Ifj. Kurtág György

találkozása a koala fusion quartettel.

A quartet az experimentális zenét ötvözi a szabad improvizációval.

Ifjú Kurtág György kompozícióit a quartet szabadon kezeli, vagyis a négyes kísérletei és Kurtág szerzeményei kiegészítik egymást a 2010-ben megjelent lemezen.

Ennyi bőven elég ahhoz, hogy a lemez címadó számát meghallgassuk:

˙

Napjainkban…

Szegény szegény, Csaba László!

˙

Hallgatom és nézem a tévében, amint olyan kérdésekre válaszol, miszerint jó-e az, ami van vagy nem jó-e az, ami van (nincs).

Szegény, szegény Csaba László!

Valahogy úgy jön, mintha menne, aztán meg fordítva. Én nem vagyok persze közgazdász, így egy fia szót sem értek abból, amit szegény, szegény Csaba László mond ott a tévében… De talán nem is nagyon akarja, hogy én azt megértsem.

Valami homályos érzés kerít hatalmába mégis.

Mondom én nem vagyok sem közgazda, sem közgazdász, de nem tudom: nekem ez a szöveg gyanús. Itt valami másféle dolog van. Itt – majd össze csinálom magam még a feltevésétől is - mellé van beszélve kérem. Itt ködösítve van kisztihand.

Szegény, szegény Csaba László!

Hát miért csinálja? Kell ez neki? Hogy azt mondja jó ez itten, ami van, bár nem jó. Viszont mindenképpen úgy, semmiképpen nem így, de bizonyos körülmények között mégis inkább úgy, bár így sem rossz.

Szegény, szegény Csaba László!

Olvastam korábban némely cikkét. Akkor értettem őtet! Hiába: elszállt fölöttem az idő – kérem szépen.

Na de hoppá hoppácska – ahogy Esterházy mondja egy helyütt.

Olvasom egy másik közgadász típusú emberfia írását. Kornai János a neve. Jól jegyzik. Én kérem - amint fönnebb említém - nem vagyok sem közgazda sem közgadász, aztán a Kornai János cikkét meg értem. Oszt jónapot (ez is idézet!).

Ottan kiderül, hogy meglehetősen nagy kakiban vagyunk (vajon ez a szó médiatörvényileg ingyenes vagy van szabott ára?). És értem is, hogy miért. Mert el(füttyentés)…tuk; nem kicsit, nagyon (újracsak idézet!).

Szegény, szegény Csaba László!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Aztán meg olvasom, hogy most meg megint mit akar a hoffmannrózsa!

Hát azt akarja, hogy a gyerkőcök csak úgy érjenek be, ha önkéntes közmunkát végeznek. Anélkül nem érhetnek be (vö. érettségi). Mármost ez – minden paidagogászi lelemény mellett – elvileg és pszichológiailag is figyelemre érdemes vállakozás.

Annak idején én is vállaltam önkéntes munkát (ahogy sokan Európa szerte ma is), de az nem volt kötelező.

Én kérem nem vagyok vizsgázott nyelvész, ezért azután nem tudok magyarázatot lelni arra, hogy miképpen kötelező az önkéntes közmunka. Azelőtt ezt kényszermunkának nevezték, ha jól emlékszem, de ez abban az időben volt még, amikor a hoffmannrózsák különböző körülhatárolt okok folytán nem lehettek paidagogászok – úgy gyakorlatilag –, ezért önkéntes kényszermunkával beszorultak a minisztériumba... De ez már a múlté. Mainapság ilyen kényszerítő okok senkit sem kényszerítenek arra, hogy a minisztériumba’ kényszerdolgozzék, mainapság a fő paidagogász néniknek (főnéniknek – a Száll a kakukk fészkére nyomán szabadon) szorítóan nagyobb dolguk van, azt végzik el ottan.

A gyerkőcök meg csak érnek, érnek megfele…

Mellesleg azon tűnődöm: vajon van-e olyan nap, amikor a hoffmannrózsa reggel felkel, bocskaiba öltözik, kitűzi a címert [lásd: mellékelt ábra], aztán aznapra semmi új "zöldség" bevezetését nem határozza el a reggeli elköltése közben? – mondjuk.

