Wednesday, August 31, 2011










Janus Pannonius

Rádióműsor

[Periszkóp Rádió]














... amikor a 30-as évek elején megkezdődtek egy irodalmi társaság szervezésének előkészületei, és a szervezők azt javasolták, hogy nevezzék el Janus Pannoniusról a társaságot, a gondolat egyes vezetőkben megdöbbenést keltett, mondván, miért legyen a társaság névadója egy olyan püspök, aki obszcén verseket írt - olvasom egy tanulmányban, A társaság aztán mégis az ő nevén alakult meg, s elnöke szerint az a gondolat, hogy a társaság a nagy humanistára és a reneszánsz emberére függeszti tekintetét, történelmileg, irodalmilag és hangulatilag termékeny és hatásos. Valósággal szimbolikus jelentősége van.
~~~~~~~~~

Ez csak játszadozás. Aki nem szigorú, nosza, jöjjön;
Túl szigorú aki vagy, persze te messze kerülj.
Vaskalapos vagy, az én csacsiságaimat ne is olvasd,
Vagy ha netán mégis, tedd le a vaskalapot.
~~~~~~~~~~~~~~~
Janus Pannonius , Kolta Ferenc, Plutarkhosz, Martialis, Marsilio Ficino, Petrarca és Ingmar Bergman szövegei;
Ligeti György, Faragó Béla, Lajtha László Poul Ruders, Bartók Béla, John Cage és Veress Sándor zenéi.
~~~~~~~~~~~~~~~~
A műsor [58:59 perc]   ITT  hallgatható. (A listán meg kell keresni a Janus Pannonius.mp3 jelzetet és arra kell klikkelni!)

Tuesday, August 30, 2011

Sebastian Fagerlund  (*1972)


A finn zeneszerző új lemeze 2011-ben jelent meg, s három művet tartalmaz, mindhárom a kétezres évekből. Egy klarinétverseny, egy Partita vonószenekarra és ütősökre, s végül egy szimfonikus mű – Isola.
Szeretik a zeneszerzőket besorolni. Fagerlund esetében Steve Reich, Gubajdulina és Saariaho nevét említik (magam még Bartók rokonság nyomait is felfedezni vélem), a klarinétversennyel kapcsolatban Gershwin és Bernstein nyomokat vélnek hallani.
Mindazonáltal egyéni világ ez, a modern hangzások és hagyományosabb megoldások jól megférnek a kompozíciókban.
A Klarinétverseny szólistája Christoffer Sundqvist; a Gothenburg Symphony Orchestra működik közre Dima Slobodeniouk vezénylésével.


Itt a Klarinétverseny negyedik tételét (Urbana) valamint az Isola második tételét idézem.

Sunday, August 28, 2011

Káin és Mózes



Rádióműsor


[Periszkóp Rádió]

Káin uralkodik a világon. Aki ebben kételkedik, olvassa el a világtörténelmet... A sorsanalitikus azt vallja: a világtörténelem nagyobbára Káin történetének állandó megismétlődése. A testvérgyilkosság folytatódik. Nagyjából ugy, mint ahogy már a világtörténelem kezdeten a bibliai mondák tanúsítják. Csak a fegyverek változtak. A testvér indulatok azonosak maradtak... Káin mások befeketítésével, hazug vádaskodással, rágalmazással uralja a világot. Ezt nevezik politikának és diplomáciának, így harcolnak az erősek. A gyengék lelkiismeretük nyomásától összeroppannak, neurotikusok vagy pszichotikusok lesznek. Csak ritkán lépnek a világ színpadára olyanok, akik Káin bűneit jóvá kívánják tenni. Jelképesen Mózes-alakoknak nevezzük őket. Ők a vallás, az állam, a művészet és a tudomány törvényalkotói. (Szondi Lipót: Káin, a törvényszegő, Mózes, a törvényalkotó)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A szövegek:
Biblia
Parasztbiblia - Éva álma
Babits Mihály: Fekete ország
Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
Szondi Lipót: Káin a törvényszegő ~
Mózes a törvényalkotó
Baudelaire: Ábel és Káin
Ady Endre: Káin megölte Ábelt
Weöres Sándor: A kerub sodrában
Schönberg: Mózes és Áron
Thomas Mann: A törvény
Freud: Mózes
Rónay György: Káin és Ábel
~~~~~~~~~~~~~~~
A zenék:
Galas, Diamanda: Deliver Me!
Britten: Sinfonia da Requiem
D'Adam a Abraham - Versetto (Kurtág)
Bach: Capriccio
Seter, Mordechai: Jeruzsálem
Schönberg: Verklärte Nacht
Schönberg: Mózes és Áron
Lipcsei Zsinagóga Kórusa (liturgikus dallamok)
Cherubini - c-moll Requiem
Nørgaard, Per: Waves
Tómasson, Haukur: Trio Animato
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~  


A műsor [49:33 perc]  ITT  hallgatható. (A listán meg kell keresni a Kain es Mozes.mp3 jelzetet és arra kell klikkelni!)

