Szellemjárás...
˙
avagy: "Kísértet járja be..."
˙
Az egyes szellemi javakról a kormányzat dönti el, hogy támogatandó, tűrhető vagy tiltandó (Aczél - a szerk.), csak ma már nem a három T, hanem a három F logikája működik: az adott művész és adott műalkotás finanszírozandó-e, felejthető-e, felejtendő-e (Szőcs - a szerk.).

Föl kellene térképezni a mai magyar népesség genetikai kapcsolatrendszerét mindazon népekkel, amelyekkel a történelemben vélelmezhetően vérségi kapcsolatba került. Legyen ennek a kutatásnak a neve Julianus barát program. --- (Szőcs)
˙
Idézetek a



2010. június 14-i, hétfői, Vazul napi számából (Lásd: ITT)
˙
T - F...: Változnak az idők... Változnak a betűk! Van új a Nap alatt?

Örkény István
˙
NÉZZÜNK BIZAKODVA A JÖVŐBE!
ˇ
Körülbelül száztíz-száztizenöt év múlva, egy szép nyári napon, soron kívül megkondítják majd az ország összes harangjait. Sokan rá se hederítenek, pedig az a csengés-bongás nagy változások hírnöke lesz!
Addigra Visegrádon újjáépül az egykori királyi palota, sosem látott pompával, óriási termekkel, függőkertekkel. Az avatási ünnepségen - azt jelzi majd a harangkongás - néhány aggastyánnak könnybe lábad a szeme. Valóban, az lesz az a perc, az a nagy és régen esedékes perc, amikor véget ér az ezeréves pechszéria.
Visegrád akkor már nem ennek a csöpp kis országnak lesz a székhelye, hanem a Dunai Magyar Köztársaságnak, melynek négy vagy öt tenger mossa partjait. „Dunainak" azért fogják hívni a köztársaságot, nehogy összekeverjék egy másikkal, az Alsórajnai Magyar Köztársasággal. Ez utóbbit akkor se magyarok lakják majd, hanem kopott öltözékű, elnyűtt alsórajnaiak, akik csak kabalából vették föl a magyar nevet.
Le se lehet írni, milyen jó dolog lesz akkor magyarnak lenni! Elég talán annyit mondani, hogy a „magyar" szó - potom száztizenöt év alatt - igévé változik, mely addigra minden élő nyelvbe felszívódik, méghozzá kellemes jelentéstartalommal.
„Magyarni" franciául például annyit tesz majd: magamat jól leszopni. Spanyolul: utcán pénzt találni, érte lehajolni; katalán nyelvjárásban: „Könnyedén hajolgatok, amióta kínzó derékzsábámból kigyógyultam." És ha valaki Londonban így szól: I am going magyarni (vagyis szó szerint: megyek magyarni), ez azt jelenti: „Ahhoz az isteni nőhöz, akit ott látsz, most odamegyek, megszólítom, belekarolok, hazaviszem és... (Itt egy csúnya szó következik.)
Más példa: „Én magyarok, te magyarsz, ő magyarik" (mert ikes lesz az ige) hét civilizált nyelven (norvégül, görögül, bolgárul, baszk nyelven stb.) azt jelenti majd: „Ropogós kacsasültet eszem (eszel, eszik), idei uborkasalátával, miközben Yehudi Menuhin a »Csak egy kislány«-t húzza a fülembe."
Továbbá: „Anyuka, mehetek magyarni? - Magyarhatsz!" - lettül azt jelenti, hogy egy kisfiú elkéredzkedik moziba, s az édesanyja, némi habozás után, elengedi, pedig a filmet csak tizennyolc éven felüliek látogathatják.
De hagyjuk a külföldet! Itthon is sok mindent másként hívnak majd. Például a „vanília" helyett, mely idegen szó, a „háború" megy át a köztudatba, minthogy régi jelentését amúgy is elvesztette. A visegrádi cukrászdában tehát a fagylaltospult fölött ez lesz kiírva:
Eper
Puncs
Háború
Csokoládé
Így fogunk élni. Addig, ezt a pár évet, ki kell bírni.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Esterházy Péter

˙
A füstölt tarja radikalitása

˙

Édes Kornél, maga annyira magyar, hogy az egész világot magyarnak tekinti, magyarán (figyelem! szójáték! - talán ritkán nekem is szabad) mindenütt otthon érzi magát; itt élned s halnod kell, motyogja mindenütt. Nem figyelmeztetésül mondom, inkább csupán úgy, mintha váratlanul fölsóhajtanék, jé, de szép az idő!, hogy majd meglesz ennek a kozmikus magyarságnak a böjtje, és eljő az idő, amikor két marokkal fog vágyni (figyelem! képzavar!) az idegenség hűvös, tiszta érzésére, arra, hogy ne legyen ennyi köze mindahhoz, ami közt él. Természetesen nem megfontolásra javaslom mindezt, maga megy, amerre megy.
Inkább beszámolok az új kocsonyaötletemről. Mit szólna, ha füstölt tarja - el ne tépje most a levelet---

˙

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

És akkor Szőcs Géza... - kultúrális államtitkár, költő

˙

Mottó: egy interjú részlet (Index; 2010 június 11)

˙

Index: Bejelentette, hogy szeretné elindítani a Julianus barát programot (kiemelés tőlem), ami a magyarság eredetét genetikailag kutatná. „Egy néhány fős genetikai kutatócsoportnak föl kellene térképeznie a mai magyar népesség genetikai kapcsolatrendszerét mindazon népekkel, amelyekkel a történelemben vélelmezhetően (vagy csak egyesek vélekedése szerint) vérségi kapcsolatba került.” Nem tart a támadásoktól?

