Monday, July 27, 2009


György kontra Havas!...
ˇ
avagy: legyünk azért magunknál, ha már...
ˇ
György Péter alaposan "kiosztja" Havast az és július 17-i számában.
ˇ
Lényegében igaza van, hiszen magamnak is kedvem szottyant már szösszenni Havas okán e szerény blog
ˇ
Másfelől viszont nem szoktam egyetérteni György Péterrel (emlékszem a Mezzo tv kapcsán írt szégyenteljes szövegére és egyebekre!)
ˇ
S akkor még Szécsi Éva fennkölt okoskodását is végig kell olvasnom. Az ő írásából süt az a régi rádiós betegség, amely szerint a rádió csak hírekből, meg tudósításokból, meg végtelen locsogásból áll (talán egy kis zenét megenged olykor). Pedig hát a rádió legfontosabb funkciója a kultúra teremtése! s ez a tevékenység bizony nagyrészt talmi volt az előző átkosban is (Csányi Vilmos szellemes szófordulatát kölcsönzöm itt), meg ebben a mostaniban is. A rádió kultúrtevékenysége - leszámítva az abszolút közhely-klasszicizmust - poros volt, és az is maradt, mi több mára megszűnt. S ezen sajnos az sem segített, hogy volt egy-két kivétel (pl. Török Tamás megteremtette a Krúdy-fantáziát: észre se vette senki a rádióművészet forradalmát!).
ˇ
Ami a fent hivatkozott György Péter írást illeti: ne legyünk már ilyen olcsón engedékenyek. Havas pontosan ilyen volt a Kádár-éra "most már lehet" szakaszában, mint manapság!. Műveltsége, empátiája, érdeklődése, de ami a legfontosabb: átitatottsága, kristályos szemlélete éppen úgy nem volt, mint napjainkban. Ma ez talán azért tűnik fel jobban, mert nem működik immár az a jól felismert, engedélyezett "bátorság", ami György Pétert alaposan megtévesztette.
Merce Cunningham
ˇ
meghalt...








ˇ
A táncos-koreográfus - a legnagyobbak közül való - ötven éven át dolgozott John Cage-dzsel...







ˇ







Sunday, July 26, 2009

Ottlik Géza
ˇ
Rádió
ˇ
[A kötet szerkesztése Hafner Zoltán és Salamon István (utószó is!) munkája]
ˇ
Nagyon jó, hogy megjelent... Csoda, hogy megjelent. Hogy van kiadó (Magvető), amely érdeklődik ilyes dolgok iránt (is).
ˇ
Különösen érdekes, hogy Ottlik a rádió korai, illetve régebbi szakaszában érdeklődött a rádiózás iránt. Az anyag kitünő! Még akkor is, ha - különösen mai szemmel-füllel bizonyos dolgokat másként képzelnék el. De mert a Magyar Rádió iparcsarnokká züllött intézményében ilyesmit mainapság képzelni sem lehet, ez a kötet csak érdekes, szép nosztalgia maradhat.
ˇ
Egy példa a "mai szemre-fülre":
ˇ
az Irodalmi összeállítások első darabja ("Elbocsátó, szép üzenet") tökéletes ötlet (1941-ben fogant!). Ám ma - s gondolkodom, hogy a felhasznált versekkel megcsinálom a mai rádióhoz (nem az iparcsarnokhoz!) illő műsort - ez a megvalósítás kissé iskolásnak tetszik, ám mint ilyet: az irodalom oktatóinak figyelmébe ajánlom, tekintve, hogy az irodalmi "beszélős" (locsogó) műsorok ma hígak, míg Ottlik penge élesen fejti ki azt, amit mondani akar. Vagyishát akkor is izgalmas a dolog, ha bizonyos értelemben akár vitám van vele.
ˇ
Tanulmányozása tehát akár kötelezővé teendő lenne rádiósok számára, ha még volna művészeti rádió!...
ˇ
Ami azonban megdöbbentő, az az, amit mindjárt a könyv elején olvasható tanulmányban lelhetünk. A rádiójáték műfajproblémái címet viselő írás első ízben 1935-ben jelent meg, akkor tehát, amikor a rádiózás még gyermekcipőjét viselte. S a mindmáig alapjában érvényes szöveg hiába jelent meg többször is azóta különböző újság és könyv kiadványokban (1984, 1990, 1996), a szöveg süket fülekre talált. Az iparcsarnokká züllesztett Magyar Rádió (MR mindenféle, "szavak ereje", "nagyon zene" meg a pokol tudja mi minden, az obszcén hatásúvá lett "tartalomszolgáltatás" kifejezés, a műsort száműző projekt és sorolhatnám...) ezeket a sorokat már meghallani sem képes!
ˇ
Néhány gondolatot idézek itt Ottlik Géza egykori (1935) szövegéből:
ˇ

„A rádióról, a szellemi életnek erről a lehetőségekben gazdag és tagadhatatlanul jelentős szervéről sok szó esett már; a készülék csaknem teljes felfedeztetését azonban nem követte a vállalkozás kultúrális értelmének felfedezése - a szerkezettani találmány mindmáig adósunk egy elsőrangúbb találmánnyal: a műsorával.
A közönséget ki kell szolgálni, álljon ez kívül a vitán; a szórakoztatás és tájékoztatás köteles napi keretén tervvel és szándékkal túlmerészkedni: talán egyedül a magyar rádió kísérelte meg eddig. Mert valljuk be, a tíz esztendő műsora műsorkísérlet volt inkább - a folytonos, végtelen napi programfolyó inkább programmocsár, roppant és műveletlen állóvíz. Ma nem buzognak bő kultúraforrások, amelyek megduzzasztanák és megindítanák ezt a termőföldet csak ellepő sekély állóvizet - csatornákat kell vágnunk itt is, ott is a televényben, vadvizeket betörni, lefolyást és ereket indítani és életet teremteni az ingovány fölött.
Egy sajátos közönségcsoport sajátos igényeit kielégíteni némely megkötöttséget jelent - a rádió közönségének korlátlansága viszont olyan korlátokat, amelyek megrokkantják a vállalkozást. Az általánosság megszorítása nemcsak jellemtelenné, hanem igénytelenné is kényszeríti a műsort. A zene és irodalom kész formáinak átvétele - nem mondhatjuk: alkalmazása - minduntalan visszatérő szempontjával, „Mi kell a közönségnek?", eddig csak egyezményeket és folytonos megalkuvást eredményezett. A két művészet műfajai megtalálják a maguk közönségét. A rádió sem akar minden előadásával minden előfizetőjéhez szólni; a műsorszámok azonban nem különbözhetnek egymástól szélsőségesen. Úgy gondoljuk: sem túl igénytelen, sem túl igényes előadás nem szerepelhet a terven. Ez utóbbi megszorítás a művészetet mintegy eleve száműzi a rádió berkeiből. Az általános érdeklődésre való törekvés áldatlan harcot vív az előkelő műfajokkal, amelyben a népszerűség is, és a színvonal is, mint minden háborúságban, vesztes marad. Az előkelő irodalmi szemlék nemes élettelenségének fényűzését a rádió nem engedheti meg; egyebekben meg jelentéktelenség, óvatos középszerűség jellemzi irodalmi anyagát.
Hányadán áll a színház az üzlet vagy művészet problémájával? Gondoljunk Shakespeare-re. Színjátékainak első közönsége, matrózlegények és kocsma népe, nemcsak elfogadta őt, hanem tapsolta is, pedig nem sejthette, hogy a történelem lesz bírálója bírálatának. Problémánk már a műfaj elhatárolódásánál megoldódott. Az általános érdekesség biztosítéka magában a dráma vázában van, s a műfaji vegytisztaság a legmaradéktalanabb művészet számára is alkalmassá teszi a színjátékot.
…………………………………………………………
…idő kell a rádiójáték felfedezéséhez is…A kérdések rendezetlen özöne vetődik fel problémánk kapcsán, szempontok, amelyeket csak a rádiójáték gyakorlata és kultúrája dönthet el.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Megkaptuk-e – különösen a mi tájainkon – a választ a közel hetvenöt éve feltett kérdésekre?...

Saturday, July 25, 2009

De Quincey ~ Kant ~ Bryars
ˇ
[Ha minden így történnék!]
ˇ
Gavin Bryars angol zeneszerző - miután 1984-ben megírta Medea című operáját - azt tervezte, hogy újabb operát ír Thomas De Quincey Immanuel Kant utolsó napjai című könyve alapján.
ˇ
Ennek a tervnek - tudomásom szerint az operát még nem írta meg - "előképe" volt az itt (két részben!)meghallgatható, meditatív hangulatú negyedórás zene: kamaraegyüttesre. A bőgőn a zeneszerző játszik, a hegedűn Alexander Balanescu, az elektromos gitáron Bill Frisell...
ˇ
The Old Tower of Löbenicht (A löbenichti öreg torony)... a mű címe.
ˇ
Löbenicht Königsberg városának része volt, itt élt Kant.
ˇ
A torony és Kant története De Quincey írása szerint:
ˇ
"Kant a nyugalom óráiban, télen és nyáron, a kályha mellett foglalt helyet, s az ablakon át az öreg löbenichti tornyot szemlélte. Nem mintha pontosan látta volna, a torony mégis úgy nyugtatta a szemét, akár a távoli zene a fület – homályosan, vagy csak félig tudatosultan. Nincs szó, amely azt az elégedettséget kifejezi, amelyet az öreg torony váltott ki belőle alkonyatkor, békés merengés közben. Végreis néhány nyárfa a szomszéd kertben olyan magasra növekedett, hogy eltakarta a tornyot, ami felettébb nyugtalanná tette Kantot, s hovatovább megakadályozta az esti elmélkedést. Szerencsére, amikor a szomszédos kert gazdája - figyelmes és előzékeny ember lévén, s nagy tisztelettel viseltetvén Kant iránt – értesült a dologról, utasítást adott, hogy vágják ki a nyárfákat. Kant ilyenformán visszanyerte lelki egyensúlyát, s újra lehetővé vált a békés alkonyati meditáció…"
1. rész

2. rész

Wednesday, July 22, 2009



Nézem a televíziót!...
ˇ
Sportcsatornákon szörfölök. Semmiből sincsen ennyi lehetőség. Az egyiken éppen ökölvívnak. Mi itt a cél? Nem vagyok szakértő, ezért csak azokból az információkból igyekszem tájékozódni, amit a közvetítés "szóvivője" nyújt, meg amit olykor kiírnak. Eszerint az az igazán jó ökölvívó, aki lehető legtöbb mérkőzését megnyerte. De aki ezek nagy részét kiütéssel nyerte meg, az különösen jó ökölvívó...
~
Mi a kiütés? Az, amikor valakit a rendes gyakorlatot meghaladóan olyan ponton és olyan erővel találnak képen, amitől elájul. Legalábbis a padlóra kerül. Időlegesen. (Hogy hány agysejtje látja kárát: mellékes.)
ˇ
Mindent tömören összefoglalva: ebben a sportágban - szigorú szabályok között - emberek egymást önkéntesen verik! Lehetőleg a fejüket, az arcukat. És ez megvan komponálva, itt van koncepció, meg tehetség, meg intuíció meg minden. Hogy egymást hogyan verik... Ez - egyik kommentátorunk szerint - művészet, olykor egy-egy Beethoven opuszra emlékeztet.
ˇ
Kiderült, hogy ez a szabályos püfölődés sok embert nem elégít ki. Túlságosan szabályos és méltányos. Kevés benne a horror, az erőszak, az állatias üvöltés. Lett tehát a pankráció. Ebben mindent szabad, össze-vissza lehet törni-dobálni az ellenfelet. És kiderül: az egész előre betanult, pontos koreográfia szerint összerakott, ostoba cirkusz, az ember sanda indulatainak levezetésére...
ˇ
Jóval nemesebb az ősi japán küzdősport, a szúmó. Ezt olyan sportemberek csinálják, akik abszurd méretűre lettek felnagyítva, a könnyebbek alig nyomnak másfél mázsát - egyszóval irtó rondán néznek ki. De ez ősi is, meg nemes is, meg nagyon jól fizet.
ˇ
Csakhogy én már ott elakadtam, hogy minek futnak olyan önsorsrontóan a futók, amikor egy közepes teljesítményű gepárd jót nevetne rajtuk, ha tudna nevetni. A gepárdot értem. Éhes, az élelmiszer számára nem vásárolható, hanem rohanni tud, tehát még gyorsabban rohanni kell utána. A jó gepárd is bajban van, olykor annyira kimerül a futkosásban, hogy nem tudja megenni az elejtett zsákmányt, éhen marad, s a kipusztulással is szembe kell néznie. Szomorú sors ez is, de hogy van ez a futóknál?
ˇ
Nem folytatom. Nyilván teljesen értetlen és elmaradott vagyok, akadékoskodom...
ˇ
Maradok - mutatis mutandis - Devecseri Gábor Bikasiratójánál:
ˇ
„Ami a bikaviadalokat
illeti, én bikapárti vagyok"
mondtam - mint már sokszor - megnyugtatandó
a néhány éve már Madridban élő
hölgyet, ki így szólt (válaszul ama
kijelentésemre, hogy mindenképen
megnézek itt egy bikaviadalt,
mert meg kell néznem): „Csodálom magát."
„Bikapárti vagyok", és hozzátettem
a magyarázatot is: „tudniillik
a toreádort valamikor mégis
megkérdezték, akar-e küzdeni;
a hivatása megválasztásába
ő legalábbis beleszólt;
de a bikát nem kérdezte meg senki."
„Jó, jó - enyhült meg -, de ezt itt ne mondja
meg senkinek." Lám, máris itt a másik
aggodalom: hogy: mit szól a tömeg?
Hát én megmondom. Azt szólja, hogy; nem én,
nem én vagyok a gyilkosa,
de azért gyilkolok,
nagyszerű!; meg azt,
hogy úgysem hagyja megzavarni magát
e pompás mulatságában; mit számít
az aránylag kevesek jogosulatlan
- mert hisz húsevők ők is – érzékenykedése?

