Sunday, July 17, 2016

E. P.



 
Megvettem a Hasnyálmirigyet. Olvastam gyorsolvasással, megszoktam gyorsolvasni (gyorsolvas - mondaná.) Fura. Övé vagy nem övé? Gyorsolvasással, mintha Thomas Mann naplója. Dehát abban semmi. (No jó, majdnem. Olyan történetek...)  Most meg még egyszer lassan. Nem sokat - sokszor. Szóval így. ha persze, akkor ezek is történetek. Csak nem majdnem. Az elég jó utolsó mondat volna, hogy a mindiget javítom örökkére. Idézőjel nélkül. - ebbe próbálj belekötni, azt a posztmodern ironikus fajtádat!
 

Friday, July 15, 2016

Esterházy Péter meghalt


 Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Az tulajdonképpen elviselhetetlen, eléggé elviselhe­tetlen, ahogy valaki összeszorított szájszéllel, moso­lyogva sugározza a reményt - nekem. De nem aka­rok háládatlan lenni, csak mondanám, ahogy a Kis Magyar Pornográfiában egy kurva (?) mondja: Ne krenkold magad, api. Nem ez viszi a nemzetet elő­re. Látom, ebbe újra meg újra belefutok majd. Hol a rémült, együttérző jajveszékelés, ez szörnyű, még ilyet, hol ez a rémült, együttérző reménynyomasztás.Egyik se akarja tudomásul venni a halált, meg van­nak rémülve. Rémületükben nem osztozom, ezt már említettem. De evvel nem nagyszájúskodom, csak mondom, hogy ez nem érintett meg. És juszt se úgy mondom, hogy még, nem érintett meg még. Nem vá­rom, hogy gyere, és nem könyörgök, nem imádko­zom, nem szentségelek, hogy ne gyere.

...............................................
... így ért véget az életem. És kezdő­dött a halálom. Vagy inkább haldoklásom? Hát ezt nem tudom hitelesen leírni. Nem látom, érzem, tudom maga­mat haldoklónak. Hacsak nem mindenki az, hacsak nem úgy látjuk az életünket, mint haldoklást. Kibú­junk anyánkból, és üstöllést (!) haldokolni kezdünk. De ezt én nem így gondolom. Eddig biztos nem így gondoltam.


[Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló]

Monday, July 04, 2016


Wahlverwandtschaften


Aphex Twin


Elie Wiesel
In memoriam

Friday, April 29, 2016

Beckett On Film

19 film Samuel Beckett színpadi műveiből (négy DVD)

Ha meggondoljuk, hogy Beckett több mint harminc színpadi műve közül itt majdnem húsz jelenik meg, ráadásul egy alkotói dokumentum filmmel, akkor ez a vállalkozás óriási értékű. Nagyszerű filmek, nagyszerű színészek, kitünő rendezés valamennyi. Az összes film angol nyelven beszél. 

Beckett egy művében - Act Without Words I. - egyetlen szó sem hangzik el. Beckett ezt a művét kizárólag mozdulatokra, tárgyi víziókra, jajgatásra és parancsoló füttyszóra kreálta. 

A film tökéletes pontossággal követi Beckett instrukcióit, amelyek egyéb műveiben is fontosak, itt azonban a mű Beckett instrukcióiból áll. Ebben a vonatkozásban ez a mű egyedülálló.

A szerepet Sean Foley alakítja.

Hogy miről "szól" ez a mű? Az életről, amelynek nincsen értelme, amit azonban (miért is?)csinálni kell. A "nincs mit tenni" válik egyfajta cselekvéssé - valóságos tragikomédia.

Külön érdekesség, hogy a film zenéjét Michael Nyman komponálta.

Ez a körülbelül 16 perces mű nézhető itt meg...


Thursday, April 14, 2016

Arvo Pärt  ~  Robert Wilson



Adam's Passion

Arvo Pärt három kompozíciójából - kiegészitve egy Robert Wilsonnak ajánlott opusszal - varázsolta színpadra a zenét Wilson.

Kilencven perc álom...



Egyes részletek olyan lassú mozgásúak, hogy szinte álló képeknek tetszenek. A színpadon nincsen hang, a zenekar a közönség mögött helyezkedik el a szólistákkal együtt.

Érdemes elolvasni az Ószövetség vonatkozó részét, az reálisabb képet ad Ádám történetéről. Ez az értelmezés valóban egyedülálló.



Az alábbiakban két részletet idézek. Ezek talán valami impressziót adnak a műről, az igazi elmélyülést azonban csak a teljes mű meghallgatása, nézése teremti meg.

Készült - külön DVD-n egy werkfilm is. Ennek részlete megnézhető:  ITT
 

Sunday, March 06, 2016

Dante és Beatrice

Szerelmi álmok  (Liszt)


Saturday, March 05, 2016

Röhrig Géza    ~   Auschwitzról...

Egy "csodálatos" dolog?...

Soha még ilyet nem hallottam. 

Röhrig Géza megfogalmazta az iszonyat lényegét. Azt, hogy az ember csak a végső pokolban tud "egyenlő" lenni...

"bugyborék vagyok egy tenger tajtékán 
elpattanok e hatalmas kéken"   (Röhrig Géza)

Vajon mi a jövő?...


A teljes interjú megtekinthető : ITT

Wednesday, March 02, 2016

Samuel Beckett  ~

Nobel-díjas író

1969-ben a Svéd Akadémia Samuel Beckettnek ítélte az irodalmi Nobel-díjat.

Beckett egész életében kerülte a feltűnést.

A díj odaítélésének bejelentéséről egy nabuli szállodában értesült.
A telefonhívást felesége, Suzanne, fogadta, s mindössze annyit tudott mondani: "micsoda katasztrófa".

A díjat Beckett megbízásából kiadójának vezetője vette át.

Az interjút jószerint soha nem adó Beckett a pénzt a rászorulók között osztotta szét.

Tuesday, March 01, 2016

Egy ütődött megfigyelései
avagy a kényszeresség rezignált termékei...


Tárlat ~ ©: nincsen!...


Monday, February 15, 2016

Alberto Posadas 

 1967-ben született Valladolidban. Zenei tanulmányait Madridban végezte. 1988-ban ismerkedett meg Francisco Guerreroval, akinél zeneszerzést tanult. Ebben az időben új technikákat fedezett fel, olyan szerzeményeket komponált, amelyek a matematikai kombinatorikával kacsolatosak, valamint fraktálokat. 2006 után a párizsi IRCAM-ban dolgozott, ahol a zenén kívül videóval és tánccal is foglalkozott.

~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

 A Liturgia fractal egy ötrészes vonósnégyes ciklus. Az előadó a Quatuor Diotima.

Itt a negyedik vonósnégyes (Aborescencias) szólal meg.



Saturday, February 13, 2016

Sam Taylor-Wood

Samantha Louise "Sam" Taylor-Johnson néven született, pontosabban pontosabban a Wood függeléknévvel. Azután lerövidítette keresztnevét és maradt a születési névnél: Sam Taylor-Wood.

Az 1967-ben született angol filmes, fotográfus és látványművész olykor meghökkentette híveit, ugyancsak merész klipjeivel.

Itt egyet mutatok be: a Csendélet  címűt. Ez a szomorú klip Taylor-Wood szelíd alkotásai közé sorolható.

Taylor-Wood néhány munkája az UbuWeben tekinthető meg (ITT).



A kliphez egy részletet idézek az olasz zeneszerző,
Giacinto Scelsi kompozíciójából.


Friday, January 15, 2016

Mieczysław Weinberg

két operája

Weinberg nem először szerepel ebben a blogban. Ami az életét, sorsát, egyes műveit illeti lásd: ITT és ITT


A félkegyelmű című operáját Dosztojevszkij műve nyomán
komponálta.

Az utazó - pontosabban az utazó nő - témája a holokauszt. Egy luxushajón utazó nő lágerélményei jelennek meg hatalmas erővel. A zene megrendítően váltogatja a hangokat aszerint, hogy a békés hajón vagyunk, vagy a lágerben. A két "helyszín" máskor keveredik, mutatva, hogy a leginkább megnyugtató körülmények között sem lehet a borzalmak nyomait feledni.

Itt a két opera részleteit állítottam össze, ami persze csak halvány benyomás szerzésére elég, a második opera több mint öt órás.

Ezt az operát nem engedték bemutatni, noha Sosztakovics nagyra becsülte, s egy rövid esszét is írt róla, ami a DVD kiadást kíséri. A 2006-os ősbemutató koncert előadás volt. Operaszínpadon a Bregenzi Fesztiválon mutatták be 2010-ben. A szerző egyik alkalmat sem érte meg.

Wednesday, January 06, 2016

Pierre Boulez meghalt

2015. március 25-i bejegyzésemmel emlékeztetek rá...

