Lapozgatom a MÜPA magazint…

…vegyes várakozással, de ez talán napjaink kultúra-abszurditásainak is betudható. Ha azt nézzük, hogy mi folyik a kultúra területén mostanában, akkor ez a program bíztató. Ha összehasonlítjuk a nagy központokkal (Berlin, Párizs), de akár a „rokonabb” mezőkkel (Varsó, Prága), akkor szánalmas. Hiszen ide alig jut el valami. Itt a legnagyobb nevek, együttesek, művek csak esetlegesen, szinte véletlenszerűen jutnak el!
A síránkozásnak nincsen értelme. Én három programot választok itt ki – szívem joga.

1. Budapesti Mahler-ünnep. ~ Mindjárt az ötödik szimfónia, amelyet talán legjobban szeretek a „mahlerek” közül. „Kedvenc” régi kritikusom, esztetam, „mesterem” nyilvánul meg kis írásával. Ezzel nincs is semmi baj, s azzal sem, hogy mindenfélét mond arról: mennyire nem szeretett Mahler a zenéjéről szóban nyilatkozni. Volt, hogy valamelyik szimfóniájáról így nyilatkozott: sokat lármáztam. Az első tétel címe: Gyászinduló. Ha tehát Mahler – persze az instrumentális alkotásaival kapcsolatban – elutasított mindenféle belemagyarázást, akkor nem hozakodnék elő Az istenek alkonyával, mégha megengedett a szabad asszociáció, na meg a „mesterségbeli tudás” is. Annál inkább elgondolkodom, miért adta kivételesen a tétel címeként: Gyászinduló.  Egy helyütt már megpendítettem a feltételezést: talán azért, mert a tétel a gyászról szól. Pszichológiailag is izgalmas kifejezése a gyásznak, amely az elkeseredés dühe és a belenyugvás békéje között váltakozik. „Jeles kritikusunk”-nak javallom: hallgassa újra az első tételt.

2. Cage  100 ~ Az Amadinda ígéretes koncertje. A magazinban megjelent írás érdekes, hozzáértő, informatív és éppen elégséges. Cage száz éve született és húsz éve halt meg.

3. Kronos Vonósnégyes – UNIKO, egy fűszeres finn koktél ~ az együttes 2011-ben megjelent lemezének magyarországi bemutatkozása. Az Uniko két finn zenész (Kimmo Pohjonen és Samuli Kosminen) szerzeménye, az előadáson ők is szerepelnek.
Itt a lemez részletét (Avara) idézem: