az az este, amikor a televízióban György Péter beszélgetését hallgattam Veiszer Alindával.
György Péterrel – tudja-e vagy nem – régóta sok mindenben vitázom [vö. ITT ], s örömmel tapasztalom, hogy véleménye közelít az enyémhez. Volt idő, amikor feldühített, mondván, hogy például a Mezzo tévé luxuscikk, hát meg kell fizetni. Mostanság már nem ezt mondja.
Egyszóval most, amikor közel egy órán keresztül kérdezgette Veiszer Alinda (a beszélgetés alapoka György Péter új könyve volt), egyre jobban megkedveltem György Péter szövegét. Sőt, eljutott oda, amit nemigen mondanak ki mostanság, azt, hogy a Trianon és a holokauszt „egy csomag”, hogy a holokauszt magyar ügy, Auschwitz pedig magyar temető. Valamint a Szabadság téren található orosz katonai tömegsírt ne akarja odébb tólni a kretén ötletekkel amúgyis jeleskedő budapesti főpolgármester.
Amíg mindez a közgondolkodás részévé nem válik, addig Magyarország mentális határai messze esnek az igazságtól, s amit a mostani vezérek csinálnak pusztán ócska manipuláció és figyelemelterelés. A közgondolkozás felépítése – akár korábban a súlyos mentális helyzetben lévő németeknél – rengeteg tennivalót írna elő. Ha ezzel valaki is törődnék. Itt találkoztam tehát György Péterrel, aki e kérdésekkel való törődést keményen, határozottan és humánusan vállalja.
Aztán egy „nol-interjúban” találkoztam Veiszerrel megint, ahol éppen a szobrát farigcsálta, jópofizott, nyüzsgött – még az a felkészült visszafogottság is hiányzott belőle, ami azért a Záróra számos adásában még megvolt. [Vö. ITT ] Úgy mondanám, hogy Alindával elszaladt a ló.
Végül pedig abban is igaza volt György Péternek, hogy ami ma a televízióban (főként az úgynevezett közszolgálatiban) történik: arculcsapás; a jó ízlés, a tehetség és a tisztesség arculcsapása.
S megint elölről… Da capo!
No comments:
Post a Comment