˙
Szőcs: Én az igazságtól nem félek. Amitől félek, vagy inkább bosszant és idegesít, az az, amikor intellektuális energiákat pazarolnak értelmetlen vitákra, és ütköztetnek olyan nézeteket, amelyeknek csak névleges közük van a valósághoz, jelen esetben a múlt idejű valósághoz. Egyébként magam is kíváncsi vagyok, hogy a finnugor elmélet hogyan állja ki a genetikai összevetés próbáját, és úgy gondolom, a kíváncsiság az egész emberi civilizációt és kultúrát meghatározó és mozgató erő. Nem szabad a kíváncsiság jogát elvitatni magunktól vagy másoktól.

Index: Egy ilyen tudományos alapvetés esetében valóban a kulturális minisztérium feladata lenne, hogy új kutatási irányt jelöljön ki?

Szőcs: Ez inkább az Akadémia feladata volna. Ám a kulturális diskurzusokban jelennek meg folyamatosan a délibábos viták, a sületlenségek. A kevésbé képzett emberek fantáziáját ez megragadja, és végső fokon a nemzeti identitásukban okoz zavart. Mert oda jutnak el, hogy nem is magyar vagyok, hanem ez vagy az. Ezeknek szeretnék véget vetni.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

És Szőcs Géza versei közül:

˙

lásd: ITT

Edoardo Sanguineti

˙
még egyszer ~ nem ok és alap nélkül...
˙
Lásd még: ITT
˙

A HÁBORÚ BALLADÁJA

hol vannak a vikingek és az aztékok,
s a Cro-Magnon-i férfiak és nők?
hol vannak a régi és új atlantisziak,
a Nagy Kapu s a Legyőzhetetlen Sereg,
a Száli Törvény és a Szibillák Könyvei,
Kis Pippin és Rettegett Iván?
minden darabokra hullt apránként
az idő rugalmas állkapcsai közt:
ha nem indítunk háborút valamiért,
a bajt egy másik háborúval orvosoljuk:

hol vannak a Hármasok és a Négyesek,
a Belle Epoque és a Vasgárdák?
hol van Tom Mix és Tom Pouce,
az Égi Birodalom, a zeppelinek, a New Deal,
az Orient Expressz, az elektrrosokk, a szituacionizmus,
a twist, az 0. A. S., a gombafejek?
minden darabokra hullt apránként
a történelem jól megtömött hasában:
ha nem indítunk háborút valamiért,
a bajt egy másik háborúval orvosoljuk:
˙
ó, hol vagytok, disznó- és rózsaháborúk,
megelőző és betetőző háborúk?
ó, hol vagytok szent és hideg háborúk,
harmincéves és százéves háborúk,
hatnaposak és héthetesek,
ti nagy, végtelen villámháborúk?
minden darabokra hullt apránként
a semmi semmijének semmijében:
ha nem kötünk békét valamiért,
egy másik béke hoz majd háborút:

hercegek, elnökök, hatalmas fölszentelt jelesek,
kik illetlen műemlékeket nem véletlen emeltek,
hadat a háborúknak érdemes csak üzenni,
csak még a végső harcot kell levezényelni:

Szokratész...
˙
...a legnagyobb "civil" az ókori görögök között...
˙
...a ma (remélhetően) készülődő civilekhez...
˙
(Platón: Szokratész védőbeszéde - részlet; Haumann Péter tolmácsolásában)
˙

Egy korábbi műsorom szöveganyagát tettem fel egy bejegyzésben (Lásd: ITT ) amelyben megpróbáltam felfejteni Paul Celan utalásait.
˙
Örömömre szolgált, hogy valaki egy kommentben (π) felhívta a figyelmemet Kántás Balázs könyvére: A magába zárt vers –Paul Celan költészete körül. A kötet – noha nem szeretem a „valamikről” szóló írásokat, inkább olvasom a „valamiket” – érdekes fejtegetéseket tartalmaz. Talán a Radnótival való összevetést érzem eltúlzottnak (igaz, Kántás csak hivatkozik az idevonatkozó véleményre); a két költő között jelentős különbséget érzek, megtévesztő, hogy mindkettő összefüggésben volt a holokauszttal. A holokauszt áldozata volt mindkettő, Celan, öngyilkosságával – „megkésetten” – Auschwitzban halt meg, akár Primo Levi és mások. S éppen ez a „megkésettség” választja el tematikailag Radnótitól, aki a jelenvaló élményeket regisztrálta, míg Celan a problematikát az egész emberiségre vetítette ki.
˙
Az olvasmány érdekes gondolatokat és jelentős forrásanyagot fog össze. Számomra mégis a szerző személye volt érdekes. Elolvastam az Öngyulladás című kötetét és ez számomra meggyőzőbb volt a fent említett tanulmánynál.
˙
Egy verset idézek a kötetből:
˙
Vízesés

˙
Mi már
nem szólunk egymáshoz,
nem is nézünk a másikra,
csak hagyjuk, hogy vigyen, sodorjon
valami nyugtalan víz.

˙
Nyomvonalunk mentén sziklák, színek,

vízbe nyúló fűzfák —
szemeink üresen exponáló objektívek,

kattogunk csupán, de már nem rögzítünk.

´
Csak a csónak rángatózása.

˙
Ajakbiggyesztés.

Kivillanó fogsorod, mintha

valamit mondani akarnál.

Tanult barátom jóvoltából hallgathatom az operát (Mittwoch aus Licht - Szerda a Fény operasorozatból)
˙
Stockhausen (1928~2007): Mittwoch aus Licht
˙
Néhány perc az Abschied (Búcsú) elejének szakrális hangulatú elektronikus zenéjéből...
˙


˙
Stockhausennel foglalkozó bejegyzések: 1 ; 2 ; 3

"Mecenatúra!
˙
“A jobboldali kultúrát frissíteni kell: művekkel, díjakkal, ünnepekkel”
(O.V. ~ Kötcse, 2010)

~~~~~~~~~~~~~~

A legenda szerint Michelangelot arra kényszerítették, hogy a sixtusi kápolna mennyezetének alakjait “öltöztesse fel”, mert azok szemérmetlenek.

˙

Mi igaz a történetből, mi nem, a legenda arra is kitér, hogy Michelangelo egyszer vitába keveredett a pápával. A vita hevében botját a pápára emelte. A poroszlók íziben megragadták, hogy a pincébe hurcolják. Ám II. Gyula pápa – a legenda szerint – azt mondta, hogy pápából az idők során lesz még, ám Michelangeloból csak egy született.
Akár igaz a történet, akár nem – tanulságos. A mecenatúra lényegét mondja ki. Nincsen “ilyen vagy olyan oldali”, ilyen vagy olyan fenekű kultúra, művészet. A nagy művek –felöltöztetve vagy meztelenül – nagy művek maradnak. Az ilyen vagy olyan oldali művek meg méltán elfeledetté válnak.
˙

Így van ez az Altamira-barlang óta….

Jó-e, ha az istent is amortizálják?...
˙
Az amortizálás divatba jött. A politika „éltető eleme” lett az elmúlt néhány év során. És az amortizáció hosszú sorozatban sikeresnek bizonyult.
˙
Mostanság isten nevével esküsznek világi politikusok, az isten nevének felhasználásával hoznak törvényt.
˙
Mire jó ez vajon?...
˙
A katolikus egyház – mit tagadjuk – papjai által bizony amortizálódik. De az egyház malmai lassan őrölnek, s szorosra zárnak, ha szorul a hurok. Úgyhogy ennek a kérdésnek korrigálásával is várhatunk néhány évet-évtizedet-századot akár.
˙
De jó-e az isten amortizálása?
˙
1. Az ateista szempontjából ugyan nincsen hatása, mert nincsen mire hatnia, de ízléstelen, ostoba és korszerűtlen. Hiszen akkor a nem hívő ember, az ateista, isten rendelte büntetéseket várhat, ha a törvényt megszegi.
˙
2. A hívőt elbizonytalanítja. Ilyesmivel foglalkozik az ő legszentebb princípiuma, az isten? Vagy – próbálhatja remélni –nem az isten akaratáról van szó, mindösze hatásvadászok használják a hívő hitének legszentebb argumentumát. Pontosabban fogalmazva, a politika, a törvényhozás felhasználja istent a maga politikai céljaira, holott az isten helye a templom és a hívő ember gondolatvilága. S ezt bizony a világ haladottabb részein kényes határozottsággal tudják, s különválasztják a politika világát és a hit, az egyház világát.
˙
3. Az isten amortizálása értelmetlen. A hívőket megtévesztő politika eszköze. A valóban hívő ember az istent hitbéli dolgának gondolja, s nem nézheti jó szemmel, ha hitének legfőbb tárgyát amortizálják. Ráadásul csapdába kerül, hiszen a politikacsinálók sohasem fogják elismerni, hogy ők amortizálják az istent, sőt ragaszkodnak hozzá, hogy isten a hitviláguk része, s hívő emberként kötik össze a politikát az istennel.
˙
A kör bezárult; több, mint fél évszázaddal lépünk vissza, ha nem szabunk gátat az amortizációnak – több, mint félévszázada (1939) a magyar parlamentben egyházvezetők emberellenes törvények meghozatalában működtek közre.(Lásd: ITT)
˙
Vagyis: ne amortizálják az istent, az istenben hívők hitét, s az ateisták ízlését!

Paul Celan sorsa...
˙
Valaki telefonál: Celanról beszélnek a rádióban. Jóleső dolog: valaki tudja, hogy ez engem érdekelhet. Igaz, a kérdés arra vonatkozott, hogy hogyan ejtik a nevét - de legyünk szerények: mégis Celanról van szó a rádióban.

˙
Így hát - bár a Magyar Rádió önmagáról már szinte teljesen leszoktatott - az internet segítségével visszaidézhettem a vasárnapi Gondolat-jel-et.
˙
Vesztemre! Mert megint az örökös locsogás, a "szakemberek" fejtegetései a költőről (kis bulvárrá csupaszított "stich" még szerelmi ügyekről is). Hogy miért éppen Celan? Mert a műsor szerint negyven éve halt meg (igaz áprilisban volt a napja, dehát oda se neki), örüljünk hát a nevének említése okán is - akár...
˙
De mint szinte mindig: mindenről volt szó, beszéd-beszéd hátán, szöveg-locsogás, csak Celan nem szólalt meg. Érdekes lenne megkeresni, mennyi Celan szöveg van a rádió archívumában, s mennyi róla - bár ez utóbbival kapcsolatban sem táplálnék nagy reményt.
˙
Celan nehezen megfejthető költő. Egy azonban bizonyos: a saját szövegei nélkül megfejthetetlen. Nemcsak a rejtély van a szövegeiben, de a megfejtés is. Az utalásainak érdemes utána keresni, s kitárul a világ. Celan szövegei önmagukat magyarázzák.
˙
Magam valamikor a rádió irodalmi honlapján - s egy műsoromban - próbálkoztam Celan egyik legnehezebb szövegének kibontásával. De aztán a honlapot egyetlen kattintással levették az internetről, s az egykori kutakodás is a hamvasztóba került.
˙
Mi is volt azon az egykori honlapon?
˙
Íme:
˙
Huhediblu
~~~~~~~~~~~~~~~~
hü, die blühen
~~~~~~~~~~~~~~~~
melyek nyílnak
~~~~~~~~~~~~~~~~
Senkirózsája
~~~~~~~~~~~~~~~~
Die Niemandsrose (Celan)
~~~~~~~~~~~~~~~~
Óh, nyílnak-e megint a szeptemberi rózsák
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A Semmi-,
Senkirózsája
Senki se gyúr újra földből és agyagból, (Celan: Zsoltár)
porunkból se szólít fel senki.
Senki.

