Hagyjuk békén Picassot!...
ˇ
Az MSzP kampány-nyitó gyűlésén elhangzott egy olyan mondat, amelyre felkaptam a fejem. Nem a beszédről, nem az eseményről, nem a politikáról, nem gyászos közgondolkodásunkról akarnék ezúttal szólni. Csak arról, hogy ebben az országban, amelynek elszomoritóan nagy része olyan szerencsétlen mentális helyzetben van, hogy még egy valamikori anekdota idézésével is vigyázni kell, mert az is a retardált gondolkodásúak igazát erősíti. Rólunk van szó, Magyarországról!
ˇ
Egy politikai beszédben talán mellékes - bár szokássá vált - a szellemeskedés. Mindenféle mondások, események, anekdoták, viccek idézése. Általában akkor szokott ez erőre kapni, amikor kevés a valódi mondandó. Ilyenkor hazai és távoli (dakota) mondásokkal fűszerezi a szónok a szövegét.
ˇ
A pontosság kedvéért ideírom: melyik mondással viaskodom ezúttal:
ˇ
"Picasso felesége nem lehetett nagyon műértő, mert egyszer azt mondta, hogy ha a férjemmel szembejönne egy olyan nő az utcán, amilyeneket rajzol, rögtön elájulna".
ˇ
Nem firtatom a szónok nézeteit, szemléletét. De ez egy anekdota - volt; vajon igaz-e vagy sem: ki tudja ma már! S ennek az életmű, az élet-tevékenység egészéből való kiragadása, nagyon félreérthető, s azokat erősíti (szinte észrevétlenül persze, hiszen mindössze egy politikai nagygyűlésen hangzott el), akik nagyon is azt gondolják, amit ez a mondat sugallhat nekik. Egy szemléletet, amit meg kellene változtatni. Amelynek megváltoztatásához mellesleg akár egy politikai színtéren elhangzott szöveg is hozzájárulhatna.
ˇ
Ami a dolog lényegét illeti, talán célszerű ajánlanom Gertrude Stein Picasso című könyvét. Itt láthatjuk azt a portrét, amelyet Picasso a könyv szerzőjéről, Gertrude Steinről festett. És érdemes idézni, amit Gertrude Stein erről a portréról ír:
ˇ
"Semmi kétség: én voltam, nagyon is én, sőt mindmáig biztos vagyok benne, ez az egyetlen képmásom, amelyen - legalábbis a magam számára - valóban, tűpontosan azonos vagyok önmagammal".
[Gertrude Stein: Picasso; Glória Kiadó, 2001. - 12. oldal)
ˇ
Az egyszerűség kedvéért (ha már nem értjük):
ˇ
hagyjuk békén Picassot!