Saturday, August 27, 2011

Rádióműsor

[Periszkóp Rádió]

Heiner Goebbels

Nem kenyerem az igazság, mint ahogyan a hazugság sem, ami végső soron egyre megy. Amolyan felfedező-féle vagyok, eltö­kélt, rosszul felfegyverzett, vigyázatlan, aki nem hisz sem a múltjában, sem pedig a jövőjében annak a vidéknek, amelyen napról napra járható utat tör. Nem vagyok szellemi vezére sen­kinek, inkább útitársa mindazoknak, akik felfedező útra, koc­kázatos kutatásra vállalkoznak - írta Alain Robbe-Grillet, Heiner Goebbels egyik kedvenc szerzője, s ez a szöveg így akár Goebbels ars poeticája is lehetne - Heiner Goebbels (*1952) német zeneszerző, az egyik legismertebb rádió- és videó-művész. Rádiódarabjai /Hörstück/ számos díjat nyertek. Ihle­tői között olyan neveket találunk, mint Heiner Müller, Edgar Allan Poe, Hugo Hamilton, Paul Auster, Edmond Jabès, Franz Kafka...
~~~~~~~~~~~~~~
A szövegek:
Hannah Arendt: Levél Jaspershez (1949. szeptember 29.)
Edmond Jabès: A kérdések könyve
Alain Robbe-Grillet: Tavaly Marienbadban
Alain Robbe-Grillet: Rések
Hugo Hamilton: Pótváros
Beszélgetés Heiner Goebbelsszel
Franz Kafka: A város címere
Paul Auster: A végső dolgok földjén
Shakespeare: A vihar
Heiner Müller: Héraklész II. avagy a Hidra
Heiner Müller: Prométheusz megszabadítása
Heiner Müller: A megbizás
T. S. Eliot: Átokföldje
E. A. Poe: Árny
~~~~~~~~~~~~~~
A zenék:
Heiner Goebbels:
Surrogate Cities
Suite for Sampler and Orchestra
La Jalousie
In the Country of Last Things
Herakles 2.
Die Befreiung des Prometheus
Der Mann im Fahrstuhl
Shadow
~~~
Graeme Revell: Musique Brut – Nocturne
Bent Sørensen: The Lady of Shalott
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A műsor [49:53 perc] ITT  hallgatható. (A listán meg kell keresni a Heiner Goebbels.mp3 jelzetet és arra kell klikkelni!)

Tuesday, August 23, 2011

Morgenstern


Rádióműsor


[Periszkóp Rádió]

A bitópoézis az egy darab világszemlélet. A benne megnyilatkozó félrevetettnek és anyagtalanítottnak gáttalan szabadsága... Senkit se  vezessen félre az iróniám. Az én iróniám naiv, akár a pátoszom. A hihetetlent szeretném ironikusan kimondani, de a fri­volság minden nyoma nélkül... igen, mindent a legkomolyabb képpel irtam... Legszívesebben egy toronyban laknék. Naponta fürdőt ven­nék alant,  az életben,  alámerülnék,  s aztán újra felhágnék őrtornyomba...  Minél öregebb leszek, annál inkább lesz egy szó az én szavammá, s ez: a groteszk. - Christian Morgenstern  német költő /1871-1914/
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Christian Morgenstern és Örkény István szövegei; Satie, Coppe, Scelsi, Cage, Ligeti, Leandre, Partch, Stockhausen, Pärt és Badings zenéi
~~~~~~~~~~~~~~~~~
A műsor [58:08 perc]  ITT hallgatható. (A listán meg kell keresni a Morgenstern.mp3 jelzetet és arra kell klikkelni!)

Sunday, August 21, 2011

Cvetajeva

Rádióműsor

[Periszkóp Rádió]

Ó, élők, a becéző csóközöntől

először nem húzódozom, először.
Tetőtől talpig rám borul puhán
komor pompájú halotti ruhám.
Szégyentől többé lángban égni nem kell.
Szent ünnepem, húsvétom érkezett el.


Moszkva utcáin hintón vonulok,
s ti botorkáltok utánam - gyalog.
Útközben meg-megálltok, elmaradtok,
és koporsómra zuhognak a hantok,
és akkor végre álmodnom szabad
magamba zárt, magányos állmomat.