Sunday, July 19, 2009

Nomen est omen...
ˇ
Kurátorok
ˇ
Vadonatúj rádiószínházi produkció!
ˇ
Legyünk szerények! Nem sok új produkcióval örvendeztet meg bennünket mostanában a Magyar Rádió iparcsarnoka.
ˇ
Meghallgattam... (Álmatlanság - éjszaka 1 óra után)
ˇ
Jó alapanyag lehetett, amiből készült. Izgalmas, aktuális tartalom-(szolgáltatás)...
ˇ
Bartók Béla mondta, hogy nem is az az érdekes, hogy mit, inkább a hogyan. És valóban: a művészet, amióta van, jószerint folyvást ugyanazt mondja... Mindazonáltal a tartalomról is szólni kell!
ˇ
Hát akkor: hogyan is volt ez?
ˇ
Az a "tartalom", amit ez a rádiójáték közvetíteni hivatott, néhány mondatban elmondható közhely. És mint ilyen szükséges, jó, mondani kell! Ha azonban erről a tartalomról egy órán át közvetítünk valamiféle hangfolyamot, akkor meg kell vizsgálnunk a "hogyant".
ˇ
Akárhogyan is, ez a dolog nem sikerült. Aki számítógépen készített, manipulált, szerkesztett, összeállított stb. valaha is szövegeket és hangokat, az ebből a hangfolyamból azonnal kihallja, hogy a legelemibb effekt halmaz bűvöletében készült. Ami azért meglepő, mert ilyesmit az, akinek ez a választott foglalkozása, immár jónéhány éve csinálhat, a különböző hangkészítésre teremtett programok csak úgy ontják az attraktív lehetőségeket. Egy két klikk, ide-oda és olyan dolgot hallunk, ami más úton-módon elő nem varázsolható - hát persze, hogy beleszeretünk.
ˇ
Nos ez a rádiójáték magán hordozza a kompjuteres "hangvarázslás" minden gyermekbetegségének tüneteit. Mondanivalója egy hangklipre való. Egy órás aránytévesztés! - Persze remekül szórakozunk a készítése közben: ide egy kis mamamakokokogágágás, oda egy kis "víz" (visszhangangangang), valami kis muzsikaféle és kész az opusz.
ˇ
Félreértés ne essék: nem az alapanyaggal van bajom, még kevésbé azzal, hogy ún. "csúnya" szavak fordulnak elő benne (16 éven felülieknek - szólt a hang az opusz előtt - hát nem tragikomikus?)! - Viszont a kivitel, hölgyeim és uraim!
ˇ
Kéretik a gyermekbetegségek kivédésére elvégeztetni a kötelező oltásokat, és újra kezdeni a munkát...
ˇ
De hogy ne érhessen a vád: a levegőbe beszélek - íme egy néhány perces részlet, találomra a csaknem egy órából:

