Napjainkban…

Szegény szegény, Csaba László!

˙

Hallgatom és nézem a tévében, amint olyan kérdésekre válaszol, miszerint jó-e az, ami van vagy nem jó-e az, ami van (nincs).

Szegény, szegény Csaba László!

Valahogy úgy jön, mintha menne, aztán meg fordítva. Én nem vagyok persze közgazdász, így egy fia szót sem értek abból, amit szegény, szegény Csaba László mond ott a tévében… De talán nem is nagyon akarja, hogy én azt megértsem.

Valami homályos érzés kerít hatalmába mégis.

Mondom én nem vagyok sem közgazda, sem közgazdász, de nem tudom: nekem ez a szöveg gyanús. Itt valami másféle dolog van. Itt – majd össze csinálom magam még a feltevésétől is - mellé van beszélve kérem. Itt ködösítve van kisztihand.

Szegény, szegény Csaba László!

Hát miért csinálja? Kell ez neki? Hogy azt mondja jó ez itten, ami van, bár nem jó. Viszont mindenképpen úgy, semmiképpen nem így, de bizonyos körülmények között mégis inkább úgy, bár így sem rossz.

Szegény, szegény Csaba László!

Olvastam korábban némely cikkét. Akkor értettem őtet! Hiába: elszállt fölöttem az idő – kérem szépen.

Na de hoppá hoppácska – ahogy Esterházy mondja egy helyütt.

Olvasom egy másik közgadász típusú emberfia írását. Kornai János a neve. Jól jegyzik. Én kérem - amint fönnebb említém - nem vagyok sem közgazda sem közgadász, aztán a Kornai János cikkét meg értem. Oszt jónapot (ez is idézet!).

Ottan kiderül, hogy meglehetősen nagy kakiban vagyunk (vajon ez a szó médiatörvényileg ingyenes vagy van szabott ára?). És értem is, hogy miért. Mert el(füttyentés)…tuk; nem kicsit, nagyon (újracsak idézet!).

Szegény, szegény Csaba László!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Aztán meg olvasom, hogy most meg megint mit akar a hoffmannrózsa!

Hát azt akarja, hogy a gyerkőcök csak úgy érjenek be, ha önkéntes közmunkát végeznek. Anélkül nem érhetnek be (vö. érettségi). Mármost ez – minden paidagogászi lelemény mellett – elvileg és pszichológiailag is figyelemre érdemes vállakozás.

Annak idején én is vállaltam önkéntes munkát (ahogy sokan Európa szerte ma is), de az nem volt kötelező.

Én kérem nem vagyok vizsgázott nyelvész, ezért azután nem tudok magyarázatot lelni arra, hogy miképpen kötelező az önkéntes közmunka. Azelőtt ezt kényszermunkának nevezték, ha jól emlékszem, de ez abban az időben volt még, amikor a hoffmannrózsák különböző körülhatárolt okok folytán nem lehettek paidagogászok – úgy gyakorlatilag –, ezért önkéntes kényszermunkával beszorultak a minisztériumba... De ez már a múlté. Mainapság ilyen kényszerítő okok senkit sem kényszerítenek arra, hogy a minisztériumba’ kényszerdolgozzék, mainapság a fő paidagogász néniknek (főnéniknek – a Száll a kakukk fészkére nyomán szabadon) szorítóan nagyobb dolguk van, azt végzik el ottan.

A gyerkőcök meg csak érnek, érnek megfele…

Mellesleg azon tűnődöm: vajon van-e olyan nap, amikor a hoffmannrózsa reggel felkel, bocskaiba öltözik, kitűzi a címert [lásd: mellékelt ábra], aztán aznapra semmi új "zöldség" bevezetését nem határozza el a reggeli elköltése közben? – mondjuk.