S elnyugszik, többé semmit sem kívánva,
Marina, Isten szolgálóleánya.


Marina Cvetajeva /1892-1941/ „Isten kegyelméből költő - írta róla Rilkének Paszternák -… ugyanazon a napon, amikor Magáról hírt kaptam, eljutott hozzám ennek a költőnőnek egy olyan verse, amelyet itt már egyikünk se tud írni... szeretném, hogy neki is része lehessen abban az örömben, amely a Maga jóvoltából rám sugárzott...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Cvetajeva, Paszternák, Blok, Ahmatova, Rilke és Mandelstam szövegei; Sosztakovics, Vegyel, Feldman, Prokofjev, Britten, Krupickij, Mozart, Turcsinyov, Lomahin és Schnittke zenéi
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A műsor [59:17 perc]  ITT hallgatható. (A listán meg kell keresni a Cvetajeva.mp3 jelzetet és arra kell klikkelni!)

Friday, August 19, 2011

Marcin Masecki
[*1982]

Furcsa az egész. A hangszermegnevezés a biográfiában: wurlitzer és zongora. A sajtófotók: kiadója honlapján beöltöztetett "mesefiguraként", egy másikon rajzolt bajusszal, a harmadikon turbánban és atlétatrikóba betűrt nyakkendőben, a negyediken óriásira torzított fogakkal. A fizimiska: pont, mint egy britpop zenész, csak éppen tenisz shortban.

A karrier: 12 évesen már saját triója van és rendszeresen hívják menő helyekre jam sessionökre, majd csatlakozik az Alchemik zenekarhoz (4 CD-t rögzítenek és számos európai turnén vesznek részt), mellyel 16 évesen már megnyerik a rangos Jazz Hoeilaart Competitiont Belgiumban, ő pedig a legjobb szólista díját kapja. Közben párhuzamosan végzi a jazz és a klasszikus tanszakot, szintén 16, amikor Rachmaninov 2. zongoraversenyével koncertezik.
 18 évesen felveszik a bostoni Berkley-re, a diploma után visszatér Varsóba, ahol az improvizatív színtér aktív szereplője lesz, Tomasz Stankótól kezdve szinte mindenkivel játszik, megválasztják "a lengyel jazz jövőjének legnagyobb reménységévé"; 2005-ben megnyeri a Nemzetközi Jazz Zongoraversenyt Moszkvában. Időközben egy időre kiköltözik Londonba, jelenleg pedig argentin származású felesége okán Buenos Aires és Varsó között ingázik.
A zene: 2005-ben megalakítja a TAQ nevű improvizatív jazztriót, 2008-ban énekes feleségével a Paristetrist, egy avantpop triót, melyet 2009-ben az "Év lengyel zenekarának" jelölnek. Ezen formációk mellett számos lemezfelvételen működik közre, majd első szólólemeze 2009-ben Bob címen félórás kicsavart Gesualdo-blokkal, a következő rá egy évre John cím alatt lát napvilágot. 2011 nyarán jelenik meg új "weirdojazzish" (furajazzes) szextett CD-je, a Profesjonalizm: Chopin, Chopin, Chopin; továbbá három éve dolgozik Bach monumentális művének, A fúga művészetének felvételén.
A kritika: "Masecki zenéje koncentrációt, képzelőerőt és a megszokott jazz-hallgatással való szakítást igényel." (Jazz Forum) "Szóló produkcióit nehéz megemészteni, néha úgy hangzik, mint amikor egy komisz kölyök értelmetlenül püföli a zongorát. Aztán egyszer csak kiderül az a kifinomultság és virtuozitás, amely csak az erős klasszikus műveltségű, kiváló zongoristák sajátja. Bizonyosan az egyik legérdekesebb fiatal művész a lengyel színtéren." (polish-jazz.blogspot.com)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Fentieket a BMC honlapjáról vettem át. Masecki tudása, stílusa és zenei felfogása elképesztő. Mindent tud. És mindent magára alakít. Igazi teremtő előadó. Nehezen mondanám (a fentiek is okot adnak rá) dzsessznek. Az alternatív zene megjelenése. Egymagában bizonyítja, hogy mennyire más és több a zene, mint az ortodox kaloda hívei gondolnák. 
Szeptember 8-án a Trafóban élőben is meghallgatható.
Itt a lemez címadó számát - Bob - hallgathatjuk:
Ligeti György
[a BMC új lemeze]
A kölni WDR Szimfonikus Zenekar, a WDR rádió-énekkar, az SWR Stuttgarti Vokálegyüttes előadása. Eötvös Péter vezényel.

