A zeneszerző utolsó munkája. 1975-ben írta ezt a szonátát mélyhegedűre és zongorára. Még abban az évben átírta gordonkára és zongorára. Ez a mű lett az alapja a szintén 1975-ben megkezdett, de már nem befejezett 16. szimfóniának.
Vlagyimir Mendelssohn 1990-ben átírta mélyhegedűre, vonósokra és cselesztára.
„Nem, nem tudom tovább folytatni boldogtalan életem leírását – olvashatjuk a Szolomon Volkov szerkesztésében és a zeneszerző jóváhagyásával készült Testamentumban -, és bizonyos vagyok benne, hogy senki számára nem kétséges most már, hogy ez az élet boldogtalan. Nem voltak az életemben különösebben boldog pillanatok, sem nagy örömök. Szürke volt, unalmas, és elszomorít, ha csak rágondolok. Szomorú vagyok, amikor ezt bevallom, de ez az igazság, a keserű igazság.
Az ember akkor örül, ha egészséges és boldog. Én gyakran voltam beteg. Most is beteg vagyok, és betegségem megfoszt a lehetőségtől, hogy közönséges dolgoknak örülhessek. Nehezen járok. Próbálom tanítani magam bal kézzel írni arra az esetre, ha jobb kezem teljesen használhatatlanná válik… Én nem érzem magam felsőbbrendű embernek, hát még felsőfokúan bátornak. Gyenge ember vagyok. Vagy ilyen rosszul állnak a dolgaim?”
Itt a kamarazenekarra (Mendelssohn átiratában) készült változat második tételét (Allegretto) idézem a Zürichi Kamarazenekar előadásában Ariel Zuckermann vezényletével. A mélyhegedűn Gilad Karni játszik.
