Sunday, May 13, 2012

Új lemezeim közül…

A Hänssler Classic két új lemeze
l. A Wolfgang Rihm életmű kiadás 6. lemeze, két opusszal: Über die Linie II. és Coll’Arco. Az első klarinétverseny, a második hegedűverseny.
2. Alfred Schnittke: Zwölf Bußverse; Stimmen der Natur. Az első vegyes kórusra, a második nő-hangokra és vibrafonra.
~~~~~~~~~~~~~~~~
A BMC (Budapest Music Center) két új lemeze
1.Végh Sándor karmesteri felvételeiből (a Magyar Rádió archívumából) két lemezen. A Végh Sándor vezényelte műveket (Beethoven, Haydn, Mozart, Schubert) a Camerata Salzburg együttes adja elő.
2. Eötvös Péter: Három nővér. Az 1998-as lyoni ősbemutató újrakiadása. (A Deutsche Grammophon kiadása a teljes librettot is adta.) Lásd még: ITT
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az alábbi idézetek:
1. Rihm: Coll’Arco (részlet)
2. Schnittke: Stimmen der Natur
3. Mozart: Symphony No. 35, K. 385 „Haffner” IV. Finale. Presto

Wednesday, May 02, 2012

Szép Ernő: Emberszag
című könyvének egy fejezete...

Kérvényt kell a kormányzóhoz írni



Jöttek a napok egymás után, hétfőre kedd, keddre szerda, szerdára csütörtök, még ilyen világba se bontják meg ezt a sorrendet. Egy nap, július közepe táján, avval jött haza Bakonyi dr., hogy azt üzeni nekem N. miniszteri tanácsos, a Kultuszból, írjak kérvényt a kormányzósághoz, hogy a csillagviselés alól mentesítsenek. Készül már egy ilyen akció: leveszik a bélyeget az érdemesebb tudósokról, írókról, művészekről. A legelső leszek, azt mondta a tanácsos úr, aki a csillagot lefejtheti (mert azt oda kellett varrni). Biztos, hogy Bakonyi dr. juttatott a tanácsos úr eszébe. Őt, Bakonyi dr.-t már vagy tíz napja mentesítették, hogy annál zavartalanabbul járhasson be a minisztériumokba. Elgondolhatják, kérem, hogy megszégyellettem magamat: belé kell a kérvénybe írni, hogy a nemzet ellen semmit se vétettem. És milyen feneketlen mélyen szégyellettem, hogy kérni kell annak, aki küldetése révén a nemzete fölé magasodik, annak rimánkodni kell, hogy vegyék annyira magyar számba, mint a kutyasintért, meg a lakat alá tett betörőt. És aztán nem illik különbözni az embernek csillagos sorstársaitól, azok fölé kerülni. Hanem a csillagtól való szabadulás azt jelentette, hogy mi is, akik szűkébe vagyunk a pénznek, mi is olcsó húst kapunk, cukrot, vajat a piacon, mire a húgom kimehet, nem kapkodták még el a krumplit, zöldpaszulyt, zöldséget, gyümölcsöt, amit aztán feketén kell venni a házba belopózó jóasszonyoktól. Soványodtunk már erősen. Azután a fejünk felett lebegett folyton a deportálás, a pusztulás. A mentesítetteket nem vihetik el. Én magam nem féltem, mondtam már, nem féltem, hogy elveszünk. Esküdtem rá, hogy szabadulunk. Tán csak aki ilyen gyönge, mint magam is, csak az tud tán ilyen eszelősen hinni. De hát nehéz felelősség sújtott, itt vannak a testvéreim. Szóval hát másnap megírtuk azt a kérvényt. Hallucinált a szemem: mintha a szégyentől pirosakká válnának a sorok, akár piros tintával írnék. Bakonyi dr. vitte be a kérvényt a Kultuszba. Avval próbáltam a szégyenem oltogatni, hogy hiszen magam úgyse élek majd a csillagtalan szabadsággal, éppen úgy nem megyek majd az utcára, mint eddig nem mentem. Azt is kitaláltam, hogy tovább is viselem majd itthon a csillagot, ne irigyeltessem magam, ne bánatosítsam még jobban a házban élő megalázottakat.
Nem jól emlékszem már reá, mi minden történt a világon a nyáron átal; fejem is végtelen fáradt még, amellett jelentékeny tehetséget kaptam arra, hogy a történelmi eseményeket roppant hamar elfelejtsem. Azt se tudom már, mikor ment Sztójay, mikor lett helyette Lakatos* a miniszterelnök. Talán még júliusban. Hiszen mindegy, miránk az tartozott legjobban, hogy Pesten rezeg a háromezer kakastoll. Bakonyi dr. azt újságolja, a hitközség folyosóján tucat rendőr szorítgatja vissza a Síp utcába zúdult tömeget. Mindenki fel akar iratkozni a Palesztinába induló hajóra. Az oroszok még nem érték el az országot, még csak az erdélyi hágókat ostromolják. Ki tudja, mikor szabadulunk és szabadulunk-é egyáltalán. Még mindig tanakodik a ház, mit lehet ettől a Lakatostól várni ? A rezümé az, hogy katona, biztos hű embere Horthy-nak. De hát mit tehet, itt vannak a németek.
~~~~~~~~~~~~~~~~