Thursday, July 16, 2009


Egy „találkozó” árnyoldalai…
ˇ
Régi iskolatársak egy óbudai kisvendéglőben. 38 fok árnyékban…
59 évvel ezelőtt maturáltak: váltak éretté…
Volt, aki ott volt - volt, aki ott lehetett volna és voltak, akik már többé nem lehetnek ott.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Emlékezés… Semmifire… [20. század]

ˇ
Budapest, Angyalföld, két kis szoba egymásba nyíló. Kopasz, ezerszer nyomorodott, kis zsidó házitanító. Kontyos asszonyka, idegen akcentus. Osztrák?
Egy szem fiú. Kitünő! Szorgalmas. Zsidó gettógimnázium: zsidó osztály. Nem zseniális: szivacsagyú. „Felszabadulás”. Eminens.
Kitünően érett. Egyetem: „vörös diploma”! Szorgalmas. Házasság. Nem sikeres. Megint házasság. "Sikeres." "Nemes veretű". "S hogy most kiforrta Párizs régi mérgét." [B.D.] Vendégség: diavetítés. Párizs. Champs-Élysées (nem Quartier!): elölről-hátulról végig. Utazás-utazás-utazás… Maradó nyomok híján: bornírtság. Unalom. Álmosság. Koloniál bútor, otthoni italpult, gyerek fürdőszobába zárva. Munka. Szorgalom. Főnök mellett oldalazó járással megalázkodó tisztelet. Hierarchia-bűvölet. Szolgasors. Cifra nyomorúság. Professzorátus. Nem tökéletes ugyan, de nemes veretű családhoz, koloniálhoz elég. Nemes, nemzeti veretű szemlélethez. Korlátok közé vert agy. Öregség. Katasztrófa. Végromlás. Bűnös felejtés. Megtagadás. Szégyen.

ˇ
Magyarország: 2009… Az elintézetlenség mocsara...
Da capo!... ~ És megint elölről…

Wednesday, July 15, 2009


Eszik egymást a "médiákok"!...
ˇ
...de soha el nem fogynak!...
ˇ
Az ORTT magas erkölcsiségű illetéktelen illetékesei rendre csöndre intik a csatornákat... A minap az RTL Klub ítéltetett sok órás csöndre, most a TV2 válik hallgatag csatornává... Nagy baj nincsen, addig se terjesztik azt az átható rothadás-bűzt.
ˇ
De érdekesek az indokolások! Gyermekeink lelki üdvösségét védik, hogy délutáni órákban, amikor ugye minden gyermek árgus szemekkel nézi, amint hajbakapnak magas szinten a párok s küldik egymást melegebb vidékekre. Mert este már lehet. Akkor csak a gyermeklelkületű felnőttek válnak fertőzöttekké, de sebaj. Olyankor jöhet a gyilkosság, a pornó, győzike és minden más marhaság, csőstül. Meg az akciófilmek, meg a "sztárok" nemi élete, meg Niemand Arankák és Stinkfuss Armandok mélyinterjúi, miszerint hogy kell azt csinálni az ágyban meg ágyon kívűl és így tovább. Vajon kik lehetnek ezek? Hiába kiöregedtem a celebekből...
ˇ
Magam azonban - egy szempontból - nagyra becsülöm ezeket a csatornatöltelékeket, mert alvászavarokkal küszködvén, percek alatt alszom el ezeken a blődliken. Nincs az az altató, amely túltenne a hatásukon. Ezekből a percekből származik értesülésem mindarról, ami a csatornákon folyik.
ˇ
De egy dologgal nem foglalkoznak a magas erkölcsű illetékesek. Sem a hivatalok, sem az ájtatosok (egyházak, papok stb.). Ez pedig a politikai pornó! Ami ezekben a "műsorokban" folyik, az felmérhetetlen. Nincsen az az akciófilm, az a számítógépen generált tömeggyilkosság, az a mélytúrkáló lelki vájkálás, ami olyan fertőzést terjesztene, mint a politikai pornó.
ˇ
És hát persze a vacak színvonal. Hol vagyunk már attól, hogy lelkesen vitakozzunk arról: mi a "közszolgálatiság" és mi a "kereskedelmiség". Szelídlelkü eszteták dícsérték-szídták egykoron a Magyar Rádió termékeit. Hol vagyunk már ettől, ma, a Magyar Rádió iparcsarnokának "vacka" termelése idején.
ˇ
De mindegy is! Da capo! - gyerekek... Mindent leszámítva: jól vagyok. Hangsúlyozom: mindent leszámítva!...

