Találkozás 3.

Paul Celan  ~  Diamanda Galás

Paul Celan Halálfúga című verse a legnagyobbak közül való. A szöveg, a jelentés és a képi formák Celanra annyira jellemző jegyei itt tökéletes összhangban jelennek meg.

Celan nyelve jellemzően rejtélyes, asszociációi olykor nehezen követhetők, megértésük azonban nagyon megéri a fáradságot.

Nyelvi ereje, képessége talán leginkább a Huhediblu című írásban ismerhető meg, ám ott az annyira érvényesülő nyelvi formák özönlése elveheti a figyelmet a tartalomról.

A Halálfúgában tökéletes az összhang: szöveg, forma, asszociáció, jelentés.

Előbb a költő előadásában hangzik el a vers, majd magyarul is meghallgathatjuk, végül a vers megzenésitése is elhangzik. 

Nézetem szerint Diamanda Galás előadása (a zenét is ő szerezte) a legjobban megközelíti a verset. Zongorajátékának idegfeszítő részletei Celan szándékát erősítik. 

Todesfuge 

Schwarze Milch der Frühe wir trinken sie abends

wir trinken sie mittags und morgens wir trinken sie nachts

wir trinken und trinken

wir schaufeln ein Grab in den Lüften da liegt man nicht eng

Ein Mann wohnt im Haus der spielt mit den Schlangen der schreibt

der schreibt wenn es dunkelt nach Deutschland dein goldenes Haar Margarete

er schreibt es und tritt vor das Haus und es blitzen die Sterne er pfeift seine Rüden herbei

er pfeift seine Juden hervor läßt schaufeln ein Grab in der Erde

er befiehlt uns spielt auf nun zum Tanz

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts

wir trinken dich morgens und mittags wir trinken dich abends

wir trinken und trinken

Ein Mann wohnt im Haus der spielt mit den Schlangen der schreibt

der schreibt wenn es dunkelt nach Deutschland dein goldenes Haar Margarete

Dein aschenes Haar Sulamith wir schaufeln ein Grab in den Lüften da liegt man nicht eng

Er ruft stecht tiefer ins Erdreich ihr einen ihr andern singet und spielt

er greift nach dem Eisen im Gurt er schwingts seine Augen sind blau

stecht tiefer die Spaten ihr einen ihr andern spielt weiter zum Tanz auf

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts

wir trinken dich mittags und morgens wir trinken dich abends

wir trinken und trinken

ein Mann wohnt im Haus dein goldenes Haar Margarete

dein aschenes Haar Sulamith er spielt mit den Schlangen

Er ruft spielt süßer den Tod der Tod ist ein Meister aus Deutschland

er ruft streicht dunkler die Geigen dann steigt ihr als Rauch in die Luft

dann habt ihr ein Grab in den Wolken da liegt man nicht eng

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts

wir trinken dich mittags der Tod ist ein Meister aus Deutschland

wir trinken dich abends und morgens wir trinken und trinken

der Tod ist ein Meister aus Deutschland sein Auge ist blau

er trifft dich mit bleierner Kugel er trifft dich genau

ein Mann wohnt im Haus dein goldenes Haar Margarete

er hetzt seine Rüden auf uns er schenkt uns ein Grab in der Luft

er spielt mit den Schlangen und träumet der Tod ist ein Meister aus Deutschland

dein goldenes Haar Margarete

dein aschenes Haar Sulamith 

Halálfúga 

Napkelte korom teje este iszunk

és délben iszunk és reggel iszunk és éjszaka téged

iszunk csak iszunk csak

és sírt ásunk a szelekbe feküdni van ott hely

Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik

szakadatlan

ír német földre mikor besötétedik írja aranyhaju Margit

ezt írja kilép csillagragyogásban előfüttyenti kutyáit

füttyenti zsidóit elő sírt ásat a földbe

és rendeli tánczene szóljon

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és reggel iszunk és délben iszunk és este iszunk mi

iszunk csak iszunk csak

Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik

szakadatlan

ír német földre mikor besötétedik írja aranyhaju Margit

hamuhaju Szulamit sírt ásunk ím a szelekbe feküdni

van ott hely

Mélyebbre kiáltja az ásót itt ott meg hadd szóljon

a zene az ének

kap az övéhez a vashoz lendíti kék szeme van

mélyebbre a földbe az ásót itt ott fújjátok húzzátok

a táncot

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és délben iszunk és reggel iszunk és este iszunk mi

iszunk csak iszunk csak

Egy ember lakik a házban aranyhaju Margit

hamuhaju Szulamit a kígyókkal játszik szakadtalan

Kiált lágyabban játszd a halált

a halál némethoni mester

kiált borusabb muzsikát s füstként a szelekbe foszoltok

s fekhettek fellegsírba feküdni van ott hely

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és délben iszunk a halál némethoni mester

