˙
az "az" és a "róla" különbségének varázsa
˙
Annak idején - mondhatni immár: egykor; a volt Magyar Rádióban sokszor mondogattam: gyerekek, ne csak a dolgokról beszéljünk, szólaljanak is meg a dolgok*
˙
(*dolog jelentése itt: például a művek, zenék, szövegek...)
˙
Dehát belátom: a dolgokról beszélni kell, méghozzá pediglen OKOSAN! Meg kell magyarázni a műveket, s eközben csinosan megvalósítjuk magunkat, hogy mely okosak, meg mindent tudók vagyunk mi magunk, kérem!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nagy örömmel találtam rá a PRIZMA nevezetű filmművészeti folyóiratra. Egy moziban, hát ugyan hol is! Ami feltűnt rajta: Johnny Depp képe a Halott ember-ből, meg a bejelentés: itt pedig Jim Jarmuschról lesz szó. Lett is!
˙
Hogy a lapot kik csinálják? - megtudható a végén; hogy hol? - hát a Fogasházban. De hol, van a Fogasház, ahol szerdánként 20.00-tól szerkesztőségi óra van.
˙
Szégyen ide, szégyen oda: én még nem tudtam, hogy hol a Fogasház, s nem tudtam arról sem, hogy Prizma van.
˙
A tetején látható 4-es szám a szerkesztőség eligazítása szerint is minden bizonnyal azt jelenti, hogy az évenként négyszer megjelenő orgánumnak ez a negyedik száma. Azám, de akkor mit jelent a gerincen ez:"2010/2? "Fogyik" a bizalmam...
˙
Én csak annyit tudok, hogy Jarmusch van, s mondhatom eddigi műveinek túlnyomó részét láttam (v.ö. a Prizma filmográfiája).
˙
Minden érdekes volt, amit Jarmusch csinált ebben a számban: az interjú, a versek, az idézetek itt-ott.
˙
A többivel a magam részéről nem tudtam mit kezdeni. Azon tűnődtem ugyanis, hogy ha történetesen itt és most, ebben a folyóiratban bukkanok Jarmusch nevére, akkor vajon kedvet kapok-e rá? Persze ez nem kritérium, hiszen a folyóirat vájt fülűeknek ("vájt szeműeknek?") készül. Na, de hogyan is van ez? Ha Jarmuscht nézem, akkor nincsen semmi bajom. Adekvát. Ha viszont azokat a szövegeket olvasom, amelyeket róla írtak?
˙
Íme egy szövegdarab.
˙
Minden érdekes volt, amit Jarmusch csinált ebben a számban: az interjú, a versek, az idézetek itt-ott.
˙
A többivel a magam részéről nem tudtam mit kezdeni. Azon tűnődtem ugyanis, hogy ha történetesen itt és most, ebben a folyóiratban bukkanok Jarmusch nevére, akkor vajon kedvet kapok-e rá? Persze ez nem kritérium, hiszen a folyóirat vájt fülűeknek ("vájt szeműeknek?") készül. Na, de hogyan is van ez? Ha Jarmuscht nézem, akkor nincsen semmi bajom. Adekvát. Ha viszont azokat a szövegeket olvasom, amelyeket róla írtak?
˙
Íme egy szövegdarab.
˙
SZALAY DOROTTYA (a szöveg szerzője)
SZALAY DOROTTYA (a szöveg szerzője)
˙
Jarmusch első nagyjátékfilmjében egy
alapvetően beatnik szellemiségű karaktert
állít a középpontba, és kiemelt szerepet
tulajdonít válogatott egzisztencialista
tanoknak. A Permanens vakáció az ötvenes
évek végi beatmozgalom kései reprezen-
tánsa, jóllehet, a beatfilm kasztrált
variánsainak reneszánszáért is felelős.
˙
Mármost: akár mondta Arany János szövegeinek az "értelmezése" kapcsán, akár nem mondta, mindenesetre ide mindenképpen passzol: "gondolta a fene"!
~~~~~~~~~~~~~~~~~
Egy rövid Jarmusch vers. (Györe Bori vagy Pálos Máté fordította, vagy ketten együtt - ki tudja ezt most itt?...)
˙
˙
Osztott képernyő
˙
A fürdőszobámban a szőke lány
bőr fehérneműben
rövidebbre vágja a haját,
˙
reméli, hogy hosszabnak
tűnik majd.
Arra a magyarra emlékeztet
˙
aki Los Angelesbe költözik,
elfelejt magyarul,
angolul pedig sosem tanul meg.
No comments:
Post a Comment