Friday, February 10, 2012

 Paolo Conte

Valamelyes nosztalgia…
A múlt század nyolcvanas éveinek első felében Rómában betértem egy hanglemezboltba. Elegáns úr fogadott. Elmagyaráztam, hogy mai olasz dalt keresek, de nem afféle édeskés bel cantot, hanem a mai kor hangulatát tükröző, jó színvonalú valamit…
Si, si, capisco – mondta az elegáns úr.
S előhozott egy lemezt (természetesen bakelit lemezről volt szó), 1979-es kiadás, Paolo Conte Dancing című lemezét.
Végignézett rajtam és átadta a lemezt, miközben így szólt:
Nostalgico e depressivo… Volt ott emberismeret.


Paolo Conte azért jó, mert pontosan ismeri a határait, s azon belül maradva produkál jó minőséget. Maga szerzi a zenéit, írja a szövegeket, s ő adja elő. Zongorázik, énekel – inkább énekelve beszélget…
Szeretetre méltó…
Itt arról az egykori lemezről idézek két számot, majd egyet egy újabb lemezéről a 2008-ban megjelent Psiche címadóját.

video

No comments: