Philip Glass [januárban volt 70 éves] szerzeménye!

Link!

Érdekes visszaidézni egy több mint hét évvel ezelőtti pengeváltás szövegét (azzal a kiegészítéssel, hogy a szóban forgó zeneszerzővel megbecsüléssel dolgozott együtt többek között Allen Ginsberg, Samuel Beckett vagy például a világhírű rendező, Bob Wilson, az igazán nagyszerű muzsikus Ravi Shankar és sorolhatnám [vagy ők mind sznobok voltak?]):

KÖZSZOLGÁLATISÁG?

Szombat, Kossuth Rádió (okt. 16.) Új Zenei Újság (vasárnap megismételve a Bartókon)... Beszélnek Philip Glass október 8-i zeneakadémiai szóló zongoraestjérôl... A korrekt, bár szűkszavú ismertetés és röpke interjú után, amely azonban nem hívta fel a figyelmet Glass műveire (operák, kamarazene, versenyművek, filmzenék stb.), a műsor felelôs szerkesztôje szólalt meg. Az estet értékelô szakmai mondandójára nem térek ki, mert egyrészt bárkinek szíve joga - ha erre teret kap -, hogy kifejtse véleményét, másrészt annyira kevés volt, harmadrészt olyan fokú értetlenségrôl tanúskodott, hogy csak az juthatott eszembe: si tacuisses, philosophus mansisses... Ami azonban ezután elhangzott, az jó ideje példa nélkül való, utoljára az "Entartete Musik" kategóriájába sorolt művek szerzôit, vagy Zsdanov megkritizáltjait (pl. Sosztakovics) illették hasonló hangnemben. A felelôs szerkesztô szavai: "Hogy Kodály országának ifjúsága elfogadja ezt a kétségbeejtô gagyit, az persze siralmas és bôszítô... Barátunk [ez Glass lenne] az elmúlt évtizedekben végigházalta a világot... Leleplezôen nyomorúságos zenei hazugság, azazhogy arra való bárgyú kísérlet, mert ennél bizony még hazudni is profibban, virtuózabban illenék. A mi szemfüles ócskásunk [ez Glass lenne] nem cifrázza, s ügynökeivel együtt megtalálja a számítását... Ünnepélyesen megígérem, amíg én szerkesztem az Új Zenei Újságot, ez a név [a Philip Glassé] itt többet soha, semmilyen összefüggésben nem hangozhat el." "gagyog s ragyog" - de ezt József Attila írta.
Korányi Tamás
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sekély e kéj

Korányi Tamás glosszájában (Közszolgálatiság?, okt. 29.) kivont szablyával hadakozik a Rádió Új Zenei Újság címû mûsorának felelôs szerkesztôjével, aki bizony alaposan szétszedte Philip Glass budapesti koncertjét, mi több, arra is ígéretet merészelt tenni, hogy ezzel az amerikai zeneszerzôvel a mûsor soha többé nem foglalkozik. A kárhoztatott szerkesztô ismert, jó fülû zenetörténész, még partitúrát is tud olvasni (ami manapság nem mondható el minden zenekritikusról), nem elôször találkozott ilyesfajta modern zenével. "Értetlenség"-rôl beszélni az ô esetében - ahogy a glosszaíró teszi - egyszerûen nevetséges, hiszen sok-sok éve írja-mondja mai zenemûvekrôl szóló kritikáit, mi tagadás, olykor eléggé vehemensen. Korányi még nála is vehemensebb, Glass védelmében mérgesen elôránt egy latin mondást, majd fölidézi (Korányi, és nem az inkriminált rádiókritika!) a hírhedt entartete (elfajzott) mûvészetrôl szóló náci kifejezést, rögtön utána Zsdanov rémét, s mindezt egy kis József Attilával zárja. Közben hanyagul odaveti: "Szakmai mondanivalójára nem térek ki". (!) Így aztán - valódi, szakmai ellenérvek nélkül - különösen tisztességtelen az az eljárás, mely azt sugallja az olvasónak, hogy egy szerkesztô a Rádióban - csak azért, mert egy divatos zenében primitív blöfföt lát és tiltakozik ellene - a totalitárius államok mûvészetpolitikáját akarná visszahozni. Amúgy Korányi Tamás is nagyon jól tudja, hogy egy-egy felpuffasztott világhír mögött hányszor nincs mûvészi fedezet! Glosszájával a kritikusra támadt, pedig higgye el, a publikum ízlése sem egyöntetû. Nem vagyunk mindannyian sznobok.
Kárpáti Zsuzsa