Mészöly Miklós: Műhelynaplók

(2007)
Kötve, 140 x 208 mm, 936 old.

A szöveget gondozta, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Thomka Beáta és Nagy Boglárka

„Különös − szüntelenül úgy érzem, hogy már mindig éltem és merészen új, mégis minden úgy hat rám, mintha először történne meg velem. Igen − ez egy befejezhetetlen kezdet álma. Ilyen egyszerű és megnyugtatóan felfoghatatlan.”

Mészöly Miklós

Mészöly Miklós (1921–2001) Műhelynaplóinak jelen kiadása a szerző kéziratos hagyatékában található, 1948 és 1988 között keletkezett, nem publikált noteszek, füzetek, határidőnaplók anyagát tartalmazza. Ezek a szövegdokumentumok a szerző munkásságának szerves részei. Nem tartalmaznak semmilyen személyes megnyilatkozást, tehát egyik sem áll kapcsolatban a magánélet tényeit vagy a magánszemély és a közvetlen környezetét érintő emlékek, feljegyzések dokumentálási módjaival, műfajaival. Egyértelműen alkotói előmunkálatokról tanúskodnak, melyeknek értéke a 20. századi magyar művelődéstörténet szempontjából sem lebecsülendő. Egy jelentős író műhelymunkájáról, igen széles körű intellektuális és szakmai érdeklődéséről, valamint fogékonyságának olyan összefüggéseiről tanúskodnak, amelyeket megjelent művei alapján nem feltétlenül azonosíthattak eddigi olvasói és művének kutatói. A szerzői előmunkálatok korpuszához tartozó szövegek szakszerű feldolgozását és mostani közzétételét e belátások indokolják.

Thomka Beáta

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"Írás közben mindig akkor kapok erőre, amikor olyasmiről beszélek, olyasmire próbálok utalni, amiről semmit se tudok. A művészet eleve „bizonytalanra megy". Ha tudom, már nem szívesen írom. Persze, azért muszáj. Sajnos. Az volna gyönyörű, ha írás közben, szótól szóig, mon­dattól mondatig - mint a zseblámpafény - világíthatnánk magunknak, és így érhetnénk tetten azt, ami éppen a mi tettenérésünktől lesz azzá, ami. Másságunk, elfogultságaink, rögeszméink, hiteink, túlbuzgó képzeletünk azonban reflektorral világítja be előre az utat... Jóistenné kell lennünk, menthetetlenül. És erre visszaemlékezni; párhuzamba állítva okosságom­mal, elfogultságaimmal stb. - Realistának lenni - már amennyire lehet: zseblámpával szubjektivizálni, nem reflektorral. Legyünk szerények."

Mészöly Miklós