Dícsértessél te, Senki.
Kedvedre szöknénk
virágba.
Szemben
veled.

Semmi voltunk, vagyunk,
maradunk virulva:
A Semmi-,
Senki rózsája.

Bibénk
lélekvilágos,
porzóink égkopárak,
pártánk piros
a tövisen, ó, a tövisen
túl zengett
bíborszónktól.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ragyog a jó remény, mint pajtában a szalma. (Verlaine)
Mit félsz? Donghat az a szárnyarészeg darázs!
Nézd, beporzik a nap, mindig van egy nyílás.
Itt az asztal, aludj, hajtsd fejed a karodra.

Szegény, sápadt kölyök, de ezt a kis hideg
Vizet csak kiiszod? Aludj. Látod, ígérem,
Itt maradok, te meg el fogsz aludni szépen,
És dudorászni, mint bölcsőben a gyerek.

Húzzák a delet. Most menjen, asszonyom. Alszik.
Különös, hogy a nők lépése hogy visszhangzik
Benned, boldogtalan agy, te szegény, szegény.

Dél. Aludj, no! Szobánk jó hűvös, fellocsolták.
Mint gödör kavicsa, világít a remény.
Óh, nyílnak-e megint a szeptemberi rózsák!?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

TÜBINGEN, JANUÁR (Celan)

Vakságra rá-
beszélt szemek.
Rálel - „egy
szűzjegy-
eredetű " -, rálel
emlékezésük
úszó Hölderlintornyokra, sirály-
örvénylésben.

Megfúlt asztalosok vendégjárása
eme
merülő szavaknál:

Jönne,
jönne egy ember,
jönne egy ember a világra, ma,
a pátriárkák
fényszakállával: szólna,
vakmerőn, erről
a korról,
szólhatna
balgán s csak balgán,
szűnhet-, szűnhet-
etetlen.

(„Pallaks. Pallaks.")
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hulla-, hulla-, hulla-
nehéz szó-
utakon s -csapásokon.

S - igen -
a vésztörvényköltők gúnya,
gúnyája, vedlett ir-
hájuk két-
éltű: pikkel, hülled és pusmogva föl-le-
ckéztet.
Elkvartyant, kész,
kéz- és ujjfondorlatból, írás
távolban egy pró-
fétanév nyoma
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mivelhogy prófétált néktek Semája, holott én nem küldtem őt, és hazugsággal biztatott titeket. Azért azt mondja az Úr: Ímé, én megfenyítem a nehelámiti Semáját és az ő magvát… (Jeremiás 29. 1-32)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

cím-
ke, melléklet és utószó gyanánt, szept-
emberben, az embertelenség-
nap dátumán -;
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Datum des Nimmermenschtags
/im September
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mi egy dátum? (Derrida)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nincs megállapítva a halál időpontja…
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Törődtünk-e valaha is azzal a kérdéssel, „mi egy dátum"?
Egy dátum kitör, elszáll, eltűnik - tehát eltörli magát tulajdon olvashatóságában. A törlés nem holmi balesetként éri, nem érinti értelmét vagy olvashatóságát, ellenkezőleg, beleolvad annak lehetőségébe, hogy az olvasás hozzáférhessen ahhoz, amit egy dátum még jelenthet. De ha az olvashatóság eltörli a dátumot, éppen azt, amit olvasásra kínál, akkor ez a furcsa folyamat már a dátum inskripciójával elkezdődött. Ez utóbbinak az egyediség bizonyos stigmáit kellett magában elrejtenie ahhoz, hogy hosszasan fennmaradjon - és ez a vers, az, amire visszaemlékezik. Egyetlen esélye, hogy visszajövetelételét biztosítsa. A törlés vagy az elrejtés, a visszatérés gyűrűjére jellemző megsemmisülés a datálás mozgásához tartozik. Aminek vissza kell idéződnie, egyszerre összeszedődnie és ismétlődnie, az ennélfogva egyszerre a dátum megsemmisülése is, egyfajta semmi vagy hamu. A hamu vár ránk.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mikor,
mikor nyílnak, mikor,
mikor nyílnak a, hühendiblüh,
huhendiblu, na ők, a Szeptember-
rózsák?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Óh, nyílnak-e megint a szeptemberi rózsák!?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hüh - on tue ... Na mikor?

