Eliade, Mircea
Vallási hiedelmek és eszmék története

ISBN:
963-389-805-6
Sorozat:
Egyedi könyvek
Témakör:
Teológia, vallástörténet
Kiadási év:
2006
Oldalszám:
1068
Formátum:
B/5

Fogyasztói ár:
6 500 Ft

Mircea Eliade (1907-1986) századunk egyik legjelentősebb összehasonlító vallástörténésze. Romániában, majd 1945-től Párizsban, élete utolsó évtizedeiben pedig az Egyesült Államokban, Chicagóban tevékenykedett. Fő műve eredetileg három kötetben jelent meg. A kiadó most egy kötetben adja ki ezt a jelentékeny művet. Az első kötet az őskori ember vallási hiedelmeinek ismeretével kezdődik, majd végigvezet Mezopotámia, az ősi Egyiptom, Izrael, az európai és indiai megalitikus kultúrák, a hettiták isteneinek világán, az indoeurópai vallások kezdetein, megismertet a korai görög pantheon alakjaival és az eleusziszi misztériumokkal. A második kötet az ősi Kína vallásaitól a brahmanizmuson, a hinduizmuson, a római valláson át a kereszténység születéséig és győzelméig, míg a harmadik kötet Mohamedtől a reformkorig taglalja a vallástörténet eseményeit. A köteteket bőséges jegyzetanyag és kritikai bibliográfia egészíti ki.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

„A zsidók pusztában töltött negyven esztendeje idején bemutatott kultuszról sem­mi pontosat nem tudunk. Az Exodus (26; 38:8-38) részletesen leírja a sivatagi szen­télyt: ez pedig „a gyülekezet sátora", amely a Bizonyság- vagy Frigyládát őrzi, egy fa­ládát, amely - egy kései hagyomány szerint - a Törvénytáblákat tartalmazza (Deuteronomium 10:1-5 stb.). Nagyon valószínű, hogy ez a hagyomány a valós helyzetet tükrözi. Kultikus sátrak vagy gyalogszékek, amelyekben a kőbálványokat hordozták, ismertek az iszlám előtti arabok körében. A szövegek nem említik együtt a frigyládát és a sátrat, mégis valószínű, hogy éppúgy, mint az araboknál, a sátor a ládát védte. Jahve, mint korábban az Atyaisten, vezette népet. A frigyláda ezt a láthatatlan jelenlé­tet jelképezte; lehetetlen azonban megtudni, mit is tartalmazott.
A hagyomány szerint Mózes a Moáb pusztaságain, Jerikóval szemben meghalt. Jahve megmutatta neki Kánaán országát: „megengedtem néked, hogy szemeiddel lásd, de oda nem mégy át" (Deuteronomium 34:4; vesd össze Numeri 27:12-14). Ez a halál is Mózes mondai és paradigmatikus személyiségével függ össze. Az e néven is­mert személyiségről mindössze annyit mondhatunk, hogy a Jahvéval történt drámai és ismétlődő találkozások által tűnt ki. A kinyilatkoztatás, melynek Mózes lett a köz­vetítője, egyszerre tette extatikus és látnoki prófétává és „varázslóvá"; a levita papok mintaképévé és kimagasló, karizmatikus vezetővé, akinek nemzetségek egy csoport­ját egyetlen nemzet, Izrael népe magjává sikerült átformálnia.”
Mircea Eliade