eddig nagyon kevés történt a civil szféra kezdeményezéseként. Reményt kelt minden megmozdulás!
˙
1944. március 19-e arra figyelmeztet: nagyon nagy árat kell fizetni azért, ha egy ország lekési a progresszivitást, ha elszalasztja a korszerűen pozitív lehetőségeket…
˙
Mindennek hangsúlyozása naívnak tűnhet akár, de újra meg újra minden kisebb és nagyobb fórum fontos témájává kell tenni.