Egészen apró dolgok révén ismerszenek a nagyobbak…

A hölgy - akiről szó lesz itt és most – fiatal, polírozott, sokmindent tud, emancipált, tapasztalt. A hölgy ideális – lenne. Ha igaz* lenne. A hölgy ugyanis nem igaz.

Itt meg kell állni! A hölgy ugyanis konkrétan valós személy, ember!
˙
A hölgy a saját létezését vonja kétségbe. Teszi ezt védekezésből, takarózva, kultúrába burkoltan, önmaga tornyába zárva. Valós, valódi, létező – csak nem igaz.

Fontos ezt előrebocsátani. Ha ugyanis a hölgy kitalált, akkor jelentősége semmivé foszlik. Nem okoz problémát. Megfejthető, ám felesleges.

A hölgy azonban nem kitalált. Létezik, él, beszél, megnyilvánul, viseli magát: viselkedik.

De hát miért írom ezt a sok betűt ide?

Történt, hogy találkoztam a hölggyel. Már ebből is világos, hogy a hölgy nem kitatált, hanem valódi – legfeljebb nem igaz.

Találkoztam hát a hölggyel. Aprócska ügy volt, némi minimális szívességet tettem, de nem önösen, jó volt (lett volna) örömet okozni. A szándék világos volt, a világ belerontott.

Ahogy mainapság lenni szokott, a szívesség lebonyolításának mikéntjét elektronikus levélt igénybe véve „beszéltük” meg. A levélváltás mellékága volt, hogy a hölgy felhívta figyelmemet egy vezéregyéniség testbeszédére. A vezér valami protokolláris eseményen nyilvánult meg, tanulságos megfigyelhetőséggel.

A hölgynek megköszöntem a pszichológiai kaland lehetővé tételét. A felajánlott jelenséget – a vezér protokolláris megnyilvánulását - megintcsak egy elektronikus levélben, néhány kétségtelenül negatívumokat hordozó mondatban, értékelni próbáltam. Ha egyáltalán jó itt az érték szó igei képződményét felemlíteni.

Az említett szívesség realizálására rövid találkozás keretében került sor, a hölgy munkahelyén.
˙
Ekkor a hölgy – kerekre nyitott szemmel (alkalmasint csodálkozva azon, hogy én ezt nem tudom!) – megkért, hogy munkahelyi elektronikus címére leszek szíves nem írni efféle eszmefuttatásokat a vezér testbeszédét értékelendő.

Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.

Ahogy a költő mondja…
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
*igaz ~ a szót itt André Schwartz-Bart értelmezésében (Az igazak ivadéka) használom.