A lemezen a Requiem, az Apparitions és a San Francisco Polyphony hallgatható.
A Requiemben a kitünő Barbara Hannigan (szoprán) és Susan Parry (mezzoszoprán) énekel.
 Röviden azt hiszem a lemezen hallgatható művek - mindenekelőtt a Requiem - legjobb felvétele.

Itt a De Die Judicii (Dies Irae):

Tuesday, August 16, 2011

Ruttkai Éva

[1927 ~ 1986]


Ruttkai klip


A nyolcvanas évek elején rádióra alkalmaztam Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című filmjének a szövegét. A film voltaképpen egy párbeszéd, s így alkalmasnak éreztem rádiós megszólaltatását. A női főszereplő (a filmben Liv Ullmann játszotta) ki is lehetett más, mint Ruttkai Éva. Akkor még egészséges volt.
Ide kívánkozik Weöres Sándor zseniális négysorosa:

Éva Ruttkai
Összes titkai
Bőrbe kötve
Mindörökre


Az itt hallgatható klip képeiben egymás mellé tettem a két nagyszerű színésznőt. Néhány olyan részletet választottam ki, ahol Ruttkai szövege önálló volt, elválasztható volt partnerétől. Mert ez a műsor Ruttkai Éváé volt.
Zene: Phill Niblock ~  friedl erratum mix


Néhány perc, néhány megszólaló részlet:


Rádiót hallgattam…

Nagyon régen nem hallgatom a „közszolgálati” rádiót, egykori munkáim helyének termését. Ma az ötlött fel bennem, hogy talán igazságtalan vagyok, előítéletes, s a rádió megújult, vagy megújulóban van – ahogy mondják mostanában szerte.
Sajnos aggodalmaim igazolódtak. A Kossuth Rádió valami vallási műsorfélét adott, olyan kenettel a hangvételében, hogy igazgatni kezdtem a készüléket: nem a Mária adót hallom-e véletlenül?
Aztán jöttek a Hírek. Bemondóink régebben sem tündököltek azzal, hogy természetes hangon szólaljanak meg, s erre a mikrofonbízottság bornírtságai kényszerítették is őket. De ami most folyik? Vagy elszoktam ettől az énekelve, habarogva, danászva, „értelmező okostojásos” mammogástól?
Aztán a Bartók Rádió (művészeti, zenei adó!) műsorát próbáltam viselni. Persze lehet, hogy este azért adnak valamit egészben is, meg jót is, meg aztán a jó felvételeket nem lehet (szerencsére) elrontani. De amit Farkas Zoltán csinált az könnyfakasztó volt. Olyan hangon ismeretterjesztett, hogy szinte láttam lelki szemeimmel a balmaznádudvari ötven éve a helyi iskolában tanító nyolcvanéves zongoratanárnéniket, amint bólogatnak: istenem, de szépen mondja.
A Petőfi Rádió rendben van. Elültek a viták, hogy közszolgálat-e a pop, alternatív, világzene stb. A Petőfi a maga jelenlegi műfajában jó színvonalat képvisel. Csak ne lennének Hírek, amikor csendben dalolgat a bemondó, majd egy erotikától sem mentes hang kötelezően közli velem, hogy „nagyon zene”.
Hát erről ennyit. Nem érdemes hallgatni ezt a rádiónak nevezett dolgot. S akkor még mi mindent meg sem említettem!

Sunday, August 14, 2011

Saturday, August 13, 2011

Vestigium
Pasolini

A képek hátterében Pasolini Máté evangéliuma című filmjének befejező képsora

(Az utolsó képek: Pasolini temetése és közös sírja anyjával, aki a Máté evangéliumában Máriát játszotta)

Az elhangzott művek (Pasolini írásai): A Botrány iskolása; A boldogtalan fiatalok; Eső kívül mindenen

A zenék:
Ligeti György: Szonáta szóló csellóra
Karlheinz Stockhausen: Samstag aus Licht
Autechre ~ Melve
William Kraft: Concerto for Four Percussion Soloists  & Orchestra

Közreműködik: Bertalan Ágnes és Végvári Tamás

Wednesday, August 10, 2011

Dum spiro – spero?…
Előtörténet: a régi – hol Senecának, hol Ciceronak tulajdonított - mondást sokan jelmondatként használják. Luxus-pillanataimban magam is. És jelmondata volt Prohászka Ottokárnak is. Bánk József  a Szent Gellért kiadó könyvében nem tesz említést róla, hogy a mondás eredete ezer évekre nyúlik vissza.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Apropó Esterházy.  Magam részéről azért tartom fontosnak, mert egész életemben szövegekkel dolgoztam, ezért a szöveg, a nyelv nekem fontos. Spiró azt mondja, hogy nem olyan nagyon,  Esterházy azt mondja, hogy nagyon. Ráadásul meg vagyok verve egy szemlélettel vagy tulajdonsággal: ha nem feladat valaminek a tudomásul vétele, akkor unatkozni kezdek. Ezért szeretem Wagnert és únom Verdit. Pedig Verdi nagyszerű zenész volt, legjobb „operája” (Requiem) a „kedvenceim” közé sorolhatók.
Vagyis önmagában az, hogy egy szöveg nem jelent, nem ad feladatot, még nem minősíti azt. Csak nekem – engedtessék meg – unalmas. Még akkor is, ha sokszor keserűen veszem tudomásul, hogy „törpe minoritás” vagyok.
Én únom a szórakozást, únom az idő múlatását.  Megoldás párti vagyok. (Munkamániás?) Ha erre nincs lehetőség, akkor jobb esetben unatkozom, rosszabb  esetben elkeseredem, mindenesetre  Pasolinival szólva – fenntartom magamnak az undor jogát.  Ez még akkor is így van, ha soha nem hagyom magam unatkozni, hiszen annyi tennivaló van. Közöttük az Örkény típusú „sokszor csak úgy magunk elé nézünk” időtöltés például – amit finomabban meditációnak szoktak nevezni. Igaz: bevégezetlen ragozás, de legalább az!
Glenn Gould, aki mégiscsak jelentős zongorista és meditáló ember volt, azt mondta, hogy Mozart zongoraszonátáit (valamennyit lemezre játszotta!) nagyon kellemes eljátszani, de nem adnak feladatot. Mármost ezzel azt mondta volna, hogy Mozart szonátai rosszak? Meggondolásom szerint csak annyit mondott, hogy nem insprálnak a „magunk elé nézésre”.
Ez a problémám számos – egyébként sikeres és közkedvelt - szöveggel. Bajom nekem nincsen velük egy szál  se. De nem ad feladatot az a sok jogos részletet tartalmazó gondolkodás, hogy mindig így volt, de azért mindig történt valahogyan. Hol így, hol amúgy. Nálunk így, másutt meg amúgy. Ezzel nem lehet sokra menni, mert hiába ostorozzuk az emberiséget, az mindig csak olyan marad, amilyen. Ezzel egyetértek. De akkor nem értem: miért ambicionálja valaki azt, hogy szemléltessen, bőbeszédűen ábrázoljon, oktatgasson, nevelgessen?  Vagy ha nem ez a szándéka (sőt), akkor miért nem zenél?
Nekem a csontig csupaszított megállapítás tetszik: Godot-ra hiába várunk! Beckett bohócai - noha várják Godot-t - tudják ezt, pedig  nem csak a földre rajzolt kötélen képesek végigmenni, hanem a magasban, a trapézok között feszülő kötélen  is – biztonsági háló nélkül. Beckett azért jó (nekem?), mert rengetegszer lehet olvasni. A bohócok „na ugye megmondtam” világa, ezredszerre  is izgalmas. Nem sokat kell olvasni, hanem sokszor.  Thomas Bernhard talán bőbeszédűbb, sőt bizonyára az.  Igenám, de a bernhardi szöveg: zene. (Vö. ITT)  Akár az altamírai barlangfalra  festett bölény. És akkor már mindegy, hogy hány pillanatig-percig-évig  tart az érzékelése.

A többi? Szánalmas aktualizálás, nem érzem, hogy bármi köze lenne a ténylegességhez.
Attól, hogy valami törvényszerűen szörnyű, attól az még szörnyű marad. Intellektuális értelemben is, nemcsak a romantika jegyében. Ha beletörődünk abba, ami volt, van lesz, s ezt történelemtudományi vagy akármilyen módon magyarázzuk, akkor optimisták lehetünk? Az a fajta bizakodás, hogy minden gonoszság végülis megbukik – engem idegesít. Az emberiség minden tagjának egy élete van. Csak egyetlen élete!  A többi? – papos magyarázat;  mondjuk ki nyugodtan: szemfényvesztés, butítás. Ami persze sokféle módon magyarázható és menthető is akár. A Godot-ra váró bohócok tragédiája nem az, hogy Godot sohasem jön el, hanem az, hogy várják.  És mi, nézők – akár az isten – ezt tudva nézzük a tragédiát. Az a bizakodás, hogy minden rossz megbukik paradox, mert minden bukás újabb rosszat hord a méhében. Vagyis annak az egyszerű tételnek a bizonyítása, vagy egyszerűen csak felmutatása, hogy hiába vártok Godot-ra, nem jön el; a várakozás az életetek értelme és lehetősége csupán.  És ami fantasztikus: ez az élet egyetlen szépsége.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Levél fiktív barátosnémhoz…
Szinte bizonyosnak gondolom, hogy nem tudom meggyőzni arról, hogy Kurtág stb. nem macskajajgatás. Mást nem mondhatok: ne hallgassa! Van olyan, amit szívesen hallgat, nem?
Érveim:
1. Minden zene macskajajgatás - nézőpont kérdése. Az ember kitalálta ezt a képtelenséget, aztán vitatkozik rajta a Neander-völgy óta.
2. A mai zene annyiban más, hogy nem ismerik. Egy afrikai népzene csodálatos dolog - megint mások szerint állatias kaffogás.
3. A macskajajgatás is zene! Az ambient hangok nagyon izgalmas dolgok. Még a zaj is zene - megintcsak nézőpont (vagy talán "hallópont") kérdése.
4. A zene: nem szórakozás. A zene - úgy gondolom - különös fáradozás az absztrakciók felfogására. Az ismert és melodikusabb zenék alkalmasabbak a szórakoztatásra, ettől aztán a közönség leszokott a gondolkodásról.
5. Hogyan is mondja Hamlet? -
Több dolgok vannak földön és egen,                                        
Horatio, mintsem bölcselmetek
Álmodni képes.
6. A magam részéről jó barátságban vagyok Kurtág zenéjével. És Bach zenéjével is éppúgy! Ugyanis - akár hiszi, akár nem - nagyon szorosan összefüggenek. (Sokszor hallani egy koncerten belül a két komponistát!) Hogy ezt felfogjuk: fáradság; szabad, laza, kötetlen fáradozás kérdése.
De végülis az ember életének nem feltétlen célja, hogy mindent megértsen! Ki ezt, ki azt...
Ne kínozza magát. Olyat hallgasson, amit szívesen hall.
Szofija Gubajdulina (*1931)
(Sofia Gubaidulina)
Ten Preludes (1974)
A szóló csellóra írt tíz preludium közül itt hat szólal meg.
Három jelentős csellóművész felvételeit vegyítettem. Az előadók:
 Maya Beiser ~ az 1. és 4. preludiumot;
 Julius Berger ~ a 2. és 5. Preludiumot
 Alexander Ivashkin – a 3. és 6. preludiumot adja elő.

Tuesday, August 09, 2011

Az éjszaka
Rádióműsor
[Periszkóp Rádió]

Ezt a műsort több mint félmillió - zsidósága miatt meggyilkolt - magyar emlékének ajánlom...
~~~~~~~~~~
A műsor a következő művek alapján készült: Elie Wiesel ~ Az éjszaka; Az eskü - Viktor Klemperer ~ A Harmadik Birodalom nyelve; V. E. Frankl ~ ..mégis mondj Igent az Életre! - Hanna Krall ~ Egy lépéssel az Úristen előtt - Krúdy Gyula ~ A tiszaeszlári Solymosi Eszter - Ady Endre ~ A bélyeges sereg - Pilinszky János ~ Harmadnapon; Harbach 1944. - Rothenburgi Méir ~ A Tóra a máglyán – Nodzsara ~ Készülődés

~~~~~~~~~~~~~
A zenék:


Bloch: Selomo
Schönberg: Egy varsói túlélő
Penderecki: Jákob ébredése
Bruch: Kol Nidré
Penderecki: Dávid zsoltárai
Stockhausen: Momente
Beethoven: Hegedűverseny
Martinu: Ezsajás próféciája
Penderecki: VIII. ekloga
Beethoven: Missa solemnis ~ Credo
Penderecki: Dies irae
Beethoven: Missa solemnis ~ Agnus Dei
Schenker: Néger mise
Ravel: Kaddis
El mule rachamim (Sh. Katz)
S’má Jiszroél (E. Kacman)
Bloch: Nigun
6. zsoltár (M. Scherb)
Kol Nidré (Sh. Katz)
S’má Jiszroél (Sándor L.)
Mozart: Klarinétverseny
~~~~~~~~~~~~~~
A műsor [55:48 perc]  ITT hallgatható. (A listán meg kell keresni az Az ejszaka.mp3 jelzetet és arra kell klikkelni!)
~~~~~~~~~~~~
Videók: ITT meg ITT és ITT

Monday, August 08, 2011

Zárt tárgyalás
Rádióklip Jean-Paul Sartre drámája nyomán
A színészek: Ráckevei Anna, Kozák András, Frajt Edit
A háttérzene John Cage kompozíciója, a 14., 15. és 16. zongoraszonáta részletei.
Előadó: Joanna MacGregor



Sunday, August 07, 2011

Ronyecz Mária 
(1944 ~ 1989)
45 évet élt...
Vajon ki emlékszik rá?  Nagy színésznő volt, sokoldalú, hangját mesterien használta. Hiányzik a ma színpadáról az a belső erő, amelyet árasztott, sugárzott magából.