Sunday, April 29, 2012

צפירת זיכרון - Holocaust Remembrance Day Siren

~ Israel


Wednesday, April 25, 2012

Örkény István és  Giacinto Scelsi találkozása
Örkény illusztrált egypercese a testi hibás körről és az, hogy Scelsiről alig-alig készült fénykép, viszont aláírása fölé fénykép helyett rendszerint egy kört rajzolt. A kör - szinte mindig - teljesen ép volt.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Giacinto Scelsi két szóló szerzeményét használtam fel:
1. Piccola suite (fuvola: Stefan Fischer)
2. Alleluja (cselló: Frances-Marie Uitti)

Tuesday, April 24, 2012

Saturday, April 21, 2012

Nixon Kínában



John Adams operája


A Mezzo tv az elmúlt napokban több kortárs művel jelentkezett. Két Glass művet (Dance – balett; Vásott kölykök – opera) nézhettünk meg.
A párizsi Théâtre du Châtelet szerdán bemutatta John Adams operáját: Nixon Kínában. Adams több ún. politikai operát írt (The Death of Klinghoffer; Doctor Atomic). Ezt a bemutató előadást a Mezzo élőben közvetítette. Látványos, igen jó rendezés (Chen Si-Zheng), a zenéhez és a librettóhoz (Alice Goodman) kitűnően illeszkedett.
Az opera Nixon 1972-es kínai látogatása nyomán készült, az ősbemutató 1987-ben Houstonban volt, 2011-ben a New Yorki Metropolitan is bemutatta.
Az opera szemlélete is érdekes. Ugyan megmutatja a kínai diktatúra kulturális vetületeit, ugyanakkor érzékelteti az amerikai vendégek – elsősorban Nixon feleségének – meglepődését és csodálatát, máskor naív érzelmességét is.
Itt egy rövid keresztmetszetet készítettem, elsősorban az előadás tánc-részletei alapján.

Thursday, April 19, 2012

Holokauszt...
Az egyik legmegrendítőbb kép a szomorú témakörben, amit valaha láttam...
(Yad Vashem: World Holocaust Center, Jerusalem)

Wednesday, April 18, 2012

Rádiószínpad

2012. április 20-án, pénteken, este 7 órakor
a Sanyi és Aranka Színházban
IX. Mátyás utca 9.

A cím egy El Kazovszkij szövegből származik.
A műsor jelentős része El Kazovszkij festő-képzőművész most megjelent verseinek szövegéből, a művész szellemében készült.

Egy video részlet:

Néhány szubjektív megjegyzés – de ez senkit semmire sem próbál kötelezni!

Sokszor kérdezik tőlem, hogyan készülnek ezek a műsorok (de már a rádióműsorok is). Nemigen tudom a választ. Talán úgy, hogy valamivel (szöveg, kép, zene) találkozom – általában véletlenül –, s ez eszembejuttat már hallott, látott szövegeket, képeket, hangokat. És aztán ezeket megkeresem, megcsócsálom és valamilyen általam jónak vélt sorrendbe rakom. Közben nemigen gondolok arra, hogy mit fognak ehhez szólni. – Másfelől azt veszem észre, hogy a jó anyagok összeilleszthetők, valamiképpen azonos alapanyagból készülnek. S ekkor már nem a „mit” érdekes, hanem a „hogyan”.
Sokszor kérdezik, hogy miért foglalkozom annyit a halállal. Én azonban az élettel foglalkozom. A látszat abból keletkezik, hogy az életnek nincsen értelme. „Mi az élet értelme?” – ezt a kérdést teszik fel a könnyed kabarétréfáktól a súlyos filozófiákig. Válasz nincs.
„Az ember meghal” analízise - írja Heidegger - egyértelműen feltárja a halálhoz viszonyuló mindennapi lét létmódját… „az ember meghal”, …minden egyes másik és az ember maga is elhitetheti magával: sohasem éppen én.
Vagyis az embert az tartja életben, hogy nem hiszi el a halálát.
Az élet keletkezik, az élet adott; nincs más tennivalónk, mint hogy leéljük (de még ez sem kötelező). Az életigenlő pszichológiai és egyéb próbálkozások oka a halálfélelem. Nincsen remény. Nincsenek utak. Egyedül az rendeltetett, hogy mennünk kell. A MAJD tartja egyben az életet. Hogy majd lesz „valami”. Ez lehet a holnap, lehet a következő perc, lehet az élet utáni élet kecsegtetése: megannyi kudarcra ítélt próbálkozás. Ezekkel foglalkoznak a vallások, a hitbéli ideológiák - "praktikus" haszonnal járó megannyi fiaskó. Az egyetlen lehetőség, hogy mennünk kell. Ennek jegyében rengeteg minden (sőt talán minden) keletkezik. Születik. De értelme? Nem, az nincsen.
Minden szándékolt nagyképűség nélkül ennyit tudok mondani azokról a nem tudom mikről, amiket csinálok…

Monday, April 16, 2012

Philip Glass
Dance című zenéjére koreografált balettet láthattuk tegnap a Mezzon.
A csaknem egyórás szédületes produkciót érdemes keresni! (Részletek: ITT)

Holokauszt  ~  1944

Saturday, April 07, 2012

1978 óta az Egyesült Államokban április 18-a az Oktatás Napja.



Április 18-án született a híres tanító rabbi: Menachem M. Schneerson. Az ő születésnapja tehát az oktatás napja.


Ő maga így szólt a jeles napon:


“ Leginkább illeti pedig mélységes hálánk az USA kongresszusát nemes tettéért, mellyel a képviselőház és a szenátus közös határozatban, kétharmados többséggel, illetve egyhangúlag felhatalmazta az Egyesült Államok elnökét, hogy e napot az oktatás napjává tegye az USA-ban. Az erről szóló törvényt az elnök aláírta.”
1978-ban az Egyesült Államok elnöke Jimmy Carter volt.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A főpap imájából (Talmud):

Vajha jónak látnád, ó, Örökkévaló, Istenünk és őseink Istene, hogy ne kelljen az idegenbe elvándorolnunk, sem ma, sem ebben az évben; de ha ma avagy ebben az évben mégis el kellene vándorolnunk, engedd, hogy oly helyre kerüljünk, ahol tudomány van. 
                                                                                                                                                         

Friday, April 06, 2012

Gubajdulina



A cseh Supraphon kiadó a tatár-orosz származású, ma Németországban élő komponista 80. születésnapja alkalmából kiadta eddigi valamennyi vonósnégyesét.
A négy vonósnégyeshez kapcsolódik a B-A-C-H- témára írt reflexió.
A Negyedik Vonósnégyes különös hangzását elektronika is kiegészíti.
Az alábbiakban ez hallgatható.

Wednesday, April 04, 2012

1945. április 4-e




Halk emlékeztető!
Magyarország felszabadult, Magyarország területén befejeződött a II.világháború.
Manapság valahogy másként beszélnek – egyesek.
Hogy Magyarországot megszállták, hogy a Don-kanyarban odaveszett sokezer magyar katona, hogy az alkotmányos rend 1944. március 19-én a német megszállással megszűnt és a rendszerváltásig szünetelt.
Kérdéseim lennének az évforduló napján – egyszerű kérdések:
1. Hogyan kerültek ide a megszálló orosz katonák? Ki robbantotta ki a II. világháborút és ki volt 1945. április 4-ig a csatlósa?
2. Hogyan kerültek a Don kanyarba a magyar katonák?
3. Milyen alkotmányos rend élt 1944.március 19-e előtt? Gondolok a Prohászka-féle numerus claususra (hol volt még akkor Hitler?!); gondolok a zsidótörvényekre az egyházi főméltóságok támogatásával. (Sok mindenen töprengtem - lásd: ITT)
Én 1945. január 7-én találkoztam az első orosz katonával, miután többször elhurcoltak a nyilasok, miután csak különös szerencsének köszönhetően találkozhattam egyáltalán az első orosz katonával.
Csak egyszerű kérdéseket teszek fel. Megválaszolatlan és elintézetlen kérdéseket…
1945. áprilisában az ország felszabadult… De azóta is az elintézetlenség mocsarában élünk.

Saturday, March 31, 2012

Károlyi Mihály szobra



Varga Imre szobrászművész – a szobor alkotója - beszélt a Károlyi szobor sorsáról a Klubrádióban.


Szavai – számomra mindenképpen – nyomatékossá tették annak az iszonyú vadbarbarizmusnak a tényét,  amellyel a szobrot dühödt aktuális politikai indíttatásból, a történelmet cinikusan meghamisítva, elrombolták Budapesten…


Wednesday, March 21, 2012

Self-portrait

(Maurer Dóra & Jeney Zoltán Kalah-jának ihletésére...





 

Tuesday, March 20, 2012

Pierre Boulez
~ a 2011-ben megjelent lemez három művet szólaltat meg: Mémoriale; Dérive 1; Dérive 2
A Dérive 1-et idézem.
A kísérőfüzet erre a műre vonatkozó része:
First performed by the London Sinfonietta under the direction of Oliver Knussen at the Bath Festival on 8 June 1984, Derive 1 also borrows the instrumental forces of an illustrious model, Schoenberg's Pierrot Lunaire (1913): flute, clarinet, violin, cello and piano, to which a vibraphone part is added.   

Sunday, March 18, 2012

1944. március 19.
˙

Hatvannyolc évvel ezelőtt a német csapatok megszállták Magyarországot. ˙
Hogy
ezután mi következett, arról rengeteg szó esett-esik: a magyar történelem egyik legszégyenletesebb szakasza – az utolsó percig csatlós egyetlen kiugrási kísérlete is kudarcba fulladt, hogy a szörnyű végjátéknak adjon időt.
˙

Napjainkban ez a dátum újra szomorú jelentést kap.
A parlamenti kétharmad birtokában a mai hatalom azt hirdeti, hogy a magyar alkotmányosság 1944. március 19-e óta, mindmáig „szünetelt” [Vö. ITT ]. Vagyis az 1944. március 19-e előtti „alkotmányos” állapotokat kell példaként venni, s ha már királyság nem szerepelhet az ország nevében, akkor legalább a köztársaság kifejezést is kiveszik. Az ország neve tehát Magyarország, az eddigi Magyar Köztársaság helyett.
˙

Aki csak érintőlegesen megismerkedik az 1944. március 19-e előtti honi állapotokkal, az világosan látja, hogy Európa egyik legelmaradottabb társadalmi berendezkedése volt.
Király nyomán kormányzó, vármegye, ispánok, főispánok uralma, nagybirtokrendszer, dzsentri-szemlélet és életforma, a választások formális volta (hiszen a vezető párt – Magyar Élet Pártja – juthatott csak vezetéshez a parlamentben) és még sorolhatjuk. Nacionalista, soviniszta légkör uralta az országot, s ez még akkor is kártékonynak minősül, ha a trianoni diktátum  tragikusan igazságtalan volt.
˙

A Horthy-rendszer rasszista volt. Antiszemitizmusát Horthy a parlament nyilvánossága előtt is hangoztatta. Az egyházi méltóságok a rasszista zsidótörvényeket „alkotmányosan” is védték, a parlamentben megszavazták, mint a magyar nép védelmét az idegen fajjal szemben. A zsidó-magyar munkaszolgálatosok ezrei pusztultak el, akárcsak az orosz télbe hajszolt, rosszul felszerelt magyar katonák. A negyedszázados Horthy-rendszer - rövid konszolidálódási kísérleteket leszámítva - mindvégig retrográd, elmaradott volt, s megelőlegezte az 1944. március 19-ével kezdődő borzalmakat.
˙
[Forrásanyagokat tartalmaz az a kötet, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum adott ki 2005-ben: És ámulok, hogy elmulok ~ József Attila-iratok. József Attila felnőtt élete egybeesett a Horthy-korszak egyesek által elfogadható időszakával. Ha valaki veszi a fáradságot és végignézi: milyen iratok [köztük periratok, elzárásos ítéletekkel -versekért!] kísérték József Attila életét, akkor fogalmat alkothat arról a politikai légkörről, amely a Horthy-rendszert mindvégig jellemezte.]
˙
A jelenlegi „alkotmányozás”-nak ez a lényege. Olyan megváltoztathatatlan helyzetet teremteni, amely elmaradott ugyan, ám egy kézbe teszi le a hatalmat, bebetonozza azt.

˙
A Horthy-rendszer bármely minőségű restaurálása az Európai Unió tagjaként: katasztrofális történelmi folyamat. Hiszen az, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, számos múltbéli baj, szörnyűség megelőzésének, kialakulásának a megelőzését garantálja. Ilyen körülmények között támadni az uniót, s azonosságot keresni a külföldi megszállás és elnyomás évei és az unió tagság között: történelmi bűn.

˙
S mert a magyar társadalom nem nézett szembe a múltjával, politikusai a másra mutogatást, a bűnbakkeresést inspirálták, s teszik azt manapság is – a társadalom bénult rezignáltsággal vagy tudatlan, ostoba lekesültséggel viseli, ami történik. Egy társadalom minőségét a civil kurázsi, a civil gondolkodás minősége határozza meg. Mifelénk eddig nagyon kevés történt a civil szféra kezdeményezéseként. Reményt kelt minden megmozdulás!

˙
1944. március 19-e arra figyelmeztet: nagyon nagy árat kell fizetni azért, ha egy ország lekési a progresszivitást, ha elszalasztja a korszerűen pozitív lehetőségeket…

˙
Mindennek hangsúlyozása naívnak tűnhet akár, de újra meg újra minden kisebb és nagyobb fórum fontos témájává kell tenni.

Wednesday, March 14, 2012

Tuesday, March 13, 2012

Helmut Newton

az egyik legizgalmasabb - sokak által provokatívnak tartott - fotóművész.
Szinte kizárólag nőket fotózott, olykor még a pornográfia vádjával is találkozott. Majdnem valamennyi munkája fekete-fehér. 
Minden kétségen felül azonban vitathatatlan, hogy egyike a legérdekesebb látásmóddal megáldott művészeknek.
Egyik emblematikus aktfotója:


Itt két fotója látható még, ám szinte adta magát az ötlet, hogy egybefogjam a kettőt.





Íme, a photoshop lehetősége (elnézést, Helmut!):


Monday, March 12, 2012

Piarista gimnázium és rendház

A hatalmas épület visszakerült egykori tuladonosához, a piarista rendhez.
Közben évtizedeken át az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészkarának adott otthont. Benne volt az Egyetemi Színpad, a huszadik század második felének egyik legizgalmasabb kulturális színhelye, nagyszerű művészek útnak indítója. Költői estek, előadóestek, színházi produkciók a legkiválóbb előadásokban. Az épület külső, hátsó frontján volt a főváros egyik legigényesebb könyvesboltja, az Atlantisz Könyvsziget.
Mindez eltűnt…
Az egyházi kezelésbe vett épületben sorakoznak az üzletek, evőhelyek – mindenesetre aligha van valamelyes közük a hitélethez. Szorgos építkezés folyik az épület alsó szintjén, hogy újabb üzleteknek stb. adjon helyet...
Hogy itt tanintézet is működik azt semmi sem árulja el, mindössze egy felragasztott cetli jelzi a bejáratot a gimnáziumhoz.
Mindez elgondolkodtató mostanában, amikor némely - elsősorban karitatív tevékenységgel foglalkozó - egyházak nem kapnak jogot ahhoz sem, hogy egyházként müködhessenek.