Korányi Tamás Rádiószínpada
˙
a Sanyi és Aranka Színházban
˙
(IX. Mátyás utca 9.)
˙
2011. január 29-én, szombaton este 7 órakor
˙ ,
Arcok ~ gondolatok
˙
Részletek Michelangelo Antonioni, Nina di Majo, Parti Nagy Lajos, Arany János, Esterházy Péter, Ingmar Bergman, Zbigniew Herbert, Jancsó Miklós, Pier Paolo Pasolini, Federico Fellini, Patrik Ouředník, Charlie Chaplin és Simone de Beauvoir alkotásaiból

˙

A zenék: Michel de Lalande, Frame afo 4, Bartók Béla, Nino Rota, Johannes Brahms, Pierre Boulez

˙

A műsor befejező klipje ~ az arcokkal:

˙

Továbiakat: ITT

A strasbourgi mérkőzés…

Igaz a megállapítás: semmi meglepő nem történt.

Kiegészültek a dolgok. Az album képei szaporodtak, a remény a foszladozás és felhorgadás között ingázott.

Mert jól letólták. Na és? Kamaszdiktároknak nem szokott változást hozni az életükben. Legfeljebb kinövik. Ha egyáltalán.

Ami érdekes volt: hogyan viselkedik az autokrata, amikor püfölik. Előbb méltatlankodva körbe-körbe néz, jegyezget ( majd megmondja ő mindjárt), majd feszíti a visszavágás kényszere, egyre dühödtebb lesz (lefojtva!)…

Aztán, ha eljő a perc! Félre a szorgos jegyzetelést, félre a méltatlan fintor-mosolyokat. Kaptok most ti is.

Az elefánt imént nagyot bődült . A bolha most megszólal: csak nem fájt, kicsikém?!

Rémes látvány volt! Rémes volt hallgatni! Indulatok, szándékok, félelmek, rettenetek, erőmutatások, diplomatikus kenegetések, védhetetlenségek piszmogó védése…

Aztán a sarokbaszorult agresszió, az őrületig fokozott kritikátlanság, a „semmi se drága pillanat” megnyerése. Az alacsonyság tébolya, a kisebbrendűség tombolása. A „jólmegadtamnekik” kielégült lihegése. [Tamás Gáspár Miklóssal szemben én nem sajnálom, viszont szánalmasnak tartom!]

Ez volna a politika? Ez volna a felkent vezérünk? Jog szerint demokratikus túlsúly birtokába juttatott mindent tudónk?
˙

Biztos, hogy Európában élünk?!...

Prizma
˙
az "az" és a "róla" különbségének varázsa
˙
Annak idején - mondhatni immár: egykor; a volt Magyar Rádióban sokszor mondogattam: gyerekek, ne csak a dolgokról beszéljünk, szólaljanak is meg a dolgok*
˙
(*dolog jelentése itt: például a művek, zenék, szövegek...)
˙
Dehát belátom: a dolgokról beszélni kell, méghozzá pediglen OKOSAN! Meg kell magyarázni a műveket, s eközben csinosan megvalósítjuk magunkat, hogy mely okosak, meg mindent tudók vagyunk mi magunk, kérem!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nagy örömmel találtam rá a PRIZMA nevezetű filmművészeti folyóiratra. Egy moziban, hát ugyan hol is! Ami feltűnt rajta: Johnny Depp képe a Halott ember-ből, meg a bejelentés: itt pedig Jim Jarmuschról lesz szó. Lett is!
˙
Hogy a lapot kik csinálják? - megtudható a végén; hogy hol? - hát a Fogasházban. De hol, van a Fogasház, ahol szerdánként 20.00-tól szerkesztőségi óra van.
˙
Szégyen ide, szégyen oda: én még nem tudtam, hogy hol a Fogasház, s nem tudtam arról sem, hogy Prizma van.
˙
A tetején látható 4-es szám a szerkesztőség eligazítása szerint is minden bizonnyal azt jelenti, hogy az évenként négyszer megjelenő orgánumnak ez a negyedik száma. Azám, de akkor mit jelent a gerincen ez:"2010/2? "Fogyik" a bizalmam...
˙

