Michala Petri

Ugyanaz a hangszer, ugyanaz a művész ~ megannyi nyelv

Az úgy történt, hogy a ClassicsOnline-ról letöltöttem Gert Mortensen lemezét, amelyen Axel Borup-Jørgensen dán zeneszerző műveit adja elő. Mortensent régebben ismertem meg, még a svéd Kroumata ütőegyüttes lemezeiről, majd szóló lemezéről. A zeneszerzőt nem ismertem, de kiváncsivá tett, hogy milyenek ezek az ütőhangszerekre írt kompozíciók. Újra kiderült, amit még Cage-nél figyeltem meg (Ryoanji), hogy az ütőhangszerek minden más hangszerrel, mi több az énekhanggal is párosíthatók, s igen differenciált, meglepő hatások válthatók így ki.

Axel Borup-Jørgensen szóló ütőre, meg ütőegyüttesre írt szerzeményei között feltűnt egy duó, Gert Mortensen és a nagyszerű blockflöte művész Michala Petri előadásában: a Periphrasis.  

Ennek e kompozíciónak, s főleg az előadásnak nyomán azután egyre inkább Petri felé fordultam, s elővettem a felvételeit. Az előadott zeneművek szerzői - többek között - Dario Castello, Händel, Luciano Berio és a már említett Axel Borup-Jørgensen.

Az egésznek az lett az eredménye, hogy megintcsak eszembe jutottak a régi és új vitáim: nincs úgynevezett kortárs zene, meg régi zene, meg klasszikus zene - csak zene van. Jó és rossz zene - belátom. Petri csak jó zenét játszik. Hogy mikor készült, mi a nyelve, az Petri számára nem dönt el semmit. Éppolyan otthonos a mai zeneszerzők világában, mint a régiekében.

Petri művészetében közös a hangszer, közös a művész és megannyi nyelv szólal meg. Sokak idegenkedő tévedését minden bizonnyal az okozza, hogy itt a jól ismerttel és az ismeretlennel való eltérő viszonyról van szó. Nagyon szeretem Cage mondását, aki egy kérdésre így válaszolt: "Kedvenc zeném az a zene, amelyet még nem hallottam". Ennek jegyében állítottam össze az itt hallgatható zenei montázst Petri előadásaiból.