Kim ki-duk kapcsán...

˙

Körülbelül huszonöt éve jártam Grúziában, a fővárosban, Tbilisziben.
Már akkor elgondolkodtam: mennyire meghatározza gondolkodásunkat az európia kultúrtörténet, hogy az európai ember közönségesen a görög és római kultúrából eredezteti mai gondolkodását – legalábbis javarészt.

˙

Tbilisziben jöttem rá, hogy vannak a világnak helyei, amelyek ősibbek az általunk régieknek hitt kultúráknál.˙

˙

Tbiliszitől nem messzire van a régi főváros, uralkodók temetkezőhelye, amely a rómaiak korában amott már régen létezett.

˙
De így vagyunk a többi keleti kultúrával: a kínaival, az indiaival, a japánnal. Ha No színházi előadást lát az ember, eleinte nem érti. Azután egyszerre megnyílik és célszerű elfelejteni – legalábbis egy időre – a mi kliséinket.

˙

Az európai kultúra bölcsőjéhez, az ókori gondolkodók fennmaradt írásaihoz ragaszkodó ember nehezen „kapcsol át” a távolabbi szimbólumokra, hajlandó azokat elutasítani.
Ez a jelenség különösen megfigyelhető manapság, amikor a távol-keleti kultúra vagy annak mai változatai hozzánk is eljutottak. Filmekkel, képzőművészeti alkotásokkal, zenével, színpadi műfajokkal szemben értetlen gyakran a művelt európai is, mert nem tud lazítani, nem tud elszakadni az ismerttől, a megszokottól.

˙
Nehezíti a helyzetet, hogy éppen az európai gondolkodás bilincseit kihasználva rengeteg sarlatán, félművelt tolmács-termék lát napvilágot, néhány hetes keleti utazás sokakat „szakértővé” avat és így tovább.

˙
A magam tapasztalata sajátos. Természetesen nem vagyok az említett távoli kultúrák szakértője. Viszont egyre többször érzem, hogy számos dolog kifejezéséhez jobban tudok használni egy-egy haikut, egy-egy keleti (pl. japán) zenei vagy filmrészletet.

˙

A keleti filmek, a dél-koreai, japán és kínai filmek például nagyon termékenyítő illusztrálásra adnak lehetőséget, amihez az ismert európai vagy észak-amerikai művek olykor kevésnek bizonyulnak. Nem lehet véletlen, hogy éppen az Egyesült Államokban sok értelmiségi, művész fordul a buddhizmus felé azzal a várakozással, hogy valami „mást” talál ott, valamit, ami kiragadja abból a „siker-orientált”, rohanó környezetből, amelybe belefáradt.

˙
Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy röpke beszélgetésbe keveredtem az utcán egykori kollégámmal, s véletlenül szóba került Kim ki-duk neve és munkája.

˙

Olyan orkánszerű elutasítást kaptam, amely még a durva obszcenitást sem nélkülözte, de a legenyhébb kivitelben is arról szólt, hogy Kim ki-duk: szélhámos.

˙

Ekkora értetlenség - megvallom - több órámat is elrontotta, hiszen nevezett kollégám állítólag a keleti tudományok ismerője-művelője.

˙

Én Kim ki-dukot különös, nagy művésznek tartom (bárha valóban sokan vitatkoznak a filmjein), számomra izgalmas, amint a hagyományait – amit magam részéről csak éppenhogy ismerek, inkább csak sejtek – a modern korral vegyíti, olyan különös szimbólumrendszerrel, ami persze direkt értelmezésban – akár a No színház – az európai gondolkozásban bukásra van ítélve.

˙

Ekkor aztán az történt, hogy a Csoma legendárium (film) munkatársaként valódi műként ajánlotta figyelmembe a munkáját, ami sajnos – sok zenei és helyszíni erényét leszámítva – egy giccses álmese. A keleti világot alaposan nyakonöntötték a magyar "mű-népmese" locsogásával, aminek sem Csomához, sem az őt foglalkoztató világhoz semmi köze. Tudósról gyatra mesét írni – neveletlenség.
˙

Elgondolkoztam. Egy keletre született művészt nehéz felülírni a mi gondolkodásunkkal. Ha ez ráadásul olcsó színvonalon történik, akkor baj van.

˙

De hát: ez van!...

Müller Péter

˙
Állandó rovatában (Alexandra Könyvjelző; 2010. április) olvasható cikke azért érdekes, mert tipikus példája annak, hogyan kell úgy összemosni a dolgokat, hogy az olvasó vagy a fejét kapkodja, vagy meghülyül.