Saturday, August 06, 2011

Ligeti és Kurtág

a Carnegie Hallban
New York, 2009. január 31.
~~~~~~~~~~~~~
BMC lemez 2010.
Az UMZE együttest Eötvös Péter vezényli.
Ligeti Csellóversenyében a szólót Perényi Miklós játssza.
Az Ahmatova verseket Natalia Zagorinszkaja (szoprán) adja elő.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az idézett részek:
1. Ligeti György: Csellóverseny – 2. tétel
2-3. Kurtág György: Anna Ahmatova négy vers

2. Ahmatova: Alekszandr Bloknak
Meghívott a költő. Mentem
Hozzá. Dél volt és vasárnap.
Csönd honolt a nagy szobában,
fagy csikorgott odakint.

Fenn az égen málnaszín nap,
szürke, tépett fellegek közt...
Szemét szótlan rám emelte,
hogy nézett rám az a szem!


Hogy nézett rám az a mély szem!
Nem lehet azt elfeledni,
pillantását el nem bírom
jobb, ha nem nézek bele.

De megmarad az a pár szó,
füstös délidő, vasárnap.
Szürke nagy házban s a Néva
tengeri kapuinál.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
3. Ahmatova: Sírás-siratós (A. B. temetése)
A Szmolenszkinek most névnapja van,
Kék tömjén gomolyog a fű felett.
És gyászének árad,
Most nem szomorú, de fényes.
És pirospozsgás kis özvegyek
vezetnek
A temetőben fiúcskákat s leánykákat,
Hogy apáik sírját megnézzék.
Ám a temető - a csalogányos liget
A nap sugaraitól elcsendesült.
Elhoztuk pártfogónknak,
A Szmolenszkinek,
Elhoztuk a Szent Szűzanyának
Kézben, ezüstkoporsóban
A mi napunkat, a kínban kihunyót
A tiszta hattyút, Alekszandrot.



Cage & Nancarrow


A dupla lemez igazi különlegesség. A cím megtévesztő, mert a két zeneszerző művein kívül még tizenegy – más zeneszerzőktől származó – rövid mű is megszólal. Igaz, valamennyi Cage szellemében, egyesek egyenesen Cage emlékére.


A lemez elsősorban zongoraműveket, mindenekelőtt preparált zongorára írt szerzeményeket szólaltat meg, de helyet kap az elektronika, a zongorahang elektronikán átszűrt változata, sőt egy számban még ének is hallható.


Joanna MacGregor kitünő zongorista. A legkülönfélébb feladatokat bravúrosan adja elő. Az első lemez kizárólag Cage szerzeményeket mutat be, a másodikon Cage és Nancarrow szerzeményein kívül számos kompozíciót hallgathatunk. Cage szellemén kívül ezeket a rövid darabokat az is összeköti, hogy MacGregor a Liverpool Hope University tanáraként maga köré gyűjtve az ottani zenészeket, s meghíva más kortárs komponistákat egy koncertet készített elő. Ez a hangverseny a Perilous Night címet viselte (Cage egyik zongoraművének címét). A koncert lemezfelvétele már seholsem kapható. Viszont ez a lemez – egybegyűjtve az 1991 és 2011 között készült felvételeket, lényegében visszaidézi a koncert anyagát.


Az itt hallgatható montázs a következő művekből készült:


1. John Cage: Bacchanale
2.  Robin Hartwell: Piano Piece No. 2 (Cage nyomán)
3.  Matthew Fairclough: Inside Out
4.  Django Bates: You Live and Learn (benne a szerző kislányának – Lulu Bates – hangja)
5.  Stephen Pratt: Three Studies on Cage/No. 3
6.  Jonathan Harvey: Hommage to Cage, à Chopin (und Ligeti ist auch dabei)
7.  Mary Black: Dead Sheep
8.  Talvin Singh/Joanna MacGregor: Endgame (Talvin Singh tablán játszik)
9.  Conlon Nancarrow: Prelude and Blues (Prelude)
10. John Cage:  Bacchanale



Thursday, August 04, 2011

 Kövér György ~ A tiszaeszlári dráma
(Társadalomtörténeti látószögek)
[Osiris Kiadó, Budapest, 2011.]

A 750 oldalas könyv kiváló példája a mindenre kiterjedő történelmi kutatásnak. Aki a tiszaeszlári vérvád történetét részletesen, okadatolva meg akarja ismerni, annak érdemes átrágnia magát a hatalmas anyagon.

De hogy mi történt voltaképpen? Idézzük a szerzőt:

