Kurtág Márta (egyetlen) lemeze
ˇ
abban az értelemben, hogy ez Kurtág Márta első önálló lemeze. Férjével, Kurtág Györggyel természetesen számos lemezkiadványon szerepel.
ˇ
Jó lemez. Jó felvétel. Jó előadás.
ˇ
Folytatni nem szükséges. A magam részéről - engedtessék meg ez a megállapítás egy amatőr zenehallgatótól, annál is inkább, mert a lemezek az amatőr zenehallgatóknak készülnek - egyszóval: ha valamit meghallgatok és utána éjszaka, lefekvés után újra meg újra hallgatom, akkor az a tapasztalataim szerint jó felvétel. Általában igazolják ezt a tudós elemzők!
ˇ
S ezzel be is fejezném, ha nem került volna a kezembe a Magyar Narancs január 21-i számának erről a felvételről megjelent kritikája.
ˇ
Még meg sem száradt a tinta a Palasovszky Ödön kapcsán írt bejegyzésemről (lásd: ITT ), s máris itt egy gyöngyszem, amely kíméletlenül bántó és igaztalan ítéletet mond Kurtág Márta játékáról.
ˇ
Az "írásmű" a következők jegyében született:
ˇ
1. Ha Kurtág Márta nem Kurtág György felesége lenne, akkor nem lenne lemezcég, amely kiadná ezt a lemezt, az etalonnak számító felvételek után. (S ez az otromba "megállapítás" már nemcsak Kurtág Mártát, hanem a lemezt kiadó BMC-t is sérti.)
ˇ
2. A lehetőség egy hetvenkét éves korban készült művésznek adatott meg, csakhogy ilyenkor a "suta ujjak" már nem tudnak a szükséges sebességgel játszani.
ˇ
3. Nem derül ki Beethoven avantgardizmusa, valamint a Beethovenre annyira jellemző humor.
ˇ
Sorolhatnám még, de nem sok derül ki az avatatlan leendő hallgató számára arról, hogy voltaképpen miről beszél - mondhatnám okoskodik - itt az ítész.
ˇ
Nézzük csak: öreg lenne az előadó. Most soroljam fel, hány világhírű előadó volt jóval öregebb e lemez előadójánál? Vagy tegyek javaslatot Beethoven humorával kapcsolatban az utolsó vonósnégyeseknek, vagy számos zongoradarabjának, aztán akár az operájának és így tovább a meghallgatására? (Talán érdemes a kottákba beírt egy-két meglepően szubjektív, Beethoventől származó, korántsem humoros megjegyzést is figyelembe venni.) Vajon mi készteti a kritikust arra, hogy ennyi ostobaságot leírjon.
ˇ
Mert erről szól ez a "kritika". (Olvasható: ITT )
ˇ
Na és persze arról, hogy szerzője zenei mindentudó. Még arról is értesült, hogy Beethoven olyan "félelmetesen komplex szervezőkészséggel" bírt, hogy már az 1820-as években beváltja Schönberg későbbi igényét és így tovább.
ˇ
Szóval: rémületesen primitív - és sajnos korántsem pusztán ez alkalommal történő, inkább jellemző eseménynek érzem ezt -, egyszóval rémületesen primtív, amikor egy kritikus írásában saját ismereteit fitogtatva, önmagát "megvalósítandó" ír le bántó ostobaságokat.