Én csak annyit tudok, hogy Jarmusch van, s mondhatom eddigi műveinek túlnyomó részét láttam (v.ö. a Prizma filmográfiája).
˙
Minden érdekes volt, amit Jarmusch csinált ebben a számban: az interjú, a versek, az idézetek itt-ott.
˙
A többivel a magam részéről nem tudtam mit kezdeni. Azon tűnődtem ugyanis, hogy ha történetesen itt és most, ebben a folyóiratban bukkanok Jarmusch nevére, akkor vajon kedvet kapok-e rá? Persze ez nem kritérium, hiszen a folyóirat vájt fülűeknek ("vájt szeműeknek?") készül. Na, de hogyan is van ez? Ha Jarmuscht nézem, akkor nincsen semmi bajom. Adekvát. Ha viszont azokat a szövegeket olvasom, amelyeket róla írtak?
˙
Íme egy szövegdarab.

˙
SZALAY DOROTTYA (a szöveg szerzője)

˙

Jarmusch első nagyjátékfilmjében egy

alapvetően beatnik szellemiségű karaktert

állít a középpontba, és kiemelt szerepet

tulajdonít válogatott egzisztencialista

tanoknak. A Permanens vakáció az ötvenes

évek végi beatmozgalom kései reprezen-

tánsa, jóllehet, a beatfilm kasztrált

variánsainak reneszánszáért is felelős.

˙

Mármost: akár mondta Arany János szövegeinek az "értelmezése" kapcsán, akár nem mondta, mindenesetre ide mindenképpen passzol: "gondolta a fene"!

~~~~~~~~~~~~~~~~~

Egy rövid Jarmusch vers. (Györe Bori vagy Pálos Máté fordította, vagy ketten együtt - ki tudja ezt most itt?...)

˙

Akkor hát íme, Jarmusch verse:

˙

Osztott képernyő

˙

A fürdőszobámban a szőke lány

bőr fehérneműben

rövidebbre vágja a haját,

˙

reméli, hogy hosszabnak

tűnik majd.

Arra a magyarra emlékeztet

˙

aki Los Angelesbe költözik,

elfelejt magyarul,

angolul pedig sosem tanul meg.

Egészen apró dolgok révén ismerszenek a nagyobbak…

A hölgy - akiről szó lesz itt és most – fiatal, polírozott, sokmindent tud, emancipált, tapasztalt. A hölgy ideális – lenne. Ha igaz* lenne. A hölgy ugyanis nem igaz.

Itt meg kell állni! A hölgy ugyanis konkrétan valós személy, ember!
˙
A hölgy a saját létezését vonja kétségbe. Teszi ezt védekezésből, takarózva, kultúrába burkoltan, önmaga tornyába zárva. Valós, valódi, létező – csak nem igaz.

Fontos ezt előrebocsátani. Ha ugyanis a hölgy kitalált, akkor jelentősége semmivé foszlik. Nem okoz problémát. Megfejthető, ám felesleges.

A hölgy azonban nem kitalált. Létezik, él, beszél, megnyilvánul, viseli magát: viselkedik.

De hát miért írom ezt a sok betűt ide?

Történt, hogy találkoztam a hölggyel. Már ebből is világos, hogy a hölgy nem kitatált, hanem valódi – legfeljebb nem igaz.

Találkoztam hát a hölggyel. Aprócska ügy volt, némi minimális szívességet tettem, de nem önösen, jó volt (lett volna) örömet okozni. A szándék világos volt, a világ belerontott.

Ahogy mainapság lenni szokott, a szívesség lebonyolításának mikéntjét elektronikus levélt igénybe véve „beszéltük” meg. A levélváltás mellékága volt, hogy a hölgy felhívta figyelmemet egy vezéregyéniség testbeszédére. A vezér valami protokolláris eseményen nyilvánult meg, tanulságos megfigyelhetőséggel.

A hölgynek megköszöntem a pszichológiai kaland lehetővé tételét. A felajánlott jelenséget – a vezér protokolláris megnyilvánulását - megintcsak egy elektronikus levélben, néhány kétségtelenül negatívumokat hordozó mondatban, értékelni próbáltam. Ha egyáltalán jó itt az érték szó igei képződményét felemlíteni.

Az említett szívesség realizálására rövid találkozás keretében került sor, a hölgy munkahelyén.
˙
Ekkor a hölgy – kerekre nyitott szemmel (alkalmasint csodálkozva azon, hogy én ezt nem tudom!) – megkért, hogy munkahelyi elektronikus címére leszek szíves nem írni efféle eszmefuttatásokat a vezér testbeszédét értékelendő.

Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.

Ahogy a költő mondja…
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
*igaz ~ a szót itt André Schwartz-Bart értelmezésében (Az igazak ivadéka) használom.

I am going magyarni…

(Örkény István -Egyperces novellák ~ Nézzünk bizakodva a jövőbe! -: …a „magyar" szó – potom száztizenöt év alatt – igévé változik… ha valaki Londonban így szól: I am going magyarni [vagyis szó szerint: megyek magyarni] , ez azt jelenti: „Ahhoz az isteni nőhöz, akit ott látsz, most odamegyek, megszólítom, belekarolok, hazaviszem és…[itt egy csúnya szó következik].)

[Lábjegyzet! – Ha Örkény kiírta volna azt a "csúnya szót", akkor kisebb hatást keltett volna. Így ütősebb! Nem szemérmesebb, nem álszent, hanem egyszerűen felerősített! Ha nem szabad kimondani a „csúnya” szavakat, akkor az azokat helyettesító három pont vagy füttyentés válik erőssé. Tiltsuk hát be a pontokat és a füttyögést! Tiltsunk be mindent!]

Mármost következzék az immár ötvenkét éves Ice-T. Büntetés jár érte a Tilos Rádiónak! Az amerikai rapper és színész pályafutását, sőt a kétségkívül kemény szövegű inkriminált szám értelmezését ezúttal a lényeget tartalmazó linkekre bíznám (ITT és ITT) , ugyanis nem Ice-T-ről és az ő szövegéről van szó. Éppen úgy nem, ahogyan a nyolcvanas években az A.E. Bizottság kitünő számának esetében történt (Kalandra fel című lemez, a szám címe: Szerelem), amelyet a Magyar Rádió akkori elnökhelyettese kategorikusan letiltott, mondván: mi az, hogy „izzad a tenyerem”, meg hogy „szeretnék egy jó nagyot”.