˙

Hogyan is vagyunk ezzel a dologgal?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Idézem Müller néhány mondatát:

˙
"Einstein, Planck és Schrödinger, Niels Bohr és Heisenberg az imperializmus szekértolói voltak.
Relativitáselmélet? Kvantumfizika? Ezek akkoriban nagyobb ellenségeink voltak, mint bármiféle vallás, melyet megbocsátó módon, visszavezettek az emberiség gyermekkorára.
A materializmus nem változott.
Az nem bukott meg.
Az itt maradt nekünk, diadalmasabban, mint valaha volt.
Ma már nem tilos spirituális könyveket olvasni, templomba járni, álmodozni, hinni, képzelődni.
Nem azért, mert ez a mai világ „szabad" - hanem azért, mert meg van győződve arról, hogy az emberek lényükben és zsigereikben materialisták.
A kommunizmus eszménye megszűnt - a materializmus maradt.
A Mammonnak nem kell híveket toborozni.
Elég rátenni a kezünket az asztalra: Ez van! Csak az anyag! Csak a pénz! "
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Müller tizenkilenc éves koráig (1955) tehát nem ismerkedhett meg az elméleti fizikával - tilos volt.

˙
Mármost: az igaz, hogy a Rákosi korszakban rémes ostobaságok uralkodtak, sarlatán elméletek terjengtek, szakmai hazugságok tudományos rangot kaptak.

˙
De azután – 1956 után – sorra jelentek meg Einstein (1963, 1971), Planck (1965), Schrödinger (1970), Bohr (1964) és Heisenberg (1967) írásai – hogy csak azokat a szerzőket soroljam fel, akiket Müller felemlít.

˙
Müller cikkében tehát – és ezzel tökéletesen megfelel a jelen követelményeinek – összemossa az 1956 előtti és utáni időszakot. Ez akkor is baj, ha tudatában vagyunk annak, hogy az 1956 utáni időszak véres megtorlással kezdődött, hogy azután – a lehetőségek szerint – változzék „puha diktatúráva”, vidám barakká. (Hadd emlékeztessek az analógiára: 1848 után véres megtorlás történt, s néhány év múlva a kiegyezés irányában alakult a politika, egyszercsak „ferencjóskás” vidám barakkban éltek Magyarországon eleink.)

˙
A rendszerváltás után sokan remélték, hogy mind a dogmatizmusnak, mind a puha diktatúrának vége. Müller is ezt mondja. Ám hozzáteszi: a materializmusnak nem szakadt vége, mert az nem változott.

˙

Csakhogy az ezzel kapcsolatos fejtegetései során Müller oda lyukad ki, hogy a materializmus nem egyéb, mint a pénz uralma, a Mammon uralma. Ez pedig – mondjuk ki kereken – ostobaság és csak a „hülye Sancho Panzá”-k veszik be – amely jelzővel Müller az egyik legizgalmasabb irodalmi figurát mocskolja be.

˙
Müller, a Wikipédia lexikon szerint „a hazai ezoterikus irodalom kimagasló alakja”. Igenám, de egész tevékenysége azt eredményezheti, hogy rémes ostobaságok uralkodjanak, sarlatán elméletek terjengjenek, szakmai hazugságok tudományos rangot kapjanak.

˙
És itt tragikusan bezárul a kör. A mai ostobaságok, a mai sarlatánságok, a mai bűnök nem különböznek a régiektől, s a régi bűnökkel nem válthatók ki a jelenvilágiak.

Egyetértek és vitatkozom Balogh S. Évával, a Galamus honlapon megjelent írásával.

Mindenekelőtt hallgassuk meg a hivatkozott opuszt, Eric Whitacre Virtuális Kórusát.

1. Egyetértés

Magam is - hosszú évek óta - "használó" vagyok. Mai tevékenységem gyakorlatilag elképzelhetetlen az internet nélkül. Szerény bizonyíték erre éppen ez a blog, amely tükrözi: milyen sokoldalú hasznot hoz az internet számomra. Gyorsan avuló kézikönyveimet évek óta nem veszem elő, szinte elfelejtettem kézzel írni, rádióműsorokat és színpadi produkciókat hozok létre az internet és persze a számítógép segítségével. A gépen elkészítem a rádióműsort, s aztán egy kattintás és már megy is a kis pécsi rádió szerverére, ahol jó minőségben hallgatható az egész világon. Az internettel dolgozom...
Az interneten "szerzem be" a zenéket, amerikai cégnél és egyebütt törzsvásárló vagyok, bankügyleteimet az interneten intézem, ebédet az interneten vásárolhatok és sorolhatom szinte vég nélkül.

Csodálom a fenti produkciót - ha tartalmi és kivitelezési részével van is némi bajom, dehát tudni kell: a YouTube "lebutítja" a feltett anyagokat. Üzlet is van a világon, a YouTube éhségérzetet kelt a jó minőség iránt - vagy elrontja a minőség iránti igényt.

Összegezve: az internet egy hatalmas értékű és jelentőségű szerszám!

2. Vita

Ha más rangot adunk ennek a lehetőségnek, akkor rengeteg veszélynek tesszük ki magunkat - egészen az internet-függőség kóreseteiig. Nagyon bosszant az állandó internet-reklámozás: szűntelen szórakozás - mondják naphosszat... Még akkor is, ha valóban szórakozásra is használható az internet.

Nagy kérdés számomra: vajon biztosan oly nagy haszon és előny, hogy pillanatok alatt bárhol lehetünk, bámit megtudhatunk. Ha az alávaló manipulációk és félrevezetések milliónyi esetét, a vírusküldők tevékenységét, a spamdömpinget stb. nem számítjuk most a dologba - biztos-e, hogy annyit "bóklászunk" az interneten, amennyi áldásos? Biztos-e, hogy jobb helyzetben vagyunk a gondolkodás, az alkotás stb. ügyeiben, mint mondjuk Johann Sebastian Bach? Jó, ez - elismerem - nagyzolt példa. De hadd idézzem ide Csidey bácsit gyerekkoromból. Fűszerboltja volt a sarkon, anyám sokszor küldött ezért-azért oda. Ilyenkor Csidey bácsi a füle mellől elővette a ceruzáját, pillanat alatt számolt, fehér köpenyének felső zsebéből cédulát vett elő, s mindent elvégzett, amit ma tudunk. Sőt egy kockás füzetbe "felírta" a vásárlást, s havonta kellett fizetni. Ellenőrzés? Soha. Csidey bácsi soha nem tévedett és főleg: sohasem csalt. Ceruza, cetli, kockás füzet. Jó lenne ezt a "szentháromságot" áttenni a mai lehetőségekre.

Jó lenne személyes kapcsolatban lenni, találkozni azzal a kínai zeneszerzővel például, aki a minap megkérdezte, hogy mit csinálok a színházban a zenéjével (a kérdés non-profit volt!), vagy beszélgetni azzal a teheráni egyetemistával, aki kitünő Ligeti-tanulmányát küldte el s csevegni a kortárs zenéről azzal az argentínai ismeretlennel, aki elküldte nekem azt a zenét, amit évek óta keresek. Vég nélkül sorolhatnám - ámulattal! Csodásan szomorú ez az egész, nem?

Másfelől meg: hol a teljes egyedüllét, a meditáció, ha soha nem kapcsoljuk ki a számítógépet - ami boldogító perc lehet ám még akkor is, ha az ember egészségesen használja ezt az internetnek nevezett "csodát"?

Utólagos (és aktuális) vitám van Popper Péterrel!...

˙
Azt mondta:

„A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen valóság: a jelen”
˙
Igaz a múlt már, a jövő még...
˙
Csakhogy a jelen egyáltalán nincsen. Amint kiterjedése van (a múlt meg a jövő) ~ már nem jelen. Akkorhát semmi sincsen?...
˙
Akárcsak a pont. Az sincsen voltaképpen, ugye!
˙
És mégis?!

163 éve írta Petőfi Sándor A Tisza című költeményét.

˙

Egy részlet:

˙

«Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi rosszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója. »

Pár nap mulva fél szendergésemből
Félrevert harang zugása vert föl.
«Jön az árvíz! jön az árvíz!» hangzék,
S tengert láttam, a hogy kitekinték.

Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Pest, 1847. február

Popper Péter

˙

[1933 ~ 2010]

˙

Évtizedek óta ismertem - nem is lehetett nem ismerni -, de nem voltunk "ismerősök". Valaki a közös ismerősök közül elmondta, hogy egyetlen találkozásunk alapján milyen impressziója alakult ki rólam - el kell ismerni: tökéletesen talált...

˙

A bulvár tevékenységét megértettem, de nem szerettem. Közös színterekre került sokszor színvonaltalan sarlatánokkal. Sajnáltam, mert -számomra legalábbis - olyan érzetet keltett, hogy nem az az ő igazi világa. Ha tehettem meghallgattam. A szövegeinek a "mögöttese" érdekelt inkább.

˙

Most, hogy meghalt, előkerülnek ritka személyes vallomásai. Egy beszélgetés 2007-ből önmagáról, a családjáról; egy megrendítően szép film az elődeiről; és a legutolsó, a " nyílt levél " a halál kapujából.

˙

Számomra reveláció az a különbség, ami korábbi szövegei és a személyes, naplószerű vallomásokból kiderül. Szomorúan optimista ember lehetett. A sorsa, s végül még a betegség is, nehézzé tette életét. Humora és bölcsessége átvilágított még a könnyebb, népszerűbb, olykor a könnyűnek egyenesen engedő megnyilatkozásain is, s igazolják ezt az említett "vallomások".

˙

˙

Űr marad utána... Valakivel megint szegényebbek lettünk...

Holokauszt emléknapon 2010.

Paul Celan: TÜBINGEN, JANUÁR

Vakságra rá-
beszélt szemek.
Rálel - „egy
szűzjegy-
eredetű " -, rálel
emlékezésük
úszó Hölderlintornyokra, sirály-
örvénylésben.

Megfúlt asztalosok vendégjárása
eme
merülő szavaknál:

Jönne,
jönne egy ember,
jönne egy ember a világra, ma,
a pátriárkák
fényszakállával: szólna,
vakmerőn, erről
a korról,
szólhatna
balgán s csak balgán,
szűnhet-, szűnhet-
etetlen.

(„Pallaks. Pallaks.")

Pécsi Periszkóp Rádió!
ˇ
A műsor hallgatható:
Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián,
valamint
Interneten:160 kbps mp3 és 32 kbps mp3 formátumban



~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
1. „Egy labirintus”

Szövegek:

1. René Char: Porrátört költemény ~ Ford.: Korányi Tamás
2. ’’ : Az őrjöngő kézműves ~ Parancs János
3. ’’ : Hüpnosz jegyzetei ~ Parancs János
4. ’’ : A nászi arc ~ Weöres Sándor
5. ’’ : Sietsz az irással ~ Somlyó György
6. ’’ : Kilenc köszönet Vieira da Silvának ~ Rába György
7. ’’ : Évadné ~ Rába György
8. ’’ : Lascaux – Áttetsző sörényű csikók ~ Rába Györg
9. ’’ : Angyal az… ~ Lackfi János
10. ’’ : Az éj… ~ Lackfi Jánoa
11. Interjú Pierre Boulezzal a 3SAT TV-csatornán ~ Korányi Tamás
12. Franz Kafka: Az odú ~ Eörsi István
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Zenék:

1. Morton Feldman: Durations
2. Iannis Xenakis: Dox-Orkh
3. DJ Olive (Gregor Asch): Walking Slowly

3. Pierre Boulez: Rituel
4. John Cage: Five3
5. Marcel Duchamp: 7 Variations on a Draw of 88 Notes
6. Bartók Béla: Román népi táncok (Sz. 56) Topogó
7. Bernd Alois Zimmermann: Tempus loquendi
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
<><><><><><><><><><><><><><><><><><><><>

2.„Innen el”

„Tudok úszni, akár a többiek, csak éppen jobb emlékezőtehetségem van, mint a többieknek, így nem feledhetem hajdani úszni-nem-tudásomat. Mivel azonban ezt nem feledtem, mit sem használ nekem az úszni-tudás, és így mégsem tudok úszni” – „… az emberiség, ameddig csak visszagondolni bír, szóáradatban úszik… beszéd csak ott lehetséges, ahol hazugság a szándék. Vallomás és hazugság: ugyanaz a kettő. Hogy vallhassunk, hazudunk. Azt, amik vagyunk, nem bírjuk kifejezni, hiszen épp azok vagyunk; közölni csak azt lehet, amik nem vagyunk, tehát a hazugságot” – „Roppant mocsárvidék az ember…” – „… csak innen el. Mindegyre innen el, így érhetem el csak a célomat” (Franz Kafka)

˙
A kötet a Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A hagyaték úgynevezett cédulás részéhez tartozó szövegek egyik részét tartalmazza.
˙
A fordító Tandori Dezső írja: „Kis kötetünk Kafkát talán még a megszokottnál is kísértetiesebb és lényegretörőbb szerzőnek mutatja majd: az író nem törekedett itt lekerekítésekre, ,poénokra’, és épp az ilyen elkötetlenség, nyitottság őrzi a bravúrt. A lélek bravúrját.”
˙
A műsor ezeknek a töredékes szövegeknek a metszeteiből alakít ki egy olyan gondolatsort, amely izgalmasan követi Kafka tépelődéseit, gyötrődéseit, kísérleteit, hogy a legfontosabb kérdésekre választ találjon.
˙
A szövegeket szervesen egészítik ki a zenei részletek:

1. Toru Takemitsu (japán zeneszerző, 1930-1996): Rain Spell
2. Morton Feldman (USA, 1926-1987): For Frank O’Hara
3. Albrecht Imbescheid (német, *1950): Farben der Stille
4. Fritz Hauser (svájci, *1953): On Time and Space
5. Faragó Béla (magyar, *1961): Gregor Samsa’s Desire
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mindkét műsor meghallgatható: ITT (a műsorok címére kell kattintani!)

Esterházy Péter

˙

avagy még egyszer - néhány hevenyészett gondolat - a "plágium"-ról...

˙

Sietek elmesélni, hogy az itt látható montázs - saját gyártásom! - eredete számomra ismeretlen. Nem tudom kié a minden bizonnyal számítógépen készült kép, és fogalmam sincsen: ki készítette a fényképet.

˙

Vagyis hát plagizáltam, nem vitás. Igen ám, de az az akármilyen gondolat, amit az így összehozott kép szül, külön-külön egyik kép nyomán sem jön létre. Az itt látható montázson egy biztos, hogy valószínüleg Esterházyt ábrázolja, no meg az, hogy az én lázas fantáziám hozta létre!

˙

Az internet korában az ember hajlamos azt hinni, hogy most már a világ csupa plágiumból áll, hiszen ha például a Google képei között tallózunk, akkor számtalanszor előfordul, hogy egy-egy ismert személy neve, vagy akár egy nagyon ismert képzőművészeti alkotás (festmény, szobor) alatt egy látszólag a képtől idegen vagy független aláírás, esetleg egyszerűen egy másik név szerepel. Valahol tehát felhasználták, ha úgy tetszik plagizáltak.

˙

Az, hogy az alkotó ember más alkotó művét, annak részletét átteszi a saját kreációjába olyan régi, mint maga az ember. Amikor a szerző még nem volt érdekes, amikor - az altamirai barlangtól kezdve! - anonim alkotók százai hagyták ránk zseniális műveiket, akkor mi történt? Amikor nagy zeneszerzők a népzenét a maguk kontextusába emelték, amikor zenészek részleteket, egész tételeket átvettek a névtelen és megnevezhető elődök meg kortársak műveiből - akkor ők mind plagizáltak? Hogy megnevezték a forrást vagy nem - például az anoním alkotók esetében - vicces kérdés, de egyébként is az. Hiszen egy más környezetben az adott szöveg, zene vagy kép (lásd fönt!), teljesen új jelentést kap, önálló, külön életre kel. A forrás megjelölése? Nagy kérdés!

