Müller Péter

˙
Állandó rovatában (Alexandra Könyvjelző; 2010. április) olvasható cikke azért érdekes, mert tipikus példája annak, hogyan kell úgy összemosni a dolgokat, hogy az olvasó vagy a fejét kapkodja, vagy meghülyül.

˙

Hogyan is vagyunk ezzel a dologgal?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Idézem Müller néhány mondatát:

˙
"Einstein, Planck és Schrödinger, Niels Bohr és Heisenberg az imperializmus szekértolói voltak.
Relativitáselmélet? Kvantumfizika? Ezek akkoriban nagyobb ellenségeink voltak, mint bármiféle vallás, melyet megbocsátó módon, visszavezettek az emberiség gyermekkorára.
A materializmus nem változott.
Az nem bukott meg.
Az itt maradt nekünk, diadalmasabban, mint valaha volt.
Ma már nem tilos spirituális könyveket olvasni, templomba járni, álmodozni, hinni, képzelődni.
Nem azért, mert ez a mai világ „szabad" - hanem azért, mert meg van győződve arról, hogy az emberek lényükben és zsigereikben materialisták.
A kommunizmus eszménye megszűnt - a materializmus maradt.
A Mammonnak nem kell híveket toborozni.
Elég rátenni a kezünket az asztalra: Ez van! Csak az anyag! Csak a pénz! "
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Müller tizenkilenc éves koráig (1955) tehát nem ismerkedhett meg az elméleti fizikával - tilos volt.

˙
Mármost: az igaz, hogy a Rákosi korszakban rémes ostobaságok uralkodtak, sarlatán elméletek terjengtek, szakmai hazugságok tudományos rangot kaptak.

˙
De azután – 1956 után – sorra jelentek meg Einstein (1963, 1971), Planck (1965), Schrödinger (1970), Bohr (1964) és Heisenberg (1967) írásai – hogy csak azokat a szerzőket soroljam fel, akiket Müller felemlít.

˙
Müller cikkében tehát – és ezzel tökéletesen megfelel a jelen követelményeinek – összemossa az 1956 előtti és utáni időszakot. Ez akkor is baj, ha tudatában vagyunk annak, hogy az 1956 utáni időszak véres megtorlással kezdődött, hogy azután – a lehetőségek szerint – változzék „puha diktatúráva”, vidám barakká. (Hadd emlékeztessek az analógiára: 1848 után véres megtorlás történt, s néhány év múlva a kiegyezés irányában alakult a politika, egyszercsak „ferencjóskás” vidám barakkban éltek Magyarországon eleink.)

˙
A rendszerváltás után sokan remélték, hogy mind a dogmatizmusnak, mind a puha diktatúrának vége. Müller is ezt mondja. Ám hozzáteszi: a materializmusnak nem szakadt vége, mert az nem változott.

˙

Csakhogy az ezzel kapcsolatos fejtegetései során Müller oda lyukad ki, hogy a materializmus nem egyéb, mint a pénz uralma, a Mammon uralma. Ez pedig – mondjuk ki kereken – ostobaság és csak a „hülye Sancho Panzá”-k veszik be – amely jelzővel Müller az egyik legizgalmasabb irodalmi figurát mocskolja be.

˙
Müller, a Wikipédia lexikon szerint „a hazai ezoterikus irodalom kimagasló alakja”. Igenám, de egész tevékenysége azt eredményezheti, hogy rémes ostobaságok uralkodjanak, sarlatán elméletek terjengjenek, szakmai hazugságok tudományos rangot kapjanak.

˙
És itt tragikusan bezárul a kör. A mai ostobaságok, a mai sarlatánságok, a mai bűnök nem különböznek a régiektől, s a régi bűnökkel nem válthatók ki a jelenvilágiak.