Mikor, mikormikor,
tébolykor, igen, téboly, -
testvér –
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
És mit tettetek Oszip Mandelstamért? Adtatok-e neki ruhát és ennivalót? (Celan)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
tudom, (Celan)
tudom és tudod, tudtuk…
és néha, mikor
köztünk csak a semmi állt,
egészen egymáshoz találtunk.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
megvakított, testvér
kioltva, olvasod
ezt itt, ezt:
Dis-
parates -: Mikor
nyílik ez, a Mikor,
a Honnan, a Hová, és az ami
és aki
magából és magához és kifelé magának él, éli a
Tengelyhangot –
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Achsenton! – tengelyhang Aschenton? – hamuhang…
A hamu vár ránk…
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Tellus , a tisztán-
hallástól
zúgó lélek-
fülében, a Tengely-
hangot mélyen a csillag-
kerekű lakhely bensejében /
megtörtség? Hogyne, ha
egyszer mozog, a szívértelem nyomán.

A hangot, oh,
az Oh-hangot, ah,
az A és az 0,
az Oh-ez-a-bitófa-már-megint,
az Ah-hisz-növekszik,

a régi
mandragóramezőn tenyészik,
mint dísztelen-pompázó gyom,
mint alnövény, mint melléknév,
mint bárdige,
mell-
éknévleg, így érnek
gyomorszájat, árnyak,
megvallatott, s mind
ellenére szólt –
Ünnepi desszert, semmi több, -:

Kimérten,
korszerűen és törvénytudón
ered Schinderhannes a dolgára –
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Erdő; pihenő elrendelve – (Apollinaire)
dől le Schinderhanns, a vezér;
s mert májusban a párzás elve,
bandájában hévül a vér.

Még Jacob Bornt is az izgatja,
lövése célba ér-e mind,
amott Benzel lyukas kalapja,
papja az Írás felett ing.

Julcsa böffent, az ég tartsa meg –
s panaszt a csuklásért emel.
S Hannesnek is a torka reped,
hogy Schulz botlik, bő cseberrel.

Felbődül (s patakban a könnye):
Ó, cseber, borszagú anyám!
Hitemre, van mit higgyünk benne –
jussunkra! májusé a máj!

Nosza, Mamsell, ne sajnáld magad!
Kész sokk a fűszere, a szám,
Moselból való, ez megragad –
Koccints velem, nőstény zsivány.

S az mint a sár, fortyanva tárul –
de Hansnak hágnia ráér:
Harapjunk előbb, amit hátul
költünk ki, díjul a bájér'!

Irány a Rajna, a zsidóhoz,
kinyírom az éj folyamán,
aranya mécs, májust virágoz,
ott lepjük meg, a terasszán!

És körbe nyerít a bősz horda,
kúrva, fetrengve vacsorál,
s belebágyad, hogy német dolga
hívja - no, vért csapolna már.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
szociálisan és alibi-elbásan, és
a Julcsa, a Julcsa
daseinzsírt böfög,
elböffenti a nyaktilót, - call it (hott!)
love.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
CALL IT LOVE (Enzensberger)

Csupasz házakban zsibongnak a kasok
fel és alá
lódulnak a lámpák
bódítanak
április vág keresztül a lombok üvegén
felhasítván a nők szőrméit a parkban
úgy ám a tetőkön át üdvözlik a tolvajok az estét
mintha már a galamb fehér batisztból
mintha hírtelenül és tisztán ragyogva
a hegyek, a fonnák mögött az odaveszett
a lecsupált csillagokra elüldözött
száműzve emlékezetéből
papír cipő nélkül
ereszkedne alá az ó' keserű
holtfáradt vadászaira
Szép az este
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Óh, nyílnak-e megint a szeptemberi rózsák!?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A cserepeire zúzott (Celan)
tébolyból
állok fel
s nézek a kezem után,
amint azt az egy
egyszeri
kört írja
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Többé nem csatangolunk hát (Byron)ily késő éjbe már,
bár szívünk csöppet se lomhább,
s ragyog még a holdsugár.

Kardról lehull a hüvely
és a lélekről a mell,
nem liheghet szűntelen:
a szívnek béke kell.

Bár az éjben érzelem gyúl
s túlhamar megtér a nap,
nem csatangolunk ezentúl
holdas ég alatt.

Edoardo Sanguineti
˙
(1930~ 2010. május 18.)
˙
Az egyik igen jelentős mai olasz költő. Ezen túl író, drámaíró, klasszikafilológus, egyetemi tanár, irodalomszervező. Az olasz posztmodern költészet „atyja", a 20. századi avantgárd mozgalom vezető teoretikusa, nemzetközi költészeti folyóiratok szerkesztője. Számos rangos költészeti díj birtokosa.


Luciano Berio kortárs olasz zeneszerző Laborintus 2 címen komponált egy művet Sanguineti, Dante és mások szövegeire, két szoprán és egy alt hangra, valamint zenekarra . Az 1970-ben megjelent felvételen a narrátor Sanguineti, a karmester Berio volt. Ebből idézek egy részletet.

Lónyay utca...
˙
(nem Logodi!)
˙

A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd száz év után,
ha összeomlik, gyom virít alóla
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.
˙
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

Robert Shechtman (1939~2002)
˙
amerikai zeneszerző, szinte minden műfajban otthonosan alkotott. A jazz zenétől (trombon) indult el, s a kortárs zene jelentős - mifelénk alig ismert - alakja lett.
˙
Itt a Water Moon opusz harmadik tételét hallgathatjuk: A szirének dala II.
˙
A szóló hegedűre írt kompozíciót Christina Fong adja elő.
˙

Wieszt János...