és este iszunk és reggel iszunk csak iszunk csak

a halál némethoni mester kék szeme van

elér a golyója talál sose téved

egy ember lakik a házban aranyhaju Margit

ránk hajtja szelindekeit sírt ád minekünk a szelekben

a kígyókkal játszik szakadatlan s álmodozik a halál

némethoni mester

aranyhaju Margit

hamuhaju Szulamit

(Lator László fordítása)

Találkozás 2.

Paul Celan  ~  Michael Nyman  ~  Ute Lemper

Paul Celan Zsoltár című költeményét előbb a szerző mondja el, utána magyarul hallgathatjuk, végül

Michael Nyman Celan versére írt szerzeménye hangzik el

                            Ute Lemper előadásában

Psalm 

Niemand knetet uns wieder aus Erde und Lehm,

niemand bespricht unseren Staub.

Niemand.

Gelobt seist du, Niemand.

Dir zulieb wollen

wir blühn.

Dir

entgegen.

Ein Nichts

waren wir, sind wir, werden

wir bleiben, blühend:

die Nichts-, die

Niemandsrose.

Mit

dem Griffel seelenhell,

dem Staubfaden himmelswüst,

der Krone rot

vom Purpurwort, das wir sangen

über, o über

dem Dorn.

Zsoltár

Senki se gyúr újra földből és agyagból,

porunkból se szólít fel senki

Senki.

Dicsértessél te, Senki.

Kedvedre szöknénk

virágba.

Szemben

veled.

Semmi

voltunk, vagyunk, 

maradunk virulva: 

a Semmi-, 

Senkirózsája.

Bibénk

lélekvilágos,

porzóink égkopárak,

pártánk piros

a tövisen, ó, a tövisen

túl zengett

bíborszónktól.

Találkozás

Paul Celan  ~  Aribert Reimann  ~  Dietrich Fischer-Dieskau

Celan Tenebrae című nagy versét az alábbi felvételen a költő előadásában hallgathatjuk, majd megszólal magyarul is, s végül a vers megzenésített felvétele -

Aribert Reimann opusza -  hangzik el

Dietrich Fischer-Dieskau előadásában. Zongorán a szerző kíséri. (Eredetileg a művet Reimann kontratenorra írta.)

Tenebrae 

Közel vagyunk, Uram.
foghatóan közel.

Már fogva, Uram,

egymásba marva, mintha

mindőnk teste a te

tested volna, Uram.

Imádkozz, Uram,

imádkozz hozzánk,

közel vagyunk.

Kajlán mentünk oda,

mentünk oda, ráhajolni

katlanra, vályúra.

Az itatóra, uram.

Vér volt, a vért

te ontottad, Uram.

Csillogott.

A te képedet verte szemünkbe, Uram.

Nyitva s üres a szem, a száj, Uram.

Ittunk, Uram.

A vért és a képet a vérben, Uram.

Imádkozz, Uram.
Közel vagyunk.

(Lator László fordítása)

Tenebrae 

Nah sind wir, Herr,

nahe und greifbar.

Gegriffen schon, Herr,

ineinander verkrallt, als wär

der Leib eines jeden von uns

dein Leib, Herr.

Bete, Herr,

bete zu uns,

wir sind nah.

Windschief gingen wir hin,

gingen wir hin, uns zu bücken

nach Mulde und Maar.

Zur Tränke gingen wir, Herr.

Es war Blut, es war,

was du vergossen, Herr.

Es glänzte.

Es warf uns dein Bild in die Augen, Herr.

Augen und Mund stehn so offen und leer, Herr.

Wir haben getrunken, Herr.

Das Blut und das Bild, das im Blut war, Herr.

Bete, Herr.

Wir sind nah.

              

Freud és Mózes

Mózes, az ember és az egyistenhit - címen írt Freud izgalmas tanulmányt. Izgalmas mondom, mert először veti fel Mózesnek Ehnaton fáraóval való azonosságát - vagy ennek lehetségességét. 

Az Ehnaton-Mózes azonossággal azután többen is foglalkoztak. Hogy valójában hogyan volt, azt nehéz persze kideríteni. 

Mindenesetre az, hogy Ehnaton "vezette be" az egyistenhitet (a Napisten!), s hogy szokásai, ábrázolásának jellemzői nagyon eltértek a többi fáraóknál megszokottól - valószínűsítheti ezeket a teóriákat. Ehnaton nyilván megtiltotta idealisztikus ábrázolását, így azután inkább egy törékeny, érzékeny figuraként ismertük meg. 

Idézek néhány jellegzetes részletet  Freud tanulmányából:

  ...az életben egészen különös bizalom tölt el minden zsidót - mintha valamiféle kincs birtoká­ban volnának -; bizonyos optimizmus, amit a jámbor ember talán az Istenbe vetett bizalomnak nevezne.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

  Mózes, ez az egyetlen ember teremtette meg a zsidóságot. Neki köszönheti ez a nép szívós életképességét, de nagy­részt azt az ellenségeskedést is, amiben része volt és még ma is része van.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az a tény, hogy a zsidó nép mintegy kétezer éven át a szellemre helyezte a hangsúlyt, természe­tesen nem maradt hatástalan, hanem segített gátat vetni a durvaságnak és erőszakosságra való hajlam­nak, ami rendszerint eluralkodik ott, ahol az izom­erő fejlesztése a nép ideálja. 

Michelangelo Mózes szobra nyilvánvalóan felkeltette Freud érdeklődését. Michelangelo Mózese című írásában (egyike Freud legszebb írásainak) hihetetlen pontos értelmezését adja annak a pillanatnak, amit ez a szobor rögzít. Ugyanebben az írásban egyébként érinti Shakespeare Hamletjét is, mint olyat, amelynek az értelmezését Freud szerint a pszichoanalízis oldotta meg. 

Egy részlet bizonyára ezt támasztja alá:

Hamlet: Nos hát, anyám, mi tetszik?

Királyné:Hamlet, nagyon megsértetted atyádat.

Hamlet: Anyám, nagyon megsértetted atyámat.

Királyné: Jer, jer; nyelved hiú szót viszonoz.

Hamlet: Menj, menj kötözködő nyelved gonosz.

Királyné: Mi volt ez, Hamlet?

Hamlet. Mi baj édesem?

De térjünk vissza a Mózes szoborhoz. Az írás részletét az alábbi klipben idézem:

Petri György klip

A Petri kép mögött az a szöveg látható, amelyet a Nyitott Műhely falára írtak.

A zene:

Ligeti György:Sonata for Solo Violoncello (részlet)

Az előadó a felvételkor (1990) húsz éves Matt Haimovitz 

"Itt kérem érzések vannak"

"Nem hiszek abban, hogy a szenvedélyesség bűn lenne, de mégis gyötrelem. Itt valami olyan tragédia húzódik a mélyen, az anyagi és a szellemi lét tökéletes aszinkronitása az egyetlen tökéletesség, mert az ember többnyire eltéveszti az irányt, és megérkezése elle­nére halad térben és időben, nem érzékelve az újabb dimenziókat. 

Mostanában sokat gondolok arra, hogy jelen életem, csak egy rövid villanása életemnek, és majd elsül valahogy. A rossz kérdések értelmetlenül gravitálnak, amit nem lehet tudni, azt nem lehet tudni. Nincs százszázalékos remény­telenség. 

Megérzésektől akkumulálódunk, de ezeket a nehezen kimondható érzéki terheket a legsajnálatosabb elveszítenünk. Valójában a költő semmihez sem kötődik, még elvesztegetett érzéki terheihez sem"

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Még a nyolcvanas években sem lehetett leadni a rádióban. 

Emlékszem egy műsoromba akartam volna beletűzni néhány pillanatra ezt a végülis nagyon szomorú opust, Wahorn András Kalandra fel című lemezéről -  1983-ban megjelenhetett.

Valószínűleg sokan félreértették, elsősorban a Szerelem, szerelem című számot. Magam részéről szeretném megkérni a hallgatót: figyeljen  az ének mögötti zenére. Talán sikerül valamit pontosabban érteni.

Ami Wahorn festményeit illeti?

Nézzenek utána: valamikor mit szóltak sokan Rodin szobraihoz...

A  képek rákattintással nagyíthatók!

Ki emlékszik rá?

Maya Deren

született Eleanora Derenkovszkaja, Ukrajna, Kijev 1917. április 29. – meghalt USA, New York, 1961. október 13.
Avantgárd filmrendező, filmszínész, filmelméleti szakember, táncos, koreográfus, költő, író, fényképész.

 

Lélekbugyrok

[Eklektikus klip]

egyebek között:

Carolyn Carlson Dark című koreográfiájának (Joachim Kühn zenéje) 

Jiři Kylián Sweet Dreams című koreográfiájának (Anton Webern zenéje) 

Michelangelo Antonioni Lo Sguardo di Michelangelo című klipjének

Michel Richard Delalande De profundis című zenéjének 


töredékes felhasználásával

Egy három év előtti színházi (rádiószínpad) est átalakított változata

Lásd:  ITT

Excelsior  ~  
Fifth Hause Ensemble

A chicagoi együttes új lemezén (1914) négy zeneszerző művei hallgathatók. 

A legidősebb komponista ezen a lemezen ötvenkét éves, a legfiatalabb harminchárom. Valamennyi kompozíció a huszonegyedik század zenéje.

Bővebben: ITT

Az alábbi videón mind a négy zenesszerzőnek a lemezen közreadott műveiből idézek.

A művészet? Gyönyörködtessen!

Vagy elég, ha élvezetet nyújt?

Egy Klubrádió-beli beszélgetés nyomán mondom ezeket, ahol a mai Ötösben F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus-coach gondolatait ismerhettük meg a művészet állásáról, helyzetéről mainapság.

Nos, bár F. Várkonyi mentegetőzött: ő nem szakember ebben, ám megfeledkezett arról, hogy a nyilvánosság előtt mondja el, amit mond.

Régi és új. Ez volt a téma. A régi jó, az új rossz, rémes, riasztó, diszharmonikus és így tovább.

Beethovent nem kell magyarázni, Schönberget meg igen. Emez még élvezetet sem teremt.

A rémséges butaság áradata szólt a rádióból.

Órakig lehetne beszélni arról, hogy mi a szép, mi az élvezet és mi a művészet. A művészet nem szórakoztató tevékenység, azt elvégzi a szórakoztató ipar. A kettőt kötelezően meg kell különböztetni. Aki azt várja, hogy a művészet mindenekelőtt merő gyönyörűséget, élvezetet adjon, az butaságokat gondol.

Még csak annyit: Bódy Gergő műsorvezető derekasan érzékeltette, hogy az elmondott butaságokkal nem azonosul.

Tessék meghallgatni az alábbiaklat. Állok a vita elébe akár...

Michala Petri

Ugyanaz a hangszer, ugyanaz a művész ~ megannyi nyelv

Az úgy történt, hogy a ClassicsOnline-ról letöltöttem Gert Mortensen lemezét, amelyen Axel Borup-Jørgensen dán zeneszerző műveit adja elő. Mortensent régebben ismertem meg, még a svéd Kroumata ütőegyüttes lemezeiről, majd szóló lemezéről. A zeneszerzőt nem ismertem, de kiváncsivá tett, hogy milyenek ezek az ütőhangszerekre írt kompozíciók. Újra kiderült, amit még Cage-nél figyeltem meg (Ryoanji), hogy az ütőhangszerek minden más hangszerrel, mi több az énekhanggal is párosíthatók, s igen differenciált, meglepő hatások válthatók így ki.

Axel Borup-Jørgensen szóló ütőre, meg ütőegyüttesre írt szerzeményei között feltűnt egy duó, Gert Mortensen és a nagyszerű blockflöte művész Michala Petri előadásában: a Periphrasis.  

Ennek e kompozíciónak, s főleg az előadásnak nyomán azután egyre inkább Petri felé fordultam, s elővettem a felvételeit. Az előadott zeneművek szerzői - többek között - Dario Castello, Händel, Luciano Berio és a már említett Axel Borup-Jørgensen.

Az egésznek az lett az eredménye, hogy megintcsak eszembe jutottak a régi és új vitáim: nincs úgynevezett kortárs zene, meg régi zene, meg klasszikus zene - csak zene van. Jó és rossz zene - belátom. Petri csak jó zenét játszik. Hogy mikor készült, mi a nyelve, az Petri számára nem dönt el semmit. Éppolyan otthonos a mai zeneszerzők világában, mint a régiekében.

Petri művészetében közös a hangszer, közös a művész és megannyi nyelv szólal meg. Sokak idegenkedő tévedését minden bizonnyal az okozza, hogy itt a jól ismerttel és az ismeretlennel való eltérő viszonyról van szó. Nagyon szeretem Cage mondását, aki egy kérdésre így válaszolt: "Kedvenc zeném az a zene, amelyet még nem hallottam". Ennek jegyében állítottam össze az itt hallgatható zenei montázst Petri előadásaiból.