Ébresztő ~ írja Böjte Csaba a Magyar Kurír című katolikus napilapban közzétett nyílt levelében...
˙
"Ébresztő hajdani hittanosok, egyházi intézmények növendékei! A gonosz, néhány szomorú – eléggé el nem ítélhető – papról lerántotta a hallgatás fátylát. Jól tette, de ti, akik oly sok lelkiismeretes, nagyszerű, szentéletű papot, szerzetest ismertek miért hallgattok? .... Igen, kell beszélni arról az 1%-ról, akik felelőtlenül bemocskolták a bennük bízó gyermekeket, de kell beszélni a többiekről is, azokról a lelkipásztorokról is, akik hihetetlen jósággal, szeretettel hajoltak le hozzánk."
˙
Vitába szállhatnék azon az alapon, hogy honnan tudhatni az 1 %-ot, amikor hétről-hétre növekszik a felfedett esetek száma.
˙
A vitának azonban így nincsen értelme akkor sem, ha azt a keveset nagyon elítéljük (a pápa ugyan Húsvét ünnepén egy szót sem ejtett ezekről az esetekről, holott az erkölcsök megújításáról beszélt).
˙
Vajon egyetlen eset megtörténte nem adhat-e elégséges alapot az okok tárgyalására? Vajon a cölibátus intézménye valóban istentől eredő tilalmi rendszer, s nem az egyház valamikori gazdasági koncepciójának része?
˙
Vajon mit jelent a "korszerű egyház"? Mainapság az ember mindenütt a demokráciára, a szabadságra vágyik! Jól-rosszul teszi. Mainapság az ember elítéli a diktatúrát, az egyszemélyi hatalmi rendszert, a tévedhetetlenség "szabályát", a diktatórikus hierarchiát.
˙
A jezsuita inkvizitor - Roberto Bellarmino kardinális - 1632-ben vehette kézhez Galilei tanulmányát arra vonatkozóan, hogy a Föld mozog a Nap körül. Bellarmino, mint képzett, tudós ember pontosan tudta, hogy Galilei állítása - igaz. Az inkvizitor mégis a tudós Galileit tanainak megtagadására kényszerítette, másként a máglya várta, mint annyi százezer "eretneket". Galilei csak halála előtt merte kimondani a híres mondást: Eppur si muove! (mégis mozog, tudniillik a Föld). A "korszerű" pápa 1992-ben az egyház tévedésének ismerte be Galilei meghurcolását. Pontosan 360 évbe telt, amíg a "korszerű egyház" egy tudományos evidenciáért halálba szánt tudóst megkövetett.
˙
"II. János Pál pápa 2000. március 12-én a Vatikánban ünnepi istentiszteleten kívánta beismerni egyháza bűneit. A pápai „mea culpa” dokumentumot három évig készítette elő egy nemzetközi teológiai bizottság Joseph Ratzinger bíboros vezetésével. A bocsánatkérés négy fő témaköre a dpa hírügynökség értesülése szerint a véres keresztes háborúk, az eretnek- és boszorkányégetések, az erőszakos hitterjesztés és a zsidóüldözés lesz. Az Emlékezés és megbékélés: az egyház és a múlt bűnei című negyvenoldalas tisztázó jellegű pápai nyilatkozat a kánonjog értelmében hivatalosan nem számít kötelező érvényűnek, és nem tekintendõ tévedhetetlen állásfoglalásnak sem" - az évtizede megjelent híradás szövege szerint.
˙
Mi ehhez képest, hogy valamennyi százalékban a lelki nyomorúságot már viselni képtelen papok bűncselekményekre vetemednek. De vajon elítélik-e őket, vajon életfogytig tartó "házi őrizet" jár-e nekik, mint Galileinek annak idején? - Vagy csak áthelyezik őket egy másik egyházkerületbe?
˙
S mindez még az egyház szerkezetén belül marad. Ha erről beszélünk, még nem is látjuk a horizonton azt az időt, amikor az egésznek véget vetnek, s az egyházi, politikai és hatalmi indíttatású vallási fogódzók helyét az emberek lelkében és tudatában végre felváltja az "én vezérem bensőmből vezérel!" lényeget kifejező tétele (ahogy József Attila írta...).
˙
Vagy mindörökké csak halálunk pillanatában merhetjük kimondani: Eppur si muove?...