Tuesday, July 14, 2009

Nincsen új a Nap alatt?...
ˇ
"Az istenek esetében… nincs mentség a tudatlanságra. Milyen kitűnően próbáljátok meg mégis védelmetekbe venni őket, amikor azt állítjátok: olyan az istenek ereje, hogy ha valaki elkerüli is vétkéért a büntetést, a gyerekeken, az unokákon és az utódokon teljesedik be a bűnhődés. Ó, az istenek csodálatos igazságossága! Eltűrne-e egyetlen város is afféle törvényhozót, aki a gyermeket vagy az unokát ítélné el, ha az apa vagy a nagyapa követte el a bűnt?"
[Marcus Tullius Cicero: Az istenek természete]
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"Bizony be kell ismernünk, hogy szomorú a mi társadalmi létünk. Hogy a közvélemény teljes hiánya, a kötelesség, a jog, az igazság iránt való érzéketlenség, a gondolat és az emberi méltóság cinikus semmibevevése valóban kétségbeejtő."
[Alekszander Szergejevics Puskin: Levél P. J. Csaadajevnek, 1836. október 19-én]
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"...az undor meglétét rendkívül fontosnak tartom. Ez a lelkem legmélyéig hatoló ellenszenv olyannyira elviselhetetlen, hogy arra is képtelenné tesz, hogy néhány percig mozdulatlanul meredjek egy tévéképernyőre. Egyszerűen hányingerem lesz tőle. Az egész fogyasztói kultúrát ugyanilyen elviselhetetlennek tartom…"
[Pier Paolo Pasolini: Életemről]
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
És van-e remény?... V.ö.: ITT

Monday, July 13, 2009

Beszélni nehéz ~ meditálgatok...

Hiába!...

ˇ

"Beszélni nehéz" - volt a címe a rádió egyik műsorának (megvan-e még? - nem tudom). Az az igazság, hogy nem szerettem ezt a műsort. Sterilizált, kigyomlált, "szabályos" hangzatával olyan unalmas volt, hogy éppen ellenkező hatással volt rám - legalábbis... Nem így beszél az ember, nem így tehát a rádió sem. Szerintem - legalábbis.
ˇ
Csakhogy!...
ˇ
Nem jelenti fenti szösszenés, hogy hibásan kellene beszélni. A kiheréletlen szövegmondás, az egyéniséget, személyiséget sugalló szövegmondás botolhat ugyan: "Van hiba mégis, amin nem kell mindjárt felakadnunk... a jó öreg is szundítgat néha: Homerus" - írta Horatius Ars Poetica-jában, s ez a beszéd művészetére is érvényes. Aztán meg Horowitzról mesélik, hogy amikor valaki megkérdezte nem zavarja-e, hogy gyakran mellébillent: miért - replikázott -, az nem Horowitz?
ˇ
Igenám, de Homérosz meg Horowitz!... ~ A Magyar Rádió iparcsarnokának mai beszélő emberei nem horowitzai a szónak, még kevésbé nem homéroszai. Akkor meg kár megbukni egy-egy idegen név kiejtésén.