˙

Soha nem hallottam ezt a nevet. Viszont a XI. kerületben - ahol immár harminchét éve lakom - úton-útfelen ezt a plakátot látom.

˙

Ki az a Wieszt János?...

˙

Utánanéztem: a XI. kerületben frakcióvezető (MSzP), s valamilyen - talán három éve történt - zavaros vesztegetési ügye tárult fel a napokban. Állítólag a vesztegető "buktatta le". A vesztegető tehát bűntelen? Hiszen akkor bárki, bármikor, bárkiről felteheti a kérdést, hogy az általa fényképezett személy voltaképpen kicsoda!...Ennyi az információ.

˙

A dolog megítélése nem tartozik rám. Arra vannak hatóságok, ügyészség, bíróság, rendőrség miegymás.

˙

A politika is rágódhat rajta - nem érdekel.

˙

De hogyan kerül ez a plakát az utcára? Ki rakta illetve rakatta ki? A név hordozóját elítélték már? Személyiségi jogaival hogyan áll a plakát névtelen készítője?

˙

Hangsúlyozom: nem tudom megítélni az ügyet. Azt tapasztalom, hogy ilyenfajta ügyektől hangos a média, az újságok, a televíziók, a rádiók. Időnként korábban ismeretlen embereket láncon vezetnek a képernyőn...

˙

De hogyan történhet meg, hogy egy névvel telerakják a főváros legnagyobb kerületét, holott a zavaros információ szerint is egyelőre csak gyanú merült fel.

˙

De ha minden bebizonyosodik, akkor van-e valakinek is joga ilyen plakátok terjesztésére. Hiszen akkor bármikor, bárkiről készíthet bárki ilyesmit, s kiragaszthatja ország-világ számára, hogy az általa plakatírozott személyt meg kell ismerni, hiszen feltették a kérdést: "ki az a Wieszt János"?

˙

Mit mondhatok? Ez bizony nem Európa!

˙

Mostanában majd így élünk?!...

˙

Klip~etűd kínai zenével

˙

Ge Gan-ru: "Fu" (1. vonósnégyes) - részlet

"Szomorú vasárnap"

˙

egy belvárosi séta meg egyebek... Horthy, a pirospaprika, a piaristák, meg "a program" kapcsán: avagy minden mindennel összefügg.

˙

A Vámház körút legelején, egy konyhafelszerelési bolt mellett, a nagy vásárcsarnok tőszomszédságában fedeztem fel egy táblát.

˙

Horthy Istvánnak állít emléket, az egykori kormányzó fiának, aki mindmáig kiderítetlen módon zuhant le hadirepülőgépével a fronton, valahol Oroszországban...

˙

Most azon tűnődtem, hogy vajon Horthy Istvánnak - akinek állítólag voltak náci ellenes nézetei is - miért is állított emléktáblát a kegyeleti bízottság, amikor olyanok emléktábláit mostanság gyakorta összetörik (ha egyáltalán valaha is volt emléktáblájuk), akiknek náci, nyilas és Horthy ellenes nézetei, sőt tettei korántsem állítólagosak?

˙

Mindjárt elhatároztam, hogy ennek utánanézek: vajon miért éppen itt - a konyhásbolt és a vásárcsarnok köziben, a Pipa utca sarkán?...

˙

Továbbsétálva a Váci utcán, érdekes tárgyacskára bukkantam. Egy görbeszárú, gipszből (vagy műanyagból?) készült vöröspaprika, amolyan hegyes, rajta angolul a felirat: Magyarország. Kitűzőnek nagy, vitrintárgynak "snassz". Vajon kik vásárolják? Talán a japán turisták - hogy ízlésükben meg ne sértsem őket...

˙

Nohát két immanens értelemben véve is ízléstelen rémálom: egy emléktábla a konyhásboltban, egy paprika a fő vásárló-túrista-közízlés utcáján.

˙

Mielőtt megkezdtem volna élményeim kiheverését, érdekes dologra bukkantam - már megint. Éveken át kedves könyvesboltom volt az Atlantisz kiadó "könyvszigete" az egyszervolt piaristák épületében. Amikor a piaristák visszakapták az épületet, akkor az egyetem iziben elkotródott belőle, a jó színvonalú könyvesboltot pedig megszüntették, száműzték. A piaristák számára a könyvesbolt "nem köll"; kegytárgyakat fognak itt árusítani - gondoltam.

˙

S most látom íme: a Marks & Spencer divatház nyitott itt boltot, jóval nagyobb területen, mint amiről az Atlantisz csak álmodhatott volna. Szó, ami szó: a Marks & Spencer többet hoz a piaristák konyhájára, mint a könyvesbolt, ráadásul azzal a veszéllyel sem jár, hogy a látogatói netán valamelyest megokosodnak.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hazatérve...

˙

Legelébb gyorsan megnéztem - internet is van a világon! - vajon Horthy István emléktáblája miért éppen ott a konyhásbolt töviben, a Pipa utca sarkán, a nagycsarnok tőszomszédságában helyeztetett el?

˙

Hát azért, mert 1942 és 44 között a Vámház körút Horthy István nevét viselte. A kegyeleti bízottmány meg jobb helyet nem talált, hát odatette a Pipa utca sarkára, a konyhafelszerelések mellé, a vásárcsarnok tövibe.

˙

Ez, meg a fent említett paprika és a piarista Marks & Spencer után akadtam rá az interneten a kormányprogram 85 oldalas (!) szövegére. Hát ennek a "dolgozatnak" olvasása értette meg velem igazán az emléktáblát, a paprikát és a piarista Marks & Spencert. Félelmetesen rossz dolgozat. Hogy tartalmilag milyen, annak a megítélését ezúttal a politikusokra hagyom. De hogy szövegként félelmetesen pocsék, azt magam is megítélhetem.

˙

A pdf formáció szavakra keresést tesz lehetővé. Kísérletképpen beírtam néhány engem érdeklő szót, s idézem a hozzátartozó szöveget. ˙

˙

A kultúra szó négyszer fordul elő:

˙
1. élelmiszer-fogyasztási kultúra
2. a pozitív vállalkozói szemlélet és kultúra formálása
3. magyar nyelv, gondolkodás és kultúra az innováció és a vállalkozás sokszínűségének az alapja.
4. Mi magyarok egyszerre vagyunk Európa részei és a Kelet határa, érdemes ezért élnünk mindkét gazdasági övezet, kultúra előnyeivel
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A kultúrális szó is négyszer fordul elő:

˙

1. A Nemzeti Ügyek Kormánya a honvédelemben, a környezetvédelemben é s
kulturális értékek védelmében is érvényre juttatja a nemzeti egység akaratát é s
helyreállítja a közjó primátusát
2. Az elmúlt nyolc évben olyan szociális-kulturális környezet jött létre, amely megakadályozza a munkanélküli emberek visszatérését a munka világába
3. … meghatározandók a gasztronómiai, kulturális, természeti értékek kritériumai
4. Természeti, kulturális, gazdasági-társadalmi és geopolitikai helyzetünkre építve adottságainkból előnyt kell kovácsolnunk
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A művészet szó előfordulása: 0
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Oktatási rendszer: kifejezés egyszer fordul elő.

˙
Kidolgozzuk, hogy az oktatási rendszer végre minden szinten alkalmas legyen a fogyatékossággal élő emberek speciális igényeinek kielégítésére

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Oktatás szó előfordulása: négy

˙
1. az oktatás területén is megbomlottak az egyensúlyok.
2. több gyakorlati képzés, kevesebb elméleti oktatás .
3. gyakorlati képzésre épül, amit csak kiegészít a szakképzési intézményekben folyó elméleti oktatás .
4. Az oktatás-nevelésnek kiemelt feladata van a társadalmi szolidaritás, az egyenlőtlenségek kiegyenlítésében
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az egyetem szó előfordulás: 0
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az “Itt az idő” kifejezés előfordulása:: 11

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

˙

A többi, néma csend.

˙

(Shakespeare: Hamlet V. felvonás 2. szín)
˙

Így állunk hát továbbra is. Az elintézetlenség mocsarában dagonyázunk...
˙

Hogyan is mondta Buffon? - A stílus: az ember maga...

W. G. Sebald

˙
Analitikus nyaralás
˙
Falovon
azt hiszik a gyerekek
hogy régi vidékre lovaznak
ahol szállást csinálnak

Ezért a sötét gebén
Gmunden felé veszik útjukat
- ott vár az estebéd

Két bögre kávé
vajaskenyér
a heringről s retekről
nem is szólva
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Lesben
˙
A kutya szeme
mindent úgy lát
ahogy a
kezdetektől volt

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Téli költemény

˙

Visszhangos a völgy
Hol csillagok csengenek
De megül a csönd
A hóban a fákon.

A jószág az ólban.
Isten az égben.
A kis Jézus a jászolban.
Aki hisz üdvözül.
Három királyok
Járnak a Földön

Pier Paolo Pasolini
˙
az Európa Könyvkiadó kiadásában (2010)
˙
A monográfia szerzője, Nico Naldini (*1929), Pasolini unokatestvére, kiváló irodalomtörténész, de Pasolini egyes filmjeinek munkatársa is volt. A könyve több mint húsz éve jelent meg olaszul, így Pasolini máig kiderítetlen halálával kapcsolatban az akkori végkövetkeztetést mutatja be: egy fiatal fiú végzett a művésszel. (Éppen mostanában derül fény arra, hogy Pasolinit a hatalom ölette meg.)
˙
Pasolini a hatalom minden formáját megvetette. Szembe került a hatalommal, az állammal, az egyházzal. Munkássága ugyanakkor mindmáig óriási hatású.
˙
Idézet egy Pasolinival készült interjúból:

