ˇ
1912-ben jelentték be, hogy hamarosan olvasható lesz ez a kötet. Aztán, soha nem derül már ki miért: nem jelent meg.
ˇ
Ilyenformán tehát őskiadásnak tekinthető ez a most megjelent könyv, amely azonban az egykor tervezettnél jóval bővebb, tanulmány is kiegészíti.
ˇ
Külön érdekessége az itt következő előszó, amelyet Kosztolányi Dezső írt:
ˇ
"Ezek a versek, amelyek önérzetesen és dacosan vallják magukat zsidó verseknek, külön helyet kérnek maguknak a magyar zsidó literatúrában. Sokkal fejlettebb, sokszínűbb ez a hirtelen serdült irodalom, semhogy könnyű lenne egy új hanngot megütni, amely tartós és termékeny rezonanciát kelt bennünk. Somlyó Zoltán zsidó verseit szeretem. Ezért merek vállalkozni rá, hogy a távolság és a gát ellenére, amelyet egy ősi kultúra vont közém és e versek közé, elöljáró beszédet írajak a könyvhöz. S talán ezért — a művészi egészségük és újságuk miatt - nem érzem idegenszerűeknek ezeket a nagyon idegenszerű és nagyon messziről felhangzó sorokat. Nem programköltészet ez. Egy csapzott, beteg, elfinomult költőfaj dalol egy igazi költő szájával és lelkével. Nem bibliai szavak visszhangját halljuk. Valaha Byron írt remekbe készült zsidó énekeket, de őt csak egy zseni ösztöne kapcsolta a faj hagyományához, amelynek fűszeresebb a vére, teltebb a szenvedése és maróbb a könnye, mint a többi dalolóké és szenvedőké. Itt ősi jajgatások szakadtak fel. A lírikus, aki a színek és a rafinált világítások kedvelője, ebben a könyvben letompítja a színeket, s úgyszólván csak feketével és fehérrel fest, cifrák és arabeszkek nélkül díszít, az ótestamentum rideg pompájával érzi meg a nyomort, a szerelmet, a millió színnel és hanggal zengő életet. Megdöbbentő strófákat olvasunk itt. Szavakat, amelyeket mintha régi, elfeledett népek mondtak volna, rímeket, amelyekben egy fáradt temperamentum aranylik, mélységes és tiszta mondatokat, amelyek ebben a siető nyomorú, cigánymuzsikás fővárosban születtek, talán egy kávéházban, talán egy éjjeli mulatóhelyen, de magukon viselik az örökkévalóság jelzetét, és a betűk mögül is kicsillámlik a végzet a gyötrött Ahasvérus bús szeme."
ˇ
De Kosztolányi írt ennél terjedelmesebb előszót ahhoz a "hevenyészett" kiadáshoz is, amelyet már az író özvegye adott ki:
ˇ
Különösen érdekes ennél az alábbi kötetnél a névsor, akik Kosztolányin kívül írtak előszót ehhez a harmincas évek végén megjelent kötethez. Kosztolányi a megjelenéskor már nem élt. A leginkább szembeötlő Erdélyi József , a nagy tehetségű és hatású költő neve, aki néhány évvel később szélsőjobboldali, antiszemita írásaival vált hihedtté.~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A most megjelent kötet részleteket közöl Somlyó Zoltán prózai műveiből is.
ˇ
És egy vers:
ˇ
VÁNDOR-DAL
ˇ
Ugy járok én a setétben,
mint más a világosságban.
Lát az én szivem is;
ütöttek már sziven is.
ˇ
Ugy iszom üres kancsóbul,
mint mások a szentelt borbul.
Torkomban él az ital,
mint a sziv álmaival.
ˇ
Ugy szeretem én a holtat,
mint más a gazdag barátot.
Hunyt szemén száz titok,
nékem is kinyílni fog.
ˇ
Szegény vándorlegény vagyok,
Mint az egér: szegény vagyok:
Itt is, ott is csapda vár...
Szegény zsidó; halj meg már.