Egy örökké előkerülő hiba: seggszpír - ejtik a Hamlet szerzőjének nevét. Holott a shake szó kiejtéséből kiindulva nyugodtan ejtsék séjkszpír-nek.
ˇ
(V.ö. Tótfalusi István kitünő Idegenszó-tár című munkájával - 820. oldal: shake [séjk] ♦ zene angol eredetű társastánc az 1960-as években
♦ fagylalttal vagy jéggel kevert szeszes ital - ang, 'ua.', tkp. 'rázás' <— shake 'ráz')
ˇ
De hadd hívjam fel a figyelmüket arra a szolgáltatásra, amelyet a Webster szótár nyújt az interneten. ITT bármely szó beüthető, s a kis hangszóró ikonra klikkelve - halljunk csodát! - hitelesen ejtve megszólal a szótár és sok egyéb mellett megtudjuk: hogyan is ejtik Shakespeare nevét. Ha már a rádióban mondjuk-mondogatjuk...
ˇ
A Társalgó [MR3 Bartók Rádió] egyszervolt műsorvezetője pontosan négyszer "ejtette", a riporter is jeleskedett vele - szerencsére a rendező-riportalany rendben volt...
ˇ
Ami egyébként a műsort illeti?... Meghallgattam néhányat. Külömb-külömb műsorvezetők, szerkesztők "opuszait".
Ha nem hallgatom, a bosszúságon kívül szinte semmit sem veszthetek! Most, hogy meghallgattam, fontolgathatom-találgathatom: mi is a különbség a műveltség és a félműveltség között. Hogy szemléleti, netán korszerűséget érintő kérdéseket már fel se említsek!.... Vagy mindez belülről észre sem vehető?
ˇ
Bizony, nem mese ez, gyermek!... De ez már másik téma. A Vacka Rádió készítői is jobb, ha parányit hátralépnek, szüneteltetik egy darabig agyuk zakkanásait, mert a "rádió" nem a Vackát jelenti napjainkban! ~ Bizony meglehet: a síma felületen nem a giccses-konkrét "bazsarózsa-zengzet" jelenti a megoldást, hanem olykor csak egy hangfolt, egy-két-három egymásba keveredő "hangszín" - inkább azt szokja a gyerek, hogy majd amikor fennebbi kollégák helyett, s nem nyomukban Társalgókat csinál, hát emlékezzék reá! Hogy ne kényszerüljünk oly sok szűk agy társaságában senyvedni...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Lásd még: ITT

Saturday, July 11, 2009

John Steinbeck: Orosz napló ~ Robert Capa 70 fotójával
ˇ
A szerzőpáros nem sokkal a II. világháború után - 1947 júliusa és szeptembere között járt a Szovjetúnióban. Ezt kapjuk kézbe szövegben és képekben.

Somlyó Zoltán: Zsidó mezőkön
ˇ
1912-ben jelentték be, hogy hamarosan olvasható lesz ez a kötet. Aztán, soha nem derül már ki miért: nem jelent meg.
ˇ
Ilyenformán tehát őskiadásnak tekinthető ez a most megjelent könyv, amely azonban az egykor tervezettnél jóval bővebb, tanulmány is kiegészíti.
ˇ
Külön érdekessége az itt következő előszó, amelyet Kosztolányi Dezső írt:
ˇ
"Ezek a versek, amelyek önérzetesen és dacosan vallják magukat zsidó verseknek, külön helyet kérnek maguknak a magyar zsidó literatúrában. Sokkal fejlettebb, sokszínűbb ez a hirtelen serdült irodalom, semhogy könnyű lenne egy új hanngot megütni, amely tartós és termékeny rezonanciát kelt bennünk. Somlyó Zoltán zsidó verseit szeretem. Ezért merek vállalkozni rá, hogy a távolság és a gát ellenére, amelyet egy ősi kultúra vont közém és e versek közé, elöljáró beszédet írajak a könyvhöz. S talán ezért — a művészi egészségük és újságuk miatt - nem érzem idegenszerűeknek ezeket a nagyon idegenszerű és nagyon messziről felhangzó sorokat. Nem programköltészet ez. Egy csapzott, beteg, elfinomult költőfaj dalol egy igazi költő szájával és lelkével. Nem bibliai szavak visszhangját halljuk. Valaha Byron írt remekbe készült zsidó énekeket, de őt csak egy zseni ösztöne kapcsolta a faj hagyományához, amelynek fűszeresebb a vére, teltebb a szenvedése és maróbb a könnye, mint a többi dalolóké és szenvedőké. Itt ősi jajgatások szakadtak fel. A lírikus, aki a színek és a rafinált világítások kedvelője, ebben a könyvben letompítja a színeket, s úgyszólván csak feketével és fehérrel fest, cifrák és arabeszkek nélkül díszít, az ótestamentum rideg pompájával érzi meg a nyomort, a szerelmet, a millió színnel és hanggal zengő életet. Megdöbbentő strófákat olvasunk itt. Szavakat, amelyeket mintha régi, elfeledett népek mondtak volna, rímeket, amelyekben egy fáradt temperamentum aranylik, mélységes és tiszta mondatokat, amelyek ebben a siető nyomorú, cigánymuzsikás fővárosban születtek, talán egy kávéházban, talán egy éjjeli mulatóhelyen, de magukon viselik az örökkévalóság jelzetét, és a betűk mögül is kicsillámlik a végzet a gyötrött Ahasvérus bús szeme."
ˇ
De Kosztolányi írt ennél terjedelmesebb előszót ahhoz a "hevenyészett" kiadáshoz is, amelyet már az író özvegye adott ki:
ˇ


Különösen érdekes ennél az alábbi kötetnél a névsor, akik Kosztolányin kívül írtak előszót ehhez a harmincas évek végén megjelent kötethez. Kosztolányi a megjelenéskor már nem élt. A leginkább szembeötlő Erdélyi József , a nagy tehetségű és hatású költő neve, aki néhány évvel később szélsőjobboldali, antiszemita írásaival vált hihedtté.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A most megjelent kötet részleteket közöl Somlyó Zoltán prózai műveiből is.
ˇ
És egy vers:
ˇ
VÁNDOR-DAL
ˇ
Ugy járok én a setétben,
mint más a világosságban.
Lát az én szivem is;
ütöttek már sziven is.
ˇ
Ugy iszom üres kancsóbul,
mint mások a szentelt borbul.
Torkomban él az ital,
mint a sziv álmaival.
ˇ
Ugy szeretem én a holtat,
mint más a gazdag barátot.
Hunyt szemén száz titok,
nékem is kinyílni fog.
ˇ

Szegény vándorlegény vagyok,
Mint az egér: szegény vagyok:
Itt is, ott is csapda vár...
Szegény zsidó; halj meg már.

Friday, July 03, 2009

Egy újsághír nyomán...

ˇ
Rodcsenko orosz képzőművész és fotós rengeteg képet készített az orosz, majd szovjet vezetőkről. Ezek a képek albumban megjelentek. Ám a képeken szereplők egy része a "tisztogatások" áldozatául esett...
ˇ

Rodcsenko albumát az örökösök megtalálták a művész hagyatékában. Rodcsenko a kivégzett vagy eltűnt személyek képét átfestette tussal vagy festékkel. Igen sok kép jutott erre a sorsra.

ˇ


Megint más fotókról - különösen a csoportos fényképek jöttek szóba - a nem kívánatos személyeket utóbb kisatírozták. Így tűnt el Sztálin működése idején többekkel együtt Trockij Lenin mellől egy ismert fényképen. (Hát bizony még nem létezett a Photoshop!)
ˇ
Michael Nyman angol zeneszerző egy különös zenével örökítette meg Rodcsenko "satírozó" tevékenységét a The Commissar Vanishes (A komisszár eltűnik) című lemezén (1999-ben jelent meg). Egy részlet itt meghallgatható:


Lehet, hogy ez a metódus napjainkban a demokrácia keretei között újjászületik?!... Mi történt a szegedi árvízkönyv új kiadásában?....

Olvasnivaló: ITT