Philip Glass operájának sorsa az "MR3Bartók" Rádióban...

Április 19-én este...

A közvetítés vezetője még annak sem kutatott utána, hogy hogyan-miképpen ejtik az opera címét. Pedig a Webster szótár itt az interneten még kiejtést is ad: ITT

De az eredeti, New York-i, közvetítő is tisztán ejtette a kifejezést.

A magyar hallgató ezután válogathat a "Szacsagarja", "Szacsagara", "Szacsagraha" változatok között. (Pedig a kiejtés viszonylag egyszerű: "szatiagraha".)

Meglehet kicsinyességnek hat, hogy számonkérem egy operacím kiejtését a rádió műsorvezetőjén, de gondoljuk meg, ugyanez a műsorvezető mit szólna, ha egy másik műsorvezető mondjuk Wagner, Verdi és más operaszerzők műveinek még a címét sem ismerné...

A szünetben azután egy másik munkatárs, a rádió évtizedek óta "alkotó" zenei szerkesztője (igaz, bevallottan nem tud semmit Glass munkásságáról, s ezt az operáját sem hallotta még életében) - csinos kis eszmefuttatást hord össze (hogy kitől származik, nem árulta el), miszerint Glass művei a minimál "stílus rendkívül populáris megnyilatkozásai". (A "populáris" opera egyébként szanszkrit nyelven szól - ezért is oly "nehéz" a címét ejteni!...)

Az egész stílusról meg sommásan ennyit hallottunk: "A repetitív iskola zenéje az avantgárd irányzatok közönségriasztó bonyolultságára ad posztmodern választ" valamint megtudtuk még azt is, hogy ez a stílus "ismétléssel előidézett narkózis ravasz kiaknázásával" működik...

Szégyelltem magam, hogy egykori műsoraimból ebben a társaságban idéztek ezután...

Egyébként Philip Glass a magyar rádióban már korábban is "kihúzta a gyufát" a rádió érdemesülten penészlő szerkesztőjénél... (Lásd ITT)

A jelenségre általában is érdemes figyelni.

Ha valakire többen, sokszor, szüntelenül mondanak negatívumokat - miszerint "rendkívül populáris", "narkózist" használó, meg aztán egyszerűen csak tehetségtelen, alkalmatlan, hazug, ócska, ócskás, talmi és így tovább -, s e közben semmiféle erőfeszítést nem tesznek, hogy megismerjék és megismertessék azt, amit lenéznek, gyaláznak, hogy legalább minimális ismereteket szerezzenek egy-egy alkotás, alkotó, ember megítéléséhez (esetleg kikutassák: hogyan is ejtik azt az operacímet stb.) -- akkor előbb-utóbb ezekből a hétköznapi aknamunkákból közgondolkodás lesz. - Nos, ehhez járultak hozzá a minap a "MR3Bartók" Rádió munkatársai...

James Joyce összes hangfelvétele

a Sub Rosa lemezcég kiadványa...

(A keresőbe kell beírni Joyce nevét, hogy a lemezről bővebb információhoz jussunk!)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Június 16:

Bloomsday, az Ulyssesbeli Leopold Bloom (magyar származású regényhős) egy napjáról - 1904. június 16-áról - szól az opusz.

Szombathelyen ma is áll egy valamikori, szombathelyi Bloom család háza...

- És azonkívül, hogy vagy?
-Nem panaszkodom.
- Normálisan érzed magad?
- Mondtam, hogy nem panaszko­dom.
- Én egy kicsit furcsán érzem magam.
- Tessék?
-Neked is eleged van belőle?
- Hajjaj! Miből?
-Hát ebből... ebből a... dologból.
-Kezdettől fogva. És neked?
- Akkor hát ez már nem fog megvál­tozni.

ˇ

[Samuel Beckett: A játszma vége]

Egy kiállítás margójára:

"Halálfej és béke"

De - az "iskola" nyomán - hogyan is lehetnének mássá?!....

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

“Heavy Light: Recent Photography and Video From Japan” ~ kiállítás az International Center of Photography-ban.

A montázs Hiroh Kikai és Tomoko Sawada fotóiból készült.

Az amerikai Harmonia Mundi gondozásában jelent meg

Karlheinz Stockhausen Stimmung című vokális műve Paul Hillier Theatre of Voices énekegyüttese hat tagjának előadásában (2007)

Az 51 "Model"-ből álló művet a szerző 1968-ban írta az Egyesült Államokban a kölni Collegium Vocale énekegyüttes megrendelésére. Az együttes a Rajnai Zeneiskola együttese volt, korábban a szerző is ebben az intézetben tanult. Az opusz szövege minimális. Elsősorban különböző istenek (görög, indiai, perui, azték, indonéz, polinéz, afrikai, egyiptomi stb. istenek) nevét ismételgeti repetitív módon. Mindössze két összefüggő szövegrészlet van benne, mindkettő a szerző írása. (A szöveg olvasható ITT) Ez a kiadás közli az eredeti német szövegeket, s az említett isteneket is felsorolja, pontos adatokkal.

A szerző hagyott bizonyos improvizációs lehetőséget az előadóknak, így az egyes előadások nem fedik pontosan egymást. A Paul Hillier féle változat az ún. Koppenhágai Verzió (2006). Ebből a felvételből részletek hallgathatók ITT!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A talán legismertebb felvétel a Gregory Rose vezette Singcircle előadása, amelyen maga a fentebb említett Paul Hillier is énekelt. [Ez a változat teljes egészében meghallgatható: ITT - a Stockhausen Stimmung.mp3 jelzetre kell klikkelni!]

John Cage ~ Variations VII

1966-ban tíz New York-i művész és harminc mérnök és tudós szakember (a Bell Telephon Laboratóriumokból és máshonnan) munkája nyomán kilenc estén létrejött az elektronika hőskorának a terméke: a több helyszínről (utca, üzem, teknősbéka-medence stb.) közvetített hangok integrálása egy zenei végponttá. Ennek egyik eseményét rögzíti ez a most (2008) első ízben kiadott , múzeális értékű film.

A központi figura természetesen John Cage, ám olyan legendás nevek is megszólalnak az archív felvételeken, mint Robert Rauschenberg vagy David Tudor.

A film, illetve a létrejött zene annak számára különösen érdekes, aki a mai kompjuteres lehetőségeket ismeri, azokkal dolgozik, s összevetheti: micsoda óriási munka volt ennek a létrehozása, amely manapság néhány Handy Recorderrel és egy jó, többsávos zenei szerkesztő software-el technikailag sokkal robbanékonyabban létrehozható. Persze nyomatékosan hangsúlyozni kell: Cage zsenialitása nélkül ma sem hozható létre ilyen eredmény...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Elliot Caplan filmje John Cage és a koreográfus-táncos Merce Cunningham sok éves együttműködéséről szól, amely Seattle-ben kezdődött, s Cage halálálig tartott. A film számos Cunningham-koreográfiát mutat be, természetesen Cage zenéjével. Különösen érdekesek Cage performansz-szerű felolvasásai. [Megismerkedetünk a zseniális Cheap Imitation-nal, amelynek története különösen érdekes. Satie Szokratész című opuszára készült Cunningham koreográfiája. Közvetlenül a bemutató előtt derült ki, hogy az örökösök nem adják meg az 1918-ban keletkezett mű előadási jogát. Cage úgy mentette meg az előadást, hogy a koreográfiához tökéletesen idomuló, Satie zenéjének koncepciójával komponált új zenét (ezért nevezte el "Olcsó utánzat"-nak)]

Unsuk Chin

ˇ

első operája az Aliz Csodaországban című opusz.

ˇ

Az operáról a szerző egy interjúban beszél részletesen.

ˇ

A dél-korai származású zeneszerző Ligeti György tanítványa volt, ma Berlinben él.

További információk: ITT

~~~~~~~~~~~

Remélhető, hogy a Sanyi és Aranka Színház őszi évadában sorra kerül!....

Nádasdy Ádám

ˇ
Prédikál és szónokol

ˇ

Újabb írások, beszélgetések a nyelvről 2003-2007

ˇ

A Magvető Kiadó kiadványa 2008 könyvhetére.

ˇ

Megszokott, hogy Nádasdy írásai izgalmasak, tanulságosak, gondolkodtatók.

Egyszóval: jó könyv.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

És akkor következzék az -e szócska varázslata...

ˇ

A 172. oldalon olvasható "MIGNONT-E ESZEL?" címen egy három oldalnál alig hosszabb írás...

Nézetem szerint itt Nádasdy nem pontosan értette meg a mintául vett szöveget.

ˇ

Íme a szöveg:

ˇ

Buzie
(Bicskei - Csányi - Paizs Miklós aka Sickratman)

(A dal videó-animációja megnézhető:ITT)

ˇ
Pöttyös az inged?, buzi-e vagy?
Fested a hajad?, buzi-e vagy?
Piros a cipőd?, buzi-e vagy?
Mit eszel, mignont?, buzi-e vagy?
Füvet szísz, bazeg?, buzi-e vagy?
Kefiret iszol?, buzi-e vagy?
Ilyen törpe szar a kutyád?, buzi-e vagy?
Vidéki vagy?, buzi-e vagy?
Nem eszel húst?, buzi-e vagy?
Te hegedülsz bazeg?, buzi-e vagy?

ˇ
Mi a faszt csinálsz?, buzi-e vagy?
Mi a faszt nézel?, buzi-e vagy?
Mi a faszt gondolsz?, buzi-e vagy?
Mi a faszt érzel?, buzi-e vagy?
Mi a faszt hordasz?, buzi-e vagy?
Mi a faszt sértel?, buzi-e vagy?
Mi a faszt mondasz?, buzi-e vagy?
Ma a faszt vérzel?, buzi-e vagy?
Mi a faszt csinálsz?
Mi a faszt nézel?
Mi a faszt gondolsz?
Mi a faszt érzel?

Mi a faszt hordasz?
Mi a faszt sértel?
Mi a faszt mondasz?
Mi a faszt vérzel?
Mi a faszt, mi a faszt, mi a faszt...

ˇ
Mi'csinálsz, mosogatsz?, buzi-e vagy?
Te nem ütsz vissza?, buzi-e vagy?
Birod ezt a számot, buzi-e vagy?
Nem voltál katona?, buzi-e vagy?
Az anyáddal laksz?, buzi-e vagy?
Ülve hugyozol?, buzi-e vagy?
Megmosod a segged szarás után?
Te tudsz angolul?, buzi-e vagy?
Szóbaállsz a buzikkal?, buzi-e vagy?
Néger a csajod?, buzi-e vagy?
Ikreid vannak?, buzi-e vagy?
Mivel jársz, bicajjal?, buzi-e vagy?
Nincs mobilod?, buzi-e vagy?
Te nem nézel tévét?, buzi-e vagy?
Mit ölelgetsz, hallod?, buzi-e vagy?
Te zsidó vagy, bazeg?, buzi-e vagy?
Kávéba tejszínhab?, buzi-e vagy?
Te grafitizol, öreg?, buzi-e vagy?
Színházba jársz?, buzi-e vagy?
Halbialúgos vagy?, buzi-e vagy?
Mi a faszt csinálsz?, buzi-e vagy?
Mi a faszt nézel?, buzi-e vagy?
Mi a faszt gondolsz?, buzi-e vagy?
Mi a faszt érzel?, buzi-e vagy?
Mi a faszt hordasz?, buzi-e vagy?
Mi a faszt sértel?, buzi-e vagy?
Mi a faszt mondasz?, buzi-e vagy?
Ma a faszt vérzel?, buzi-e vagy?
Mi a faszt csinálsz?
Mi a faszt nézel?
Mi a faszt gondolsz?
Mi a faszt érzel?
Mi a faszt hordasz?
Mi a faszt sértel?
Mi a faszt mondasz?
Mi a faszt vérzel?
Mi a faszt, mi a faszt, mi a faszt...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az -e szócska helyéről szól az írás, Nádasdy szerint Sickratman "azon ironizál, hogy a mai magyarban az -e szócska helye átalakulóban van..." De már említi előbb is, hogy az -e szócska ilyetén szokatlan elhelyezése senkinél sem szokás, akár művelt az illető, akár nem...

ˇ

Nézetem szerint Sickratman (tessék csak elgondolkodni már a "művésznevén" is akár, tessék csak lefordítani!) - egyszóval Sickratman sokkal többet tesz az -e szócska szokatlan használatával. Tessék végigolvasni a szöveget a szokásos használattal, tehát: "buzi vagy-e?" Más lett a jelentése a szokatlan használat folytán? Nagyonis! Ugyanis az egész előítéletes gondolkodás, annak egész hálózata, szövedéke és szövődményei kapnak figyelmeztetően erős hangsúlyt még azok számára is, akik a szöveg szokatlan ("obszcén?") szavain izibe' felháborodnak. Egyedülállóan kemény, határozott és progresszív véleményt fogalmaz meg Sickratman, s ezt éppen az teszi súlyossá, megjegyezhetővé és idézhetővé, hogy azt a bizonyos -e szócskát szokatlan helyre tette!....

ˇ

Nem lehet véletlen, hogy a "szokatlan" kifejezés szállóigévé lett a fiatalság körében. Ha másként viselkedsz, másként gondolkozol, másként éled a napjaidat, mások - nem jobbak vagy rosszabbak, csak mások - a szokásaid, ha tehát nem vagy konform, ha van identitásod és azt vállalod is, akkor felmerül a kérdés: buzi-e vagy?...

Ez a pécsi Periszkóp Rádió

ˇ

A műsor hallgatható:Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián (lásd térkép),

ˇ

valamint Interneten:160 kbps mp3 formátumban, illetve 32 kbps mp3 formátumban

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hangtöredékek

ˇ

Jabès szövegeiből

ˇ

"álom nélküli éjszakák"

Hallgatható és letölthető: ITT

A Hangtoredekek.Jabes.mix.mp3 jelzetre klikkelni

~~~~~~~~~~

A szövegek (valamennyi Edmond Jabes szövege!)

ˇ

1. Ajánlás ~ Ford. Somlyó György

2. Megosztott helyek ~ Somlyó Görgy

3. Lapok a kihantolt könyvből/II. ~ Somlyó György

4. Sivatag előtt ~ Somlyó György

5. Dal a három csodálkozó halottnak ~ Somlyó György

6. Névsorolvasás ~ Somlyó Görgy

7. Sivatag után ˇSomlyó György

8. Megtörtént. A helyén volt ~ Somlyó György

9. Él, az utolsó könyv ~ Somlyó György

10. Lapok a kihantolt könyvből/V. ~ Somlyó György

11. Fülszöveg ~ Somlyó György

12. A csend ára ~ Somlyó György

13. Könyv, vagy egy születés négy időpontja /2 ~ Somlyó György

14. Lapok a kihantolt könyvből/IV. ~ Somlyó György

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A zenék:

ˇ

1. Morton Feldman: Triadic Memories

2. Kurtág György: Stele

3. Sven-David Sandström: Kroumata Pieces

4. André Jolivet: Suite en Concert pour flûte et percussion

5. John Cage:Music for Two

6. Carlo Gesualdo: Tenebrae (Responsorium)

7. Karlheinz Stockhausen: Gruppen

8. Ligeti György: Requiem

9. Arvo Pärt: Sarah Was Ninety Years Old

10. Zajok

Artus Studió

Relatív (át)hallások

Nemzetközi Kortárs Zenei Találkozó

2008. május 30-31.

~~~~~~~~~~~~~~~~

Szelvények-szemelvények a fesztiválról...

Jozef Cseres (Csehország) a konceptualista...

Julius Fujak a szlovák improvizatív zene (zongora stb.) képviselője...

Eric Cordier (tekerőlant) Franciaország és

Seijiro Murayama(dobok) Japán

duója a

Heimo Wallner képzőművész-animátor mozgóképei és Varga Zsolt

~~~~~

Rhodri Davies (Anglia) és

Sőrés Zsolt duója (hárfa-hegedű)

Daniel Goode (USA)

és még sokan mások. A csaknem teljes programot lásd: ITT

Bodies
~
kiállítás Budapesten a Király utcai VAM Design Centerben...
~
Nagyszabású "tanulmányt" olvashatunk a kiállításról... György Péter tollából...
~
A kiállítás világszerte sok vitát váltott ki. Lehet-e ezt tenni emberi testekkel stb.
A vita indokolt, lehet és kell beszélni arról, hogy tudományos ismeretterjesztés történik-e vagy ezúttal is üzletről van szó a javából... Így hát az elmarasztaló kritikát sem lehet indulatból elutasítani, ha az a kiállításról szól...
~
Csakhogy!...
~
György Péter írásából szinte semmit sem tudunk meg a dolog lényegét illetően. Az olvasóban annyi marad meg, hogy György Péter mily-mennyire "járatos, ismerős", - mi minden jut eszébe a kiállítás kapcsán anélkül, hogy az szorosan összefüggene a tárggyal. S hozzá - ha kell, ha nem - javarészt idegen szavakkal dolgozik. Ez részint korábbi hagyaték, amikor a "káderek" azt gondolták, hogy az idegen szavak használata a műveltség látszatát kölcsönzi nekik, részint napjaink "média kretenizmusa" (médiát mondok én is médium helyett, lám), ahol szerkeszteni nem szoktak csak editálni, ahol terv, műsor, mű, alkotás nem létezik, csak projekt, ahol törheti a fejét a művelt nagyközönség: mit jelenthet "a kontextus rekonstrukciója nélküli kritika" és így tovább. Ha azután György Péter tavalyi, a Mezzo TV kapcsán elkövetett megszólalását idevesszük-összevetjük (lásd: ITT), akkor már végképp nem tudjuk, hogy György Péter értelmezésében voltaképpen mit is gondoljunk a kultúrális dolgokról (v.ö. reklám, üzlet stb.)

Gyönyörű-szomorú könyv...