˙

Engedtessék meg, hogy "klasszikus " példát idézzek. Schönberg rossz néven vette, hogy Thomas Mann felhasznált tőle bizonyos elemeket, az általa megformált zeneszerző alakjához. Thomas Mann ezért a Doktor Faustus végére a következő megjegyzést írta:

˙

"Nem tartom fölöslegesnek olvasóimmal tudatni, hogy a XXII. fejezetben ábrázolt zeneszerzési módszer, melyet tizenkéthangú sornak vagy dodekafóniának neveznek, korunk egyik zeneszerzőjének és teoretikusának, Arnold Schönbergnek szellemi tulajdona, s én bizonyos eszmei összefüggésben vittem át regényem tragikus hősére, egy elképzelt zeneszerzőre. Könyvem zeneelméleti fejtegetései általában némely részletükben Schönberg harmóniatanából merítenek.
Th. M. "

˙

Mármost ettől a vallomástól más lett a regény? Ha Thomas Mann nem teszi meg ezt a gesztust Schönberg iránt, akkor mást olvasunk? Jogi vagy erkölcstani kérdés ez? S nem lehet nem kiolvasni Thomas Mann soraiból az akkurátus precizitás keltette iróniát - éppen talán legnagyobb írásának végén! Jót tett ez a történet az egyébként zseniális Schönbergnek?

˙

Amikor Vas István meglátogatta a nagy költőt - T.S. Eliotot -, s nagy lelkesültséggel mondta el neki, hogy számos versét magyarra ültette, a költőfejedelm kérdése ez volt: a jogdíjakat elintézték?

˙

Vagy beszéljünk Weöres Sándorról, aki örömét lelte, hogy azt gondolják: nem is ő írta a szövegeit, hanem átvette. Ugyanis tudott írni. Blattolt, ha szerencsés ezt a kifejezést itt alkalmazni.

˙

De menjünk a messzi múltba. Publius Terentius Afer nevét még gimnazista koromban ismertem meg, s mivel a latin irodalom a "mániám" volt, nekiálltam s két drámáját is lefordítottam. Nekem akkor eszembe sem jutott, hogy minden idők legnagyobb "plagizátorának" szövegét olvasom, hiszen Terentius szinte szó szerint átvette a görög Menandrosz több színművét. Mégsem tartja senki fordítónak, pláne nem beszél senki plágiumról. A Heautontimorumenos esetében még attól sem riadt vissza, hogy megtartsa ez eredeti görög címet (önkínzó a szó jelentése). Más kérdés, hogy például Baudelaire azonos görög című verse soha meg nem született volna a "plagizátor" Terentius nélkül. De - ha már a latin szerzőkről beszélünk - Plautus színművei sem állnák ki az "eredet-vizsgálatot". S ezekben az esetekben teljes művek átvételéről tudunk: a forrás megjelölése nélkül.

˙

Akkor hát mi legyen az álláspontunk?

˙

Nézetem szerint az emberi alkotások: közkincs. Az alkotás meg egyéni képességektől függ - jó esetben. Ez a helyzet Esterházy Péter esetében.

˙

Ajánlok olvasnivalót is: Csokonai Lili ~ Tizenkét hattyúk.

Ákos

˙

"Tisztátalan világ a romantika. Nem akarom, hogy sok közöm legyen hozzá."

(Thomas Mann: Naplók/I. - Küsnacht, 1936. november 27. péntek [Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988. 433. oldal])

˙

Már amikor a Heti Válasz címlap plakátjain megláttam, hogy a "lelkek forradalmá"-ról lesz szó - bizalmatlankodni kezdtem. Amikor a hazáról vallottakat a Magyar Rádió nyomán a kurucinfo is közölte, már kételkedtem.

˙

Alaposan utánanéztem. Szokásom, mert nem szeretek néhány kétségtelenül gyanús impresszió nyomán ítélni, bár a kurucinfo a Heti Válasz-szal és a Magyar Rádióval fűszerezve - nos, ez nem ígért valami királyi lakomát.

˙

Dehát: több kötete jelent meg, nagy a rajongók tábora.

˙

Érdeklődéssel ültem le a minap, hogy a Duna Tv-ben megnézzem a Barkó Judit szerkesztésében készült portrét (a beszélgetést is Barkó Judit vezette). No itt már túljutottam a kétségen és gyanún, egyre bosszantott ez a romantikus mázzal bekent szenvelgés a hitről, istenről, családról, munkáról. Ez a mosolyba rejtett nagyképűség! Mit mondjak: tökéletesen kiüresedve fejeztem volna be a műsort, ha a műsorvezető nem hívta volna fel a figyelmemet Ákos új lemezére, amelyen Krúdy szöveget mond. Ez már valami!...

˙

Már éppen a megvásárláson törtem a fejem, de hogy az előadáson Szigethy Gábor "gyámkodott" - mit mondjak -, nem fokozta lendületemet. Itt az internet. Belenéztem a werkfilmbe. De maradjunk higgadtak! Mit csinál voltaképpen ez a fiatalember? Elolvastam jónéhány versét, meghallgattam néhány előadott számát, s megértettem: miért rajong némely bizony szomorúan együgyű fiatal (főképpen a lányok - legalábbis a blogok tanúsága szerint). Szinte semmi-szövegek, érzelgős utánérzések Reviczky Gyula "szabadon" áttéve a könnyes-nyálas semmibe és így tovább.

˙

S ekkor akadtam egy "gyöngyszembe", amelyből mindazt a szomorú sejtést megerősítve láttam-olvastam, ami hatalmába kerített szinte az első perctől.

˙

Íme:

˙

A bosszú népe

˙
A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

A lélek üressége,
A mérce kettőssége,
Egy bosszúálló isten
Torzult tükörképe
E szorgos nép, ha perbe fog,
Téged elevenen tűzre dob,
A harag réme, a béke vége,
Tombol a bosszú népe.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

Ne szabadkozz: Te szabad vagy,
A hatalmad magadnak akartad,
Hát szabad-e hagynod, hogy fúrja-tépje
Hazádat folyton a bosszú népe?
Félnek tőled, rettegnek,
És inkább elevenen esznek meg,
Csak nehogy el tudd mondani végre,
Hogyan gyűlöl a bosszú népe.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

A gyűlölet rabja
Majd kiforgatja
Minden szavamat és átkoz
Mert aki brancsoknak tagja,
Az ukázba kapja,
Hogy üssön, ha nem tartozol a párthoz.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

Dúdold ezt a dalt,
És aki gyűlöl majd érte,
Az lesz a bosszú népe!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ekkora gyűlölködésre - s irányzottan! - azért nem számítottam. No jó, fűzfapoéta, istenem... Csakhogy ez a fiatalember (teljes nevén: Kovács Ákos) mélyen gyűlölködik! Tagadhatatlanul. És előítélettel. Mert mindegy is: vajon ki lehet a bosszú népe?... Mindenesetre Ákos egy koncertjén ezekkel a szavakkal jelentette be a fenti dalt: "Most egy olyan dalt fogunk lejátszani, mely dalra a baráti szaksajtó is felfigyelt". A szokatlan bekonferálás a dal szövegének ismeretében egyértelmű! A "dalhoz" készült, primitív rafinériával összeállított klip nem sok kétséget hagy (lásd: ITT).

˙

Összefoglalásként Pasolinit idézem...