A Gramophone-ban emlékeznek rá... ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Pierre Boulez 90 éves

Régi videófelvételeim között találtam egy Boulez programra. 2000. március 16-án – Boulez 75. születésnapján  - adta le a német 3sat televízió.

Az interjúból egy kis részletet idézek (mindmáig aktuális!), már csak azért is, mert régi fixa ideámmal esik egybe: a zenét sokszor kell hallgatni. Annak idején a rádióban még azt is megkockáztattam, hogy nem sokat, hanem sokszor. Amikor Boulezt megkérdezték, hogy miként van az, hogy a régi zenétől kezdve a nagy klasszikusokig mindent vezényelt, egyszer a bayreuth-i Wagner ciklust is ő vezényelte, miközben az egyik „legmeredekebb” kortárs zeneszerző. Boulez válasza valahogy ez volt: nagyon szeretek múzeumokban lenni, de lakni nem szeretnék bennük.


Itt egy részlet hallgatható a német nyelvű interjúból, majd az ünnepi koncerten játszott Répons-ból. Ennek a műnek érdekes az előadása. A zenekar középen helyezkedik el, a közönség előtt, a szólisták pedig a terem sarkaiban. A mű így valósággal interaktív színpadi performansszá alakul.

Tuesday, January 05, 2016

Samuel Beckett

...és újra meg megint...
  
Azt persze nehéz elmondani, hogy miről is szól ez a könyv. Beckettről persze. Beckett szavaival és Beckett szavai nyomán. Számomra mindenesetre azt mutatta meg, hogy Beckett "életei" az írásai voltak. Az írások minden sora Beckettről szól, anélkül azonban, hogy eszünkbe jutna az író élete.

Nathalie Léger munkája azért izgalmas, mert az is megtudja Beckett lényegét, aki eddig nem is gondolt rá.

A könyv hatvan oldalnál alig több. Képek nincsenek benne, de rengeteg "látnivalóról" szó kerül.

Néhány idézet:


 Samuel Beckett nem fogad látogatókat a házában, amit az öt­venes években építtetett Ussyban, a Marne lankáin. Ha valaki egy kicsit erősködne, bizonyára megnyílna előtte a kapu, de semmit se látna, és azt a három dolgot bizonyosan nem, ami számít: az üres­séget, a félhomályt és a fejet, a tenyerébe temetett fejet (létezik-e olyan levéltáros, akit egy Beckett-ház élére neveznének ki, aki képes lenne azt a házat úgy rekonstruálni, hogy érzékelhetővé váljék a ko­ponya, ama fekete doboz, és az a kitartó makacsság, amivel a Cap au pire megírására összpontosít?).
A francia nyelv válaszútján, a szép nevű utak találkozásánál -Molien, Avernes, Beauval, Jaignes és Tancrou - Sámuel Beckett fel­skiccel egy csupasz tömböt, és a szimmetriára ügyet se vetve, mint­egy véletlenül belerajzol egy ajtót és ablakot. Háza az Ile-de-France egyik legszebb vidékén olyan, mint egy rideg kocka, ami érthetetlen azok számára, akik a kényelmet a finom árnyalatokhoz és berendezéshez társítják; ez a ház egy unalmas tömb „szürke falakkal, mint amilyen a tulajdonosa" - mondta Beckett. Amint lehet, ide mene­kül, ide száguld a deux chevaux-ján. ír, kertészkedik, sétál, csak úgy van, nem csinál semmit, nem beszél. Azt reméli, hogy majd ott él, és nézi, ahogy kinő a fű a kövek között.
Hogy a tolakodóktól védje a magányát, és talán azért is, hogy kipihenje az írást, kőfalat emel a ház köré, egy magas és ijesztő falat, ami teljesen eltakarja a kilátást a marne-i lankákra: „Még mindig az irodalmi tétlenség tart a hatalmában. A legcsekélyebb vágyam sincs, hogy tollat ragadjak, jobb szeretek habarcsot készíteni és kifeszíteni a drótkerítést. Csak tartson még ez a szellemi állapot!" Bezárkózik az ussyi házba. Leoparditól a Végtelent olvassa: „Sempre caro mi fu quest'ermo colle.../ Mindig szerettem ezt a puszta dombot / s ezt a vad sövényt, mely a szemet úgy / elrekeszti a messzi horizonttól, / de, míg itt ülök és szemlélődöm, ott túl / mérhetetlen térség, em­berfölötti / csönd és oly mély, olyan mély nyugalom / nyílik agyam elé, hogy a szívem / szinte megborzong." Elvágja magát a tájtól, le­zárja a látóhatárt, kitörli az ég egy darabját. Csöndet akar, falat, így belül a tekintet vakká lesz, hogy jobban lásson. Eckhart mestert ol­vas: „Ott az vagyok, ami voltam, s nem ott apadok és gyarapodom, mert mozdulatlan ok vagyok, mozgatója mindeneknek." Beckett így fogalmaz: „Magányosan a sár-odúmban / Visszahúzódva a sár-odúmba." Vagy 1957. november 22-én, egy pénteken, miközben A megnevezhetetlen fordításán dolgozik, Mary Hutchinsonnak ezt írja: „Kint az esőben a parasztok betakarítják a maradék cukorré­pát, idebenn ócska kis katasztrófától reszket egy idióta." Ussyból válaszol 1984-ben a Times íróknak küldött újévi körkérdésére: „Resolutions: zero. Hopes: zero."
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 
A Jerry Bauer készítette fényképről így ír Nathalie Léger:

