Martin Mosebach ˙
Büchner-díjas német író könyvét találtam...
Büchner-díjas német író könyvét találtam...
˙
A cime tett kiváncsivá, az alcíme inkább gyanakvóvá.
˙
Végülis megdöbbentően zavaros szövegre leltem.
˙
Íme egy jellemző idézet 
( a heidelbergi Szent Raphael templom kapcsán írt szöveg):
( a heidelbergi Szent Raphael templom kapcsán írt szöveg):˙
A templom egykori tarka pompája és a festmények feltételezhető értékei ma már csak gyaníthatók, mivel a kisszámú fennmaradt fénykép nem enged bepillantást az egykori színgazdagságba és a gótbetűs feliratokba. Korabeli forrásokból azonban ismeretes, hogy a festmények milyen szoros viszonyban állottak egymással. A falakat és a rácsozott mennyezetet a nagy imádságok, a keresztút, a Lauretániai litánia díszítették rámutatva arra, hogy a szent térséget imádságoknak kell alkotniuk.
Mindez azokban az években készült, amikor Kandinszky első absztrakt aquarelljét festette. A művészet birodalmában kitört az a nagy polgárháború, amely mindmáig nem ért véget. Ezen a helyen nem foglalkozhatunk a XX. század művészetének fejlődésével. Erről legfeljebb csak annyit, hogy a XX. században is létezik nagyszerű realista művészet, ez azonban alig észrevehető. Mindaz, ami a művészet kezdetei óta jelentőséggel bírt, a világ tanulmányozása és átalakítása, most megvetésre talált. A művészetnek e forradalmat megelőzően, mégpedig éppen legfelemelőbb művei által, más feladata is volt: egy belső teret díszített, vagy emléket állított valakinek. A művészek a falakra festették a Biblia pauperum-ot, és olyan áhítatos képeket alkottak, amelyek világosan irányt mutattak az ima számára.
A modern kor győzedelmes művészete most kimondta a „non serviam"-ot. Nem szolgált többé senkinek. Azt a tiszteletet, ami eddig az ábrázoltat illette, teljességében saját magának követelte meg. Az Egyház már régóta felfigyelhetett volna arra, hogy az a művészet, melyet ölében nevelgetett, most el akar szakadni édesanyjától. Forradalmak nem keletkeznek máról holnapra, előkészületre van szükségük.
Mindez azokban az években készült, amikor Kandinszky első absztrakt aquarelljét festette. A művészet birodalmában kitört az a nagy polgárháború, amely mindmáig nem ért véget. Ezen a helyen nem foglalkozhatunk a XX. század művészetének fejlődésével. Erről legfeljebb csak annyit, hogy a XX. században is létezik nagyszerű realista művészet, ez azonban alig észrevehető. Mindaz, ami a művészet kezdetei óta jelentőséggel bírt, a világ tanulmányozása és átalakítása, most megvetésre talált. A művészetnek e forradalmat megelőzően, mégpedig éppen legfelemelőbb művei által, más feladata is volt: egy belső teret díszített, vagy emléket állított valakinek. A művészek a falakra festették a Biblia pauperum-ot, és olyan áhítatos képeket alkottak, amelyek világosan irányt mutattak az ima számára.
A modern kor győzedelmes művészete most kimondta a „non serviam"-ot. Nem szolgált többé senkinek. Azt a tiszteletet, ami eddig az ábrázoltat illette, teljességében saját magának követelte meg. Az Egyház már régóta felfigyelhetett volna arra, hogy az a művészet, melyet ölében nevelgetett, most el akar szakadni édesanyjától. Forradalmak nem keletkeznek máról holnapra, előkészületre van szükségük.
˙
(Martin Mosebach: A formabontás eretneksége - Bába Kiadó, Szeged, 2009. 67. oldal)
˙
˙
Ami a huszadik század nagyszerű realista művészetét (művészeteit?) illeti: hát mit is mondhatnék?!...
˙
Egyáltalán: vajon mit tart Mosebach realista művészetnek?
1 comment:
Rettenetes, valóban. Méghogy polgárháború a művészet birodalmában...bahhh, ez rémes! Kandinszkijért egyébként - amennyiben rajongó típus volnék -, hát bizony rajonganék, ahogy mondjuk Raffaelloért is... Ami pedig Büchnert illeti, nélküle bizony nem beszélhetnénk modern drámáról, sem expresszionistáról, sem pedig abszurdról. Szóval ha lenne most kedvem nevetni, hát megtenném, hogy egy Büchner-díjas író ilyen szöveget képes papírra vetni.
Post a Comment