˙

"...amit én érzek, az a ˝szeretet megszűnte˝. És a szeretet megszűnte után nem a ˝gyűlölet˝ jön, hanem a ˝kárhozat˝" - írta Pier Paolo Pasolini (A boldogtalan fiatalok- Egy halott énekei [Új Mandátum Könyvkiadó, 1994. 161. oldal])

~~~~~~~~~~~~~~~~

No, de a Krúdy lemez! Amely opusz Barkó Judit szerint az ő egyik legnagyobb élménye, amelynek megrendítő hatását azóta is érzi, hogy meghallgatta.

˙

Borzasztó! A primitív szövegmondás, a teljes kívülmaradás, a Krúdy-féle lélek-szövegek semmibevétele, amihez ráadásul nincsen hang, nincsen férfi-érzet, s ez talán még nem is lenne baj, ha az előadás Krúdy szövegéből belülről szólna! - mit mondjak még. Szomjas vággyal próbáltam értelmezni a kimondott szavakat. Igazán siralmas percek voltak...

˙

Itt egy néhány pillanat:

˙

"...oszt jónapot" ~ napjainkban
˙
hogyan függenek össze a dolgok!... avagy: látszólagosan eklektikus gondolatok a dolgokról...
˙
a) Repedezik a "korszerű" egyház - papok dolgai kerülnek napvilágra szinte hetenként. Bíborosok távoznak mea culpázva...
˙
S aztán jön Húsvét ünnepe, a feltámadás napja, s a pápa, a tévedhetetlen, Urbi et Orbi ~ egy szót sem szól az egyházat alapjaiban rengető, bizonnyal legnagyobb katasztrófájáról. Marad a feltámadás, jelszavakká silányul az ünnep; de lám: milliók és milliók várják az áldást a nagy téren és szerte a világban, mit számít egynémely papok pedofíliája? Egy két helyen - ahol netán túlságosan felerősödik a felháborodók lármája - áthelyezik a szentéletűeket; amúgy az egyház belső ügye, a penitenciáról majd saját elszámolásban rendelkeznek, ha egyáltalán...
˙
Így a nagyvilágban...
˙
b) Saját portánkon meg éppen?
˙
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

˙
Egy - úgymond - demokratikus választás előtt minden bizonnyal a legnagyobb katasztrófa. De van recept:
˙
„Szombaton és vasárnap [ az ún. kampánycsendben] a talpon maradt összes kerületben az én hangomon megy a szavazásra való felhívás, amiért majd engem elmarasztal az Országos Választási Bizottság, a jogászok meg megvédenek oszt jónapot".

˙

Minderről a nemzet legnagyobb szégyenei közé sorolható, hirhedt "info" tudósítja a közönséget, a hivatalos sajtó szinte hallgat...

˙

Apropó, info!...
˙

c) a holokauszt-tagadást büntethetővé alakító törvény árnyékában az info tagadja a holokausztot. S nem történik sehol, semmi...

˙

Vagy mégis?

˙

Az egyik ismert holokauszt-kutató történészünk vitába szál az orgánum nevenincs történészével, sorra idézi, hivatkozza a dokumentumokat, amire a válasz lényege: nem, nem és nem! Nem történt, nem úgy történt stb.

˙

Nem, jóhiszemű barátaim! Nem vitatkozhatunk az irracionalitás berkeivel! Gyerekkoromban hallottam gyakorta, hogy nyilas ujságba az ember még időjárás-jelentést sem ír. Akkor hogyan kerülhet sor efféle naív hitű "vita" kezdeményezésére?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

d) most olvasom, hogy az egyik legjelentősebb mai regényünk íróját plágiummal gyanúsítják, mert - úgymond - átvett szövegeket másoktól, s azokat a maga alkotta kontextusba helyezte. Hogyan van ez mainapság, az internet, a posztmodern szövegfelfogás stb. világában?

˙

S éppen most derül ki mindez a kampánycsend előtt szinte órákkal?

˙

Az ostobaság lenyomatai, amin most rágódhatnak az eszteták, nem is gondolva rá, hogy mióta világ a világ mindig felhasználták az alkotók egymás műveit.

˙

Vagy én is plagizáltam itten, hiszen átvettem és fontos aktuális kontextusba helyeztem némi szövegeket innen-onnan!...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Csak néhány példa a legutóbbi napok-hetek történetéből... A közösen tragikus bennük nem is az, hogy megtörténnek, hanem hogy megtörténhetnek. Újra és újra megtörténhetnek! A társadalmak, a tömegek, az egyedek vevők az ostoba őrületekre. Igényük van rájuk. Frusztráltak!...

Ébresztő ~ írja Böjte Csaba a Magyar Kurír című katolikus napilapban közzétett nyílt levelében...
˙
"Ébresztő hajdani hittanosok, egyházi intézmények növendékei! A gonosz, néhány szomorú – eléggé el nem ítélhető – papról lerántotta a hallgatás fátylát. Jól tette, de ti, akik oly sok lelkiismeretes, nagyszerű, szentéletű papot, szerzetest ismertek miért hallgattok? .... Igen, kell beszélni arról az 1%-ról, akik felelőtlenül bemocskolták a bennük bízó gyermekeket, de kell beszélni a többiekről is, azokról a lelkipásztorokról is, akik hihetetlen jósággal, szeretettel hajoltak le hozzánk."
˙
Vitába szállhatnék azon az alapon, hogy honnan tudhatni az 1 %-ot, amikor hétről-hétre növekszik a felfedett esetek száma.
˙
A vitának azonban így nincsen értelme akkor sem, ha azt a keveset nagyon elítéljük (a pápa ugyan Húsvét ünnepén egy szót sem ejtett ezekről az esetekről, holott az erkölcsök megújításáról beszélt).
˙
Vajon egyetlen eset megtörténte nem adhat-e elégséges alapot az okok tárgyalására? Vajon a cölibátus intézménye valóban istentől eredő tilalmi rendszer, s nem az egyház valamikori gazdasági koncepciójának része?
˙
Vajon mit jelent a "korszerű egyház"? Mainapság az ember mindenütt a demokráciára, a szabadságra vágyik! Jól-rosszul teszi. Mainapság az ember elítéli a diktatúrát, az egyszemélyi hatalmi rendszert, a tévedhetetlenség "szabályát", a diktatórikus hierarchiát.
˙