  Ahogy a fotográfusok mondják, a fotózás­nál, ahogy a halálban is, egyetlen hely és pillanat létezik. Akkor és ott. Bauer éppen ott fényképezi le, a sarokban, felülről. Azt rögzíti, ami egy irányba tart: a lábak tengelye, a karok, a kínos figyelemmel begombolt ing gallérjának a szélei, a pulóver V kivágása, a cigaret­tát tartó kezek, ahogy a függőlegesen tartott cigaretta a ráfonódó mutató- és középső ujj között ég, ezek a vezető vonalak szerve­zik a képet. A fotográfus tudja, hogy az alacsony szög, a sovány test, ami mintha belemenne a játékba, a mégis óvatos és vissza­húzódó, fürkésző arc, a megvilágítás hiánya, ezek teszik lehetővé, hogy a művek csendes szelleme megmutatkozzék a fotón. Itt nem az Irodalmat, nem a dicsőséges írót jeleníti meg a fotográfus, ha­nem a gyengeség és az írás erejének egyik lehetséges bemutatását választja: alacsonyan, a sarokba szorítva ül, visszahúzódó, mégis aktív és „csak arra jó". Csak arra, hogy írjon.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 
És egy nagyon jellemző pillanat:

A The Times 1984. február 25-i száma arról tudósít, hogy egy lelkes olvasó bemutatkozott a szerzőnek és kijelentette: "Bocsásson meg Beckett úr, egész életemben a csodálója voltam, negyven év óta mindent elolvasok öntől". Mire a szerző így válaszolt: "Akkor maga nagyon fáradt lehet".
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 
És még három kép a rengetegből:











Wednesday, December 30, 2015

Beckett és a zene


[Samuel Beckett and Music
 Edited by Mary Bryden
Clarendon Press Oxford, 1998]

A könyv számos tanulmányt tartalmaz, igen sok részlettel ismertet meg Beckettnek a zenéhez való viszonyát illetően.

Próbát teszek arra, hogy röviden összefoglaljam a témát, hozzátéve a magam tapasztalatait.

Beckett szövegeinek számos részlete zeneileg is értelmezhető, ám konkrétan zenét csak kevés művében alkalmazott. A legérdekesebb  talán a Words and Music című rádiójátéka, amelyben a zenét megszemélyesíti, az egyik szereplő zenével szólal meg. A zenét Beckett unokatestvére, John Beckett, komponálta, ám mégsem ez a feldolgozás vált ismertté, hanem a
Morton Feldmané. Hasonlóan zenét szerepeltet Beckett a Cascando című rádiójelenetében, Marcel Mihalovici kompozícióját. Itt azonban a zene közjátékszerű, nem "szereplő", mint a Words and Music-ban.

Beckett nem szerette, ha szövegeit megzenésítették, kifejezetten zenére, operára egyetlen librettót írt Feldman kérésére.
A Neither című egyfelvonásos, egyetlen énekesre írt opera szövege mindössze egyetlen oldal, amelyet az énekesnő számtalan variációban, mintegy repetitív módon ad elő.

Sokkal inkább hatott rá a képzőművészet. Ismert történet, hogy amikor barátjával a berlini Nemzeti Galériában járt, s Caspar David Friedrich festményét (A holdat néző férfi és nő) is megnézték, Beckett elárulta, hogy ez a kép ihlette a Godot-ra várva színpadképét.
Valójában az ehhez a festményhez nagyon hasonlító Két férfi a holdat nézi című képre gondolt.