A két eset analógiája egyetlen rövid szóban foglalható össze: hülyeség. Igen, a hülyeség kapcsolja össze rendszerektől, nemzetektől és generációktól függetlenül a hülyéket. Aki ilyesmivel foglalkozik, az hülye. Vagy gazember – tessék választani.

Különösen érdekessé teszi a dolgot, hogy az említett két esetben az ifjúság, a gyermekek rossztól való féltéséről van szó. Mondom: szó! – mert valójában természetesen nem erről van szó.

De maradjunk az ifjúságért érzett aggodalom nemes mezején. És röviden!

Az ifjúságot - meggyőződésem szerint – nem lehet tiltásokkal, korlátozásokkal, „neveléssel” és hoffmannrózsákkal megvédeni. Ezekkel csak tönkretenni lehet az ifjúságot. A tévében ugyan külön felhívják az ifjúság figyelmét arra, hogy mi árt neki (lásd a képernyő sarkába tett karikás számokat), ám erre csak esetlegesen hallgatnak, vagyis csak lassacskán nézik meg ezeket, mert tudják: a felnőttek hülyék, nemigen tudják, mitől kell védeni az ifjúságot.

Büntetendővé vált a „Való Világ” nevezetű tv műsor is.

És itt jutunk el az én cezúrámhoz. Nekem például Ice-T-vel nincsen semmi bajom (az egykori A.E. Bizottsággal se volt). Ice-T bizonyos értelemben és felfogás szerint a maga idején progresszív volt, a Való Világ pedig számomra nem az. De egyetlen dologtól nagyon óvakodnék. Attól, hogy megtiltsam a Való Világ sugárzását. (Ebben a vonatkozásban fontos véleményt lásd: ITT!) Nem akarok kitérni arra, hogy mi mindent kellene betiltani az én ízlésem szerint (kocsmák, alkohol, Szentpéteri Csilla, André Rieu stb.)… Hova jutnánk ezzel? Bárhol elmondom, hogy ezek a dolgok – véleményem szerint – rosszak, de hogy betiltsák? Az ellen tiltakozom. Hogy egyesek "keresztényi szellem"-ben feljelentésekre buzdítanak? Attól undorodom!

Itt van a nagy tévedés.! A hoffmanrózsák bűnös tévedése! Az a rettenetes tévhit, hogy csak a konkrétan célba vehető dolgokkal kell törődni. Miközben a végrehajtók ízetlensége "virágzik"!
˙
Ugyanis azt kellene kitalálni, hogy a fiatalok ne ártsanak önmaguknak. Erre kellene valamiként „tanítani” az ifjúságot. Bonyolult dolog! Nagy szellemi és gazdasági erőfeszítéseket követel. A fiatalok (és öregek) ízlése, vonzalmai, tevékenysége stb. tilalmakkal ideig-óráig korlátozhatók ugyan, de a hülyék – hülyék maradnak. Azt a módszert kellene kitalálni, hogy ne a hülyék mondják meg: mi a hülyeség. Hogy ne szempontok szerinti szabályozás működtesse az agyakat. Hanem mondjuk – közhelyszerűen – a szabadság. Az pedig bizony kockázatos dolog. De megérné.

„Így fogunk élni – írja Örkény István -, addig, ezt a pár évet, ki kell bírni.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Konkrétan:
˙
Az eddig magyarul hozzáférhetetlen kemény szöveg a médiahatóság levelében értetlen, gyatra fordításban és hiányosan olvasható ( ITT ). Nyomatékkal hívom fel a figyelmet a szövegértelmezés tekintetében újracsak Szakács Zoltán differenciált fejtegetésére.
˙
Vitatkoznék - miközben megértem - Csabai Gáborral, a Tilos Rádió vezetőjével a HVG-nek adott interjúval. Ugyanis - ismétlem - nem a tavaly szeptember 2-án (!) sugárzott szám szövegével van itt baja bárkinek is. Az olyan, amilyen, a műfaj elbírja, a világ ismeri és vitatja vagy elfogadja. De hogy januárban egy szeptemberi műsort elővenni!? Hát a lóláb tipikus esete!
˙
Amúgy pedig a Médiahatóság nagyot dobott: megint a fél világ képed el kis honunk történésein. Ice-T meg nagyot nevet azon, hogy ingyen világreklámot kap egy már-már elfeledett száma (állítólag nevetve meg is köszönte!).
˙
Hol a határ? Mi várható? Hiszen az, hogy valamit jónak vagy rossznak tartunk, az mentalitásunktól, neveltetésünktől, ízlésünktől és még ki tudja hány dologtól függ. Mást tilt a pápa és mást egy diktátor, megint mást egy kispolgár és mást egy anarchista, mást egy tánctanár és megint mást egy hoffmannrózsa. Folytathatnám...