ˇ

Requiem egy városért ~ az újbarbarizmus bűnei...

Sokat járok mostanában ebben a negyedben (a budapesti zsidónegyed), de nem találom azt, ami gyerekkoromban volt ott, amikor a Király utcában Rebi nénit látogattuk, aki fiával - Zolival - éppen abban a házban lakott, amely szembenéz a Kis Diófa utcával...

[Rebi néni... Nagyanyai nagynéném, akit annyira megviselt a német megszállás, hogy - noha jószerint német anyanyelvű volt - esküt tett: soha többé nem ejt ki német szót a száján... Sokat vitatkoztam vele kiskamaszként, miszerint Goethe meg a többiek nem tehetnek Hitlerről... Meg az is bosszantotta őt, hogy elítéltem a halálbüntetést még a háborús főbűnösök esetében is, a nyilvános kivégzéseket pedig a résztvevő tömeg vonatkozásában is szörnyűnek minősítettem...

És a fia, Zoli... A Török Patika rt. könyvelője (a főkönyvelő - mondtuk mi, gyerekek), naponta végigbaktatott a Király utcán a hivatalig. De az a ház is más lett (ha szerencsére nem is bontották le), és tessék csak nézni a régi és új kövezetet a képen!]

Egyszóval a mai negyedben nem találom a kis, megkeseredett Rebi néni nyomát. Nem látom a vastag szemüveges Zolit, amint reggel baktat az utcán...

A házak földszintjein olyan boltok sorakoznak, amelyeknek szinte semmi közük a negyed hagyományos életéhez. Az utcák egy részét gyorsan romló sétáló utcás kövezettel látták el, mint sok helyen a városban...

Szóval - és akkor nem beszélek még a pusztításról, ami folyik - eltűnőben ez a városrész... a "lakóházak a zsidó negyedben" - ahogy a szerény alcím jelzi. Lábass Endre fényképeivel... Mert hiszen sokkal többről van szó, mint lakóházakról! Házak, amelyek őrizhetnék - megőrizhetnék! - az eltűnő életet, ha nem pusztítanák el őket!...

Maga Perczel Anna írja a könyv bevezetőjében:

"Ami… megmaradt, most veszélyben van. Egyre gyorsabb ütemben bontják a negyed lakóházait, változtatják meg utcáinak jellegét. Az épületekkel, utca­szakaszokkal együtt eltűnnek a lakók, a szokások, a történelmi tradíció. Az értékes épületek helyét pedig kirívóan értéktelen, egyben túlméretezett újak foglalják el."

Miért?!... Ugyan miért?!...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

V.ö.: ITT; ITT

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Irók Boltja

1061 Budapest, Andrássy út 45.

~ 2008. május 28. (szerda) 16 órakor

Perczel Anna: Védtelen örökség – Unprotected Heritage

Bemutatja: Ikvai-Szabó Imre és Konrád György

Vendégünk: Perczel Anna és Lábass Endre

Megesett a "bemutató"... Én úgy éreztem magam, mintha egy Mikszáth-regényben történtek volna a dolgok köröttem...

Az alpolgármester - társasági "asszociációkkal" tüzdelt - felszólamlásából kiderült, hogy tűrhetetlen, ami történik, ám ő, mitse tehet... noha ő holnap beterjeszti...

["Mert a mameluk hátából szíjat lehet hasítani, barátom, és még csak meg se jajdul, méltóztass nekem elhinni, mert én ismerlek benneteket; de ha egyszer megérkezik az ideje, mint a kecskének a kapaszkodási ösztön, a macskánál a vándorlási vágy, ha egyszer elkezd a delegációba vagy a pénzügyi bizottságba kívánkozni, akkor vagy be kell oda mennie, vagy renitens lesz. Nem így van?" Mikszáth Kálmán: Két választás Magyarországon ~ Függelék - Katánghy bejut a pénzügyi bízottságba - 1897]

A tudós és feddhetetlen felszólaló beszorulva önnön kényszerébe mit tehet: egyetért az előtte szóló alpolgármester úrral...

A független író gyerekkortól öregkorig szlalomozik az emberi baromság és szörnyetegség maradványain... Abbahagyhatatlan szövegáradat...

Szédelegve, elkeseredetten kitámolygok a hőségverte Liszt Ferenc térre, talán némi felüdüléshez juthatni odakint.

A negyedet eközben folyamatosan bontják...



A könyv szomorúan gyönyörű... Milyenek is voltak a dolgok, milyenek voltunk a huszadik században, meg az ezredforduló idején...? Meg folyvást... mindig...

Loss of the Future...