Beckett lakásában a falon függött
Bram van Velde festménye, amelyet Beckett közvetlenül a festőtől vásárolt. 

Kurtág György Mi is a szó? című kompozícióját Monyók Ildikó énekesnő számára írta, aki egy baleset következtében elvesztette hangját, majd óriási erőfeszítéssel részben visszanyerte. Éppen erre a nyers hangra volt szüksége Kurtágnak, hogy Beckett művére zenét komponáljon.



Az itt meghallgatható klip valójában egy montázs, amelyet azoknak a zenéknek részleteiből állítottam össze, amelyeket Beckett szövegek ihlettek.


Friday, December 11, 2015

Philip Glass

Words Without Music
 [A Memoir]

Ha ennek a blognak a keresőjébe beírjuk Philip Glass nevét, akkor megtalálható az összes kalandom Philip Glass-szal. 

Mi tagadás, elég szégyenteljes vitákat kellett végigcsinálnom egykori Bartók Rádióbeli tanult kollégáimmal, egyszer még glosszára is vetemedtem.

Ennek a nagyszerű muzsikusnak a bemutatására rádióműsort is készítettem (hallgatható: ITT)

Szinte felsorolhatatlan, hogy hány jelentős művésszel dolgozott együtt Glass. Műveinek jelentős részletei a YouTube-on megtalálhatók.Operák (Ehnaton, Satyagraha stb.), szimfonikus művek, szóló zongorakompozíciók, versek megzenésítése, filmzenék, dalok... ennyiféle)

De ez a memoár a korról is sokat mond. A Juillard-on töltött tanuló évek, Párizsban Nadia Boulanger (aki - szokták mondani - megtanította a kortárs zenét: annyi tanítványa volt). Azután az együttműködés Allen Ginsberggel, Samuel Beckettel, Ravi Shankarral, Leonard Cohennal, és még hány jeles művésszel, legfőképpen pedig Robert Wilsonnal, akivel az Einstein on the Beach című majdnem ötórás operát együtt teremtették (2014-ben Párizsban a Châtelet színházban felújítva mutatták be).

Jó lenne magyarul is olvashatni a négyszáz oldalas könyvet.

Itt egy rövid mixet mutatok be, amelyet az Ehnaton című opera és a Koyaanisqatsi cimű film zenéjéből állítottam össze.


Friday, December 04, 2015

Israël Quellet

Hangok, zene, hangszerek...

A svájci zeneszerző aligha besorolható. Minden kompozíciója szinte azonnal felismerhető, mégis nagyon különböznek egymástól ezek a zenék.

Az alábbi mix Quellet négy lemezének részleteiből állt össze.

A lemezek:

1. Rythmes d'étain
2. Sounds from There
3. Opressum
4. Soni Sclavus

Tuesday, December 01, 2015

Egy különös lemez...

Field Recordings

Több, mint egy évszázada - olvasható a lemez kísérő füzetében - egész életünket áthatja a rögzített zene. Bartók és Kodály hangrögzítő készülékkel gyüjtötték a zenét Közép-Európában és ezzel átalakították a modern zenét; a rock and roll művelői a seegerek és más merész gyüjtők  világát fedezték fel. A hip-hop kultúra demokratizálta a hangrögzítést és hozzásegített ahhoz, hogy a populáris zenét konkréttá tegye, keverve a múlt hangjait és ritmusait a gépi, elektronikus hangzásokkal.

A Field Recordings készítői arra kérték a zeneszerzőket, hogy használják magukat a rögzitett hangokat - rátalálva valami régire és megalkotva valami újat, hogy saját zenéjük párbeszédet folytasson a talált hangokkal... Igy híd épült a látott és láthatatlan, a jelenlevő és a távoli, a múlt és a jövő között.



(Hadd jegyezzem itt meg, hogy ez elsősorban, de nem mindig Bartóknak sikerült, Kodály a gyűjtött zene direkt felhasználásával kevésbé meggyőző. Ez akár egyféle magyarázat lehet arra is, hogy Bartók zenéjét miért fogadta el a zenei világ, míg Kodály működésének nemzetközi megismertetését  inkább csak a magyar származású zenészek szorgalmazták.)



A lemezről három részletet idézek:

1. Julia Wolfe: