Einstand!...
~~~~~~~~~~~~~
Lábjegyzet (újsághír):
˙
Havonta átlagosan 10 ezer forint egyéni számlán elhelyezett nyugdíjcélú megtakarítást von el a kormányzat több mint 3 millió aktívan dolgozó magyar munkavállalótól azzal, hogy 2010. november 1-től 2011. december 31-ig befagyasztják a magánnyugdíjpénztári befizetéseket – állapította meg a Stabilitás Pénztárszövetség elnöksége a szervezet Siófokon tartott konferenciáján...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Részletek Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényéből:
˙
Csónakos a kis szőke Nemecsekhez fordult:
- Nekik még nem mondtad el?
- Nem - mondta Nemecsek.
A többi mind egyszerre kérdezte: - Mit?
Csónakos felelt a kis szőke helyett:
- A múziumban tegnap megint einstandot csináltak!
- Kik?
- Hát a Pásztorok. A két Pásztor. Nagy csönd lett erre.
˙
Ehhez tudni kell, mi az az einstand. Ez különleges pesti gyerekszó. Mikor valamelyik erősebb fiú golyózni, tollazni vagy szentjánoskenyér-magba - pesti nyelven: boxenlibe - játszani lát magánál gyöngébbet, s a játékot el akarja venni tőlük, akkor azt mondja: einstand. Ez a csúf német szó azt jelenti, hogy az erős fiú hadizsákmánynak nyilvánítja a golyót, s aki ellenállni merészel, azzal szemben erőszakot fog használni. Az einstand tehát hadüzenet is. Egyszersmind az ostromállapotnak, az erőszaknak, az ököljognak és a kalózuralomnak rövid, de velős kijelentése.
˙
Csele szólalt meg elsőnek. Borzadva mondta a finom Csele:
- Einstandot csináltak?
- Azt - mondta erre nekibátorodva a kis Nemecsek, miután látta, hogy a dolog mily hatást tett.
- Hát hogy történt?
- Az einstand?
- Az. Mikor volt?
- Tegnap délután.
- Hol?
- A múziumban.
˙
A múzeumkertet hívták így...
˙
- Hát mondd el úgy. ahogy volt, de pontosan úgy, ahogy
volt, mert nekünk az igazat kell tudnunk, ha csinálni akarunk ellenük valamit...
A kis Nemecsek izgatott volt, mikor érezte, hogy egy fontos dolog központjává válik. Ez ritkán esett meg vele. Nemecsek mindenkinek levegő volt. Se nem osztott, se nem szorzott, mint az egy a számtanban. Senki se törődött vele. Jelentéktelen kis sovány fiú volt, gyönge gyerek. És talán éppen ez tette őt alkalmassá arra, hogy jó legyen áldozatnak. Elkezdett beszélni, s a fiúk összedugták fejüket.
˙
- Úgy volt - mondta -, hogy ebéd után kimentünk a múziumba… Előbb métát akartunk játszani az Eszterházy utcában, de a labda a reálistáké volt, és azok nem engedték. Akkor azt mondja Barabás: „Menjünk be a múziumba, és golyózzunk a falnál" - és akkor mind bementünk a múziumba, és golyózni kezdtünk a falnál. Azt játszottunk, hogy mindenki gurít egy golyót, és akinek a golyója eltalál egy olyan golyót, ami már oda van gurítva, akkor azé az összes golyó. És sorba gurítottuk a golyókat, már volt a falnál vagy tizenöt golyó, és volt közte két üveg is. És akkor egyszerre csak azt kiáltja a Richter: „Vége van, jönnek a Pásztorok!" - és a sarkon jöttek is a Pásztorok, zsebre volt dugva a kezük, és lehajtották a fejüket, és olyan lassan jöttek, hogy mi mindnyájan nagyon megijedtünk. Hát hiába is voltunk mi öten, ők ketten olyan erősek, hogy tízet is elvernek. És nem is szabad minket úgy számítani, hogy mi öten vagyunk, mert ha baj van, akkor a Kolnay is elszalad, és a Barabás is elszalad, hát csak hármat szabad számítani. Esetleg én is elszaladok, hát csak kettőt szabad számítani. És ha esetleg mind az öten elszaladunk, akkor se ér az egész semmit, mert a Pásztorok a legjobb futók az egész múziumban, és mink hiába szaladunk, mert utolérnek. Hát csak jöttek a Pásztorok, egyre közelebb jöttek, és nézték nagyon a golyókat. Mondom a Kolnaynak: „Te, ezeknek tetszik a mi golyónk!" - és még a Weisz volt a legokosabb, mert ő mindjárt mondta: „Gyönnek, gyönnek, ebből a gyövésből nagy einstand lesz!" - de én azt gondoltam, hogy nem fognak minket bántani, hiszen mi soha nem csináltunk nekik semmit. És eleinte nem is bántottak, csak odaálltak, és néztek a játékot… csak ott álltak, zsebredugott kézzel. Akkor aztán én gurítottam és találtam. Megnyertem az összes golyókat. És oda akarok menni, hogy összeszedjem, volt már vagy harminc golyó, de elémbe ugrott az egyik Pásztor, a kisebbik, és rám kiáltott: „Einstand!" - én hátranéztem, és a Kolnay meg a Barabás már szaladtak, a Weisz a falnál állt, és sápadt volt, a Richter meg még gondolkozott, hogy szaladjon-e vagy nem. Én próbáltam előbb becsületesen. Azt mondtam: „Kérem, ehhez maguknak nincs joguk" - de akkor már az öregebbik Pásztor szedte fel a golyókat, és rakta be a zsebébe. A fiatalabbik meg megfogta a mellemen a kabátomat, és rám kiáltott: „Nem hallottad, hogy einstand?" Hát persze, aztán én se szóltam semmit… És a Pásztorok mind fölszedték a golyókat, és egy szót se szóltak, csak továbbmentek. Ez volt az egész.
- Hallatlan!
- Valóságos rablás!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Eddig az einstand története. Ám a vörösingesek vezére, Áts Feri, másként fogta fel a dolgot:
˙
Mikor a vörösingesek magukra maradtak, Áts Feri megindult, és odament az idősebbik Pásztor elé. Egészen közel állott elébe, úgyhogy az arca majdnem érte Pásztor arcát. Csöndesen kérdezte tőle:
- Te vetted el ettől a fiútól a golyóját a múzeumkertben?

Pásztor csöndesen felelt:
- Én.
- Az öcséd is ott volt?
- Igen.
- Einstand volt?
- Az.
- Hát nem megtiltottam, hogy a vörösingesek kis gyönge gyerekektől golyót raboljanak?
A Pásztorok hallgattak. Áts Ferivel szemben nem volt ellenkezés. A vezér szigorúan végignézett rajtuk, és ellentmondást nem tűrő hangon, de nyugodtan szólt:
- Fürödjetek meg!
A Pásztorok értelmetlenül néztek rá.
- Nem értitek? Úgy, ahogy vagytok, ruhástul. Most fürödjetek meg.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Most Áts Feri kerestetik!...