Úgy vélem, soha, semmilyen esetben sem szabad előre félni attól, hogy a hatalom és a hatalmi kultúra eszközként használ bennünket. Úgy kell viselkednünk, mintha ez a veszélyes eshetőség nem is létezne. Mondanivalónk őszintesége és ellenállhatatlan késztetése a legfontosabb. Soha semmilyen módon sem szabad elárulnunk a mondandónkat, még kevésbé szabad pártos módon diplomatikusan hallgatnunk.
Ám úgy vélem, utána igenis tudnunk kell belátni, hogy esetlegesen milyen mértékben használt ki bennünket a mindent magába olvasztó hatalom. És ha őszinteségünket vagy ellenáll-hatatlan késztetésünket a hatalom saját céljaira használta ki és manipulálta, akkor, azt hiszem, kell hogy legyen annyi bátorságunk, hogy megtagadjuk, amit mondtunk.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A hatalom - mondta öreg barátom - kórokozó: aki nem immunis vele szemben, menthetetlenül megbetegszik...
˙
Pasolini egész életében a hatalom - mindenféle hatalom - ellen küzdött. A hatalom iszonyú aberráltságáról szól legvitatottabb filmje, a Salò.
˙
… a passiójátékot - mondta -esztetizálásnak éreztem, ezért másféle képekkel és tartalmakkal kellett megtöltenem. Négy náci módszeresen átfésüli a vidéket; a Sade-féle kastély, ahol a foglyokat összegyűjtik, afféle miniláger. Arra voltam kíváncsi, hogyan működik a hatalom, amikor megtagadja emberi mivoltát, és tárggyá változtatja az embert.
˙

Pasolini temetésén sokezer ember vett részt. Azok, akik megtanulták Pasolinitól: mit jelent a hatalom kórokozója

2010. május 14-én, pénteken, este 7 órakor ismét Korányi Tamás

˙

rádiószínpada a Sanyi és Aranka Színházban (IX. Mátyás utca 9.)

˙

"...falat alkotott az éjszaka..."

˙

[Koyaanisqatsi = Kizökkent világ]

˙

Talamon Alfonz (1966~1996) emlékének (bővebben lásd: ITT).

˙

A műsorban Talamon Alfonz szövegein kívül Füst Milán, Pilinszky János, Franz Kafka, Georges Perec, József Attila, Simone de Beauvoir, Babits Mihály és Ady Endre szövegei hangzanak el.

A zenék: Philip Glass, Richie Hawtin, Salvatore Sciarrino.

A képek: Samuel Beckett mozgásfilmje, Bill T. Jones balettje, Bernardo Bertolucci és Godfrey Reggio filmrészletei.

˙

Egy részlet a készülő műsorból :

˙

Elment Lena Horne (1917 ~ 2010)
˙
Május 9-én meghalt Lena Horne.
˙
Egy közel félévszázados, pattogó lemezfelvétel...
˙
J. Green-Heyman: Out Of Nowhere
˙
Teddy Wilson and his Orchestra
˙

A „médiákok”… Hogyan helyes? - nem vitatkozom... ˙

Persze legyen: médiák!

˙

Medias!
˙

Nézem, olvasom egyre gyérülő érdeklődéssel a „médiákokat”. De ami fontosabb:

˙

A frusztráltak

˙
Beszélnek dolgokról, s nem tudni: mi lehet a véleményük. Csak indulatok vannak, nem is tudni ki vagy mi ellen. Nagy érdeklődéssel figyelem őket. Nem a direkt elhangzó, olykor otromba, olykor finomkodó, olykor áltöprengő mondatokat. A mögöttesre vagyok kiváncsi. Az egyik író, olykor a másik is, költő, lapszerkesztő, riporter, színész – megannyi foglalkozás, hivatás. De valahogyan nem elég! Elkopott vagy soha nem volt tehetségek, óriási ambícióval megvert dilettánsok, akik a politika köpenyébe rejtőzve törekednek a vágyott elismertetés felé. S ha a politika úgy sodorja: sikerül is! Mert – sajnos – rengeteg önmagát túlbecsülő, ám velejéig frusztrált ember él e honban, aki nem tanulta meg a többeszám első személy használatát, s így mindig csak másra-másfelé mutogat: ők – ők – ők. S vigaszt nyer.

˙

Hogyan is mondta egy Majális kapcsán Radnóti 1944. május 10-én?

˙
„duzzasztja testük sok kicsiny siker
S nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.

˙
Lehetnének talán még emberek
Hisz megvan bennük is, csak szendereg
Az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.”

˙
Nem reménytelen?... - kérdem....
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A félműveltek
.

A hangnem általában felsőbbséges. Mindent tudnak ők, csak most éppen azt mondják, amit mondanak. Amúgy hihetetlen dolgokat kevernek össze, s előítéletes értetlenségüket olykor büszkén vállalják. Elnézést a kifejezésért, de a könyvkiadásban dolgozva húsz éven át sokszor mondtuk kollégáim között egy-egy ilyes „alkotásra”: szar – szappan – szalámi, alliterál ugyan, de azért nem vers…

.

Hallani itt Andy Warholról például akkora locsogást, hogy az ember valóban nem érti, hogyan verte át Warhol a kor szinte megszámlálhatatlan, s a félművelt előadó szerint is kiemelkedő tehetségét. De hát - istenem – népszerűek vagyunk és nagyszerűek, meg különben is: aki nem hiszi járjon utána.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A guruk
˙

Mindent tudnak . Gondviselés, varázs, öröm, szeretet, jóslat – egyre megy, mondhatnám „smafu” - eklektikus mindentudásuknak nincsenek gátjai, akadályai. Megoldják, akár az éjszakai televíziók jósnői. Tevékenységük nyomán rémes ostobaságok uralkodnak, sarlatán elméletek terjengenek, szakmai hazugságok tudományos rangot kapnak. De semmi baj, fő, hogy közönségük engedelmesen bevegye a mindennapi hazugságokat a „médiákok-ból.

˙
Da capo – és megint elölről. Tájainkon nagy ambíciók viharzanak mostanában, ám a szemlélet nemhogy a régi marad, de tudomásul veszi a vezényszót: hátra arc!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

21. század? Nem! A 20. század nem ért még véget...

˙