Aki azzal a reménnyel veszi kézbe ezt a könyvet, hogy most végre megtudja belőle, mi történt valójában Solymosi Eszterrel, azt ki kell ábrándítanom. Az ügy e sorok szerzője számára egyike a se szeri, se száma felderítetlen eseteknek. Ha eddig nem akadt megoldás, ezután már aligha fog. Nem lehet tehát szó perújrafelvételről sem. A Solymosi Eszter megölésével vádolt zsidókat 1883. augusztus 3-án a nyíregyházi bíróság felmentette, s az ítéletet a következő évben a Kúria jogerőre emelte. Ettől azonban a dolog a történelem kutatója számára nem lesz kevésbé érdekes. Sőt!
Egy cselédlány eltűnési ügyénél keresve sem találhatnánk jobb alkalmat arra, hogy a 19. századvégi magyar társadalmat elemi működése közben megmutassuk. Lenn és fenn. Lokálisan és országosan. Hogy az ügy keletkezését, a társadalmi konfliktusok működésének és kezelésének mechanizmusát, a kor embereinek viselkedését kibogozhassuk és megérthessük, elengedhetetlen magával Tiszaeszlárral megismerkednünk.

Annyi bizonyosan kiderül, hogy nem Solymosi Eszter eltűnése és halála volt az ürügye a vérvádnak. De ennek lélektani, társadalmi, szociológiai mérlegelése már nem a történész kutató feladata. Ezért fontos, hogy olyan elemzéseket, írói állásfoglalásokat is megismerjünk, amilyen Eötvös Károly munkája (A nagy per - Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1968), amely a Magyar Elbeszélők sorozatban jelent meg, ámbár Eötvös – mint védő - a per jogi folyamatának fontos részvevője volt. Érdekes Eötvös könyvének alcíme: A nagy per, amely ezer éve folyik, s még sincs vége.

Kiemelten fontos Krúdy Gyula könyve (A tiszaeszlári Solymosi Eszter – Magvető, Budapest, 2003.), különösen legutóbbi, már az eredeti kéziratot teljesen és pontosan követő kiadása. Az író óriási tette, hogy 1931-ben a történethez mindvégig ragaszkodva, elmondja azt a véleményt, amely a magyar közgondolkodásból azóta is hiányzik, a szemléletből, amely viszont minden ízében romlik napjaink politikai manővereinek közepette.

De fontos könyv a pert illetően magának a vizsgálóbírónak az írása (A tiszaeszlári bűnper - Bary József vizsgálóbíró emlékiratai (Magyar Élet Kiadása, Budapest, 1942.) Bary 1915-ben meghalt, s emlékiratait a család csak 1933-ban (Hitler hatalomra jutásának éve!) adta ki első ízben. Nagyon jellemző a család által jegyzett előszó részlete:

A tiszaeszlári pert a mai nemzedék teljesen egyoldalú, ferde, hamis világításban ismeri. Évtizedek óta úgy él a köztudatban, mint egy középkorra emlékeztető boszorkányper, mint az ártatlanul üldözött zsidóság nagy mártiriuma, s az antiszemita gyűlölködés gonosz találmánya.
Mindezt a zsidóság vitte így be a köztudatba, sajtója révén, és főleg Eötvös Károly segítségével, aki a per történetét húsz évvel annak befejezése után ismert háromkötetes munkájában megírta. Eötvös, akiről egyébként is köztudomású, hogy írásműveiben közölt adatai teljesen megbízhatatlanok, ebben a könyvében különösen sok valótlan, költött adatot hordott össze és lépten-nyomon a legkirívóbb ellentmondásokba került, amelyekről még írásművészetének gazdag eszközeivel sem tudja elterelni az olvasó figyelmét.

1937-ben a szélsőségesen antiszemita Erdélyi József megjelenteti a nyilas újságban hirhedt versét (Solymosi Eszter vére), akihez Németh László állt a legközelebb (Bognár László utószava Szabó Lőrinc prózai kötetéhez, amelyet a Magyar Fórum Kiadó Kft. adott ki 1994-ben), s akit Szabó Lőrinc már 1927-ben magasztal.

Ide tartozik még Erdély Miklós Verzió című filmje, a téma legjobb feldolgozása. Egy részlet a filmből:


Mindezt együttesen kell megismerni. A torz előítéleteken termő szemlélet mindmáig számos ember gondolkodásában eleven életet él. Éppen ennek helyesbítéséhez járul hozzá Kövér György munkája a laikus olvasó esetében is. Fontos lenne abban a szükséges folyamatban, amely Magyarországot kiemelné az elintézetlenségek mocsarából.