˙
Nagyon érdekes volt meghallgatni a Klubrádió műsorában a két vád alá helyezett műsort képviselő vezetőket. A Tilos vezetője egy szabad ember gondolkodásáról tanúskodott, az RTL Klub vezetője egy gazdasági érdekektől vezérelt - "meghajló" - attitűd szócsöve volt.
˙
A vélemény diktatórikus intézkedések, tiltások keretében történő érvényesítése szörnyen veszélyes. Inkviziciós előítéletekkel nagyon nehéz vitatkozni. A máglyák füstje mindenkit fojtogat! Mindenkit! Azokat is, akik lángra lobbantják a máglyákat...
˙
S ha már az ifjúság - mi több, a teljes népesség - erkölcsi védelméről beszélünk, szeretném felhívni a jóindulatú, akár éppen a keresztény értékrend szerint gondolkodó közönség figyelmét Bayer Zsolt munkásságának "jelentős részére"!...
˙
(Itt egy csúnya szó következik)

Wolfgang Rihm: Das Gehege

˙

2006-ban volt a bemutatója Münchenben, azóta - mondhatni - néma csend.

˙

DVD-n, CD-n nem hozzáférhető. A bemutató Richard Strauss Salome-jával együtt hangzott el, a rendezés mintegy "összemosta" a monodrámát az operával. Az operának egyetlen szopránhangja van (ebben a vonatkozásban Schönberg Erwartung-jával szokták összevetni), a néma szereplő, a táncos, a sas szerepét játssza. A cím nehezen fordítható. A sassal összevetve ragadozó madár-vadászatra utal, de befogást, elfogást is jelenthet. Vagy bezártságot, ami a szóló női szerepre vonatkoztatható.

˙

Mindenesetre: remek kompozíció, amit Rihm esetében (óriási életmű van a most ötvennyolc éves zeneszerző nevén) az őt ismerő zeneértők természetesnek tartanak immár.

˙

Ahogy sajnos lenni szokott: ebből az életműből szinte semmi nem ismert mifelénk; rádiók, televíziók tudatlan semmittevésükkel tudatosan feledkeznek meg róla.

˙

A hanganyag eljutott hozzám, így egy részlettel hívom fel a figyelmet a rövid operára.

˙

Konrád György: Zsidókról

˙

mindjárt dedikált példányt csináltam magamnak, szolidaritásomat jelezve, hogy a szerzőnek nincsenek kétségei kettős identitása vonatkozásában...

˙

A Klubrádió mai műsorában szólt Konrád György magáról, a könyvről, zsidókról. Említést tesz egy másik könyvről is, amelynek a szerzője nem sokkal ezelőtt szégyenteljes hangon tagadta meg kettős identitását egy olyan anya gyermekeként, amilyen a Konrád interjúban is említett Zsófi néni...

˙

Beszélgetést hallottam ezúttal és egy részletet olvasott fel Konrád György a könyvből...

François Couturier ~ Un jour si blanc
˙
különös szóló zongora lemeze (ECM, 2010). A cím Arszenyij Tarkovszkij orosz költő (a filmrendező apja) Fehér nap című versére utal. Couturier a dzsessz világában ismert muzsikus, ezen a lemezen is érezhető a dzsessz ihletése, de ezek a hangzások nagyon szokatlanok Couturier világában. A meditatív modern zene, amely az elődök és az irodalom ihletésére készült. Az irodalmi inspirációt Tarkovszkij mellett Rimbaud adta, a zenei hatás Bachra, Takemitsura utal. L'intemporel című kompozíciója Bach 177. kantátájának nyomait hordozza.
˙
Ich ruf zu dir, Herr Jesu Christ,
ich bitt, erhör mein Klagen,
verleih mir Gnad zu dieser Frist,
laß mich doch nicht verzagen,
den rechten Glauben, Herr, ich mein,
den wollest du mir geben,
dir zu leben,
mein'm Nächsten nütz zu sein,
dein Wort zu halten eben.

˙

Szerzeményét a szerző maga adja elő. Az alábbi felvételen az ihlető Bach kantáta részletét is idézem:

Morfondírozás a vízszerelés tárgyköréből...

˙

avagy hogy fordítsunk, mint fordítsunk törvényi szövegeket - szabadon?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A helyzet a következő. Ha vízszerelőt választunk, mert elromlott a klozet, akkor a vízszerelő megérkezésekor sok minden tudás birtokába juthatunk.

˙

Lehet, hogy a vízszerelő ellenszenves impressziót nyujtó lény, bakancsával sarat hoz be, arca pattanásos, testszaga erőteljesen kellemetlen, ruházata korszerűtlen, beszédmodora avitt, stílusa faragatlan, a klozetba a szerelés megkezdése előtt belevizel és még sorolhatnánk...

˙

De ha a vízszereléshez sem ért? Ha végül is esetleg úgy kell leönteni vödörrel a klozetot?

˙

Akkor mire is gondoljunk?

˙

Nehezen érthető dolgok ezek mainapság, kérem!

Kis magyar puzzle az első munkanapon (2011)

˙

avagy némely rejtvények az intellektualitás bűvköréből...

˙

István a Jónás - prerasszista, még a szezon előttről - csendes jelentéktelenségi ügyvivő...

˙

Rózsa von Hoffmanstropfen (másnéven spiritus aetereus: neuralgiára s egyéb nyavalákra) ~ transzformátor, reduktor múltban, jelenben, jövőben... (megint egy: ITT)

˙

Herr Intendant Ritter Philip von Rakay (lánynevén Rákay Kálmán) nemzeti nyelvvédő, nevében élő főfelügyelő, imázs-specialista, konferanszié, minden szinten szinte minden...

˙

Annamária von Szala (Szalai)hercegnő a lényegi szépség birodalmából, szexszakértő, népboldogító paidagogász néni a cárizmus idejéből... (megint egy: ITT)

˙

Poeta doctus Szőcs fejedelem Géza, Vajk ki kinek az atyja, zöldségekre specializált ősgenetikus, hobby-kultúrnyik, könyvtárnév-alapító (finanszírozandó!)... (megint egy: ITT )

˙

...és még sokan mások!...

2011 ~ újév napi tűnődés
˙
(Semjén Zsolt, Szalai Annamária, az egész 2/3-os parlament valamint az államfő - Schmitt Pál - figyelmébe!)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Janus Pannonius (Csezmiczei János) (Csezmice, 1434. augusztus 29. – Medvevár, 1472. március 27.) pécsi püspök, az első név szerint ismert magyar(-horvát) költő és humanista, aki egyes feltevések szerint Vitéz János, más források szerint: Csezmiczei János néven született. Mátyás király korában élt, latin nyelven írt. Korában Európa-szerte ismerték. Költészetének anyaga, nyelve és hangulata az olasz humanizmus talajából nőtt ki. Verseit latinul írta, világképe a humanizmus szellemében alakult ki, költészetében vallásos érzéseknek nincs szerepe. Nagyra értékeli a földi életet, a békét, a kultúrát, a természetet és a költői halhatatlanságot.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Vajon az itt olvasható vers (a fordítás Csonka Ferenc munkája) az új "európai" médiatörvény értelmezésében hol, mikor (reggel? - délben? -
este? - éjjel?), kinek közvetíthető?
˙
Megjelent a Tankönyvkiadó (Budapest, 1987) gondozásában (126-127. oldal). A fordítás ugyancsak szelídített tónusú. Meg kell jegyezni, hogy a vers a püspök-költő sok kalandja közül egyről szól pusztán!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


DE VULVA URSULAE
˙
Blanda est lingua tibi, mollis caro, vultus honestus,
Ante opus et nobis, Ursula, tota places;
Cum verő incubui, tum laxo mentula cunno
Incidit, ut cunnum nec subiisse putet.
Non latus aut fundum sentit, velut aëre nudo
Palpitet, in liquidis vei spatietur aquis.
Sed vasto infelix late bacchatur hiatu,
Ac frustra in votum nititur aegra suum.
Nec vibrare nates, aut stringere brachia prodest,
Alta nec in scapulas tollere crura iuvat.
Conatus pereunt, perit omnis sudor anheli
Pectoris, et ruptis ilibus ossa dolent.
Dii tibi vei tollant quo digna videris amari,
Vei tribuant possis, Ursula, quo futui.
~~~~~~
ORSOLYA ÁGYÉKÁRÓL
˙
Édes a nyelved, a hús puha rajtad, az arcod is ékes,
Tetszik minden ized, Orsolya, — aktus előtt.
Csak ha reád fekszem, hiszem én, hogy kútra feküdtem,
Fütykösöm akkora lyuk várja, hogy elveszek én.
Hasztalanul keresem, de sem alja, sem oldala nincsen,
Mintha körülvenne: víz meg a tág levegő.
Ebben a nagy lyukban vergődöm, a célom elérni —
Ó, boldogtalan én! — már soha úgy se fogom.
Mit se segít a farod mozgása, a fojtogató kar,
Sem, hogy a vállaimon csapkod a combod, a láb.
Minden kárba veszett: mellem lihegése, veríték,
Érzem, megszakadok, fájnak a csontjaim is.
Orsolya, adjon az ég vagy kellő méretű férfit,
Vagypedig ágyékot, mely szerelemre való.