A jezsuita inkvizitor - Roberto Bellarmino kardinális - 1632-ben vehette kézhez Galilei tanulmányát arra vonatkozóan, hogy a Föld mozog a Nap körül. Bellarmino, mint képzett, tudós ember pontosan tudta, hogy Galilei állítása - igaz. Az inkvizitor mégis a tudós Galileit tanainak megtagadására kényszerítette, másként a máglya várta, mint annyi százezer "eretneket". Galilei csak halála előtt merte kimondani a híres mondást: Eppur si muove! (mégis mozog, tudniillik a Föld). A "korszerű" pápa 1992-ben az egyház tévedésének ismerte be Galilei meghurcolását. Pontosan 360 évbe telt, amíg a "korszerű egyház" egy tudományos evidenciáért halálba szánt tudóst megkövetett.
˙
"II. János Pál pápa 2000. március 12-én a Vatikánban ünnepi istentiszteleten kívánta beismerni egyháza bűneit. A pápai „mea culpa” dokumentumot három évig készítette elő egy nemzetközi teológiai bizottság Joseph Ratzinger bíboros vezetésével. A bocsánatkérés négy fő témaköre a dpa hírügynökség értesülése szerint a véres keresztes háborúk, az eretnek- és boszorkányégetések, az erőszakos hitterjesztés és a zsidóüldözés lesz. Az Emlékezés és megbékélés: az egyház és a múlt bűnei című negyvenoldalas tisztázó jellegű pápai nyilatkozat a kánonjog értelmében hivatalosan nem számít kötelező érvényűnek, és nem tekintendõ tévedhetetlen állásfoglalásnak sem" - az évtizede megjelent híradás szövege szerint.
˙
Mi ehhez képest, hogy valamennyi százalékban a lelki nyomorúságot már viselni képtelen papok bűncselekményekre vetemednek. De vajon elítélik-e őket, vajon életfogytig tartó "házi őrizet" jár-e nekik, mint Galileinek annak idején? - Vagy csak áthelyezik őket egy másik egyházkerületbe?
˙
S mindez még az egyház szerkezetén belül marad. Ha erről beszélünk, még nem is látjuk a horizonton azt az időt, amikor az egésznek véget vetnek, s az egyházi, politikai és hatalmi indíttatású vallási fogódzók helyét az emberek lelkében és tudatában végre felváltja az "én vezérem bensőmből vezérel!" lényeget kifejező tétele (ahogy József Attila írta...).
˙
Vagy mindörökké csak halálunk pillanatában merhetjük kimondani: Eppur si muove?...

Újranézve, hallgatva ~ három év múltán...
˙
Akkor a Duna TV-n, most az m1-en
˙
Szemző Tibor filmje...

Egy filmben ~ két film:

1. nagyon gyenge, erőszakolt Csoma-mese (animációkkal), rémes szöveg, álmese...

2. Szép, igaz, olykor közhelyes tibeti képek

˙

3. Jó, eredeti hanganyag (viszont kétes hatású szövegfordítások - romantikus előadás)

4. Jó zene (kár, hogy kevés)

˙

Egészében elszalasztott nagyszerű lehetőség. Talán, ha a "Csoma-mesét" az animációkkal kihagynák, és a szépen hangzó eredeti szövegek fordítását átfésülnék... akkor talán valóban jó lenne a film.

˙

Itt egy jó részlet (talán a legszebb percek), kár, hogy szöveget mondanak a zenére:

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A filmről többet: ITT

Három "kegyhely"...
˙
1.

1858. február 11-én Bernadett Antonietta nővérével és Johanna nevű barátnőjükkel éppen fát gyűjteni mentek az erdőbe. Arra a helyre indultak, „ahol a patak a Gave-ba ömlik”. A Massabielle barlang elé érve Antonietta és Johanna a patak jegén átkeltek a túloldalra, Bernadett azonban asztmája miatt habozott utánuk menni. Abban a pillanatban „szélzúgásszerű hangot” hallott, de „egyetlen ág sem mozdult”. „Fejét fölemelve a sziklaüregben egy fényben fürdő kislányt vett észre, aki mosolygott rá és őt figyelte”. Ez volt Szűz Mária első jelenése. Ezt a jelenést 1858. július 16-ig még 17 további követte. Az első csodálatos gyógyulás már 1858. március 1-én megtörtént, amikor Caterina Latapie megszabadult a betegségétől. Ettől kezdve betegek nagy sokasága zarándokol Lourdes-ba, hogy a test egészségét, de talán még inkább a szív gyógyulását, az újrakezdés bátorságát és az élet örömét keressék.
˙
2.
˙
A fátimai jelenések – számszerűen hat – 1917-ben történtek a portugáliai Fátima kisváros közelében. A római katolikus egyház által elfogadott álláspont szerint a Szűzanya valóban megjelent a három pásztorgyereknek.
˙
3.
˙
Az esetet 1981 óta vitatják, amikor is Medjugorjében hat fiatal előtt jelent meg Szűz Mária, majd ezt követően többször is. A portugáliai fátimai vagy a franciaországi lourdes-i Mária-jelenéssel szemben a Vatikán óvakodott valósnak nevezni a boszniai esetet, és sem Róma, sem a helyi egyházmegye nem ismerte el hivatalos szent helynek Medjugorjét.
˙
Miért?
´
Lourdes és Fátima miért IGEN, Medjugorje miért NEM?!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
V.ö.: ITT

N A P J A I N K . . .

˙

˙

Húsvét vasárnap ~

˙

a feltámadás napja.

˙

Április 4-e...

˙

65 évvel ezelőtt fejeződött be Magyarországon a második világháború, eltakarodtak a nácik és a nyilasok, mert eltakarították őket...

˙

Eltakarodtak?...

˙

Április 11-e...

˙

A költészet napja...

˙

105 évvel ezelőtt született József Attila.

˙

Idén ez a nap nem maradt pusztán a költészet napja.

˙

Ne feledkezzünk meg...

˙

József Attila: Hazám ~ [részlet]

˙

Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár

bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!

S a hozzáértő, dolgozó
nép okos gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.

Az erőszak bűvöletében
mit bánja sok törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!

……………………………..
S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.

Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,

hisz "nyiltan" dönt, ki ezer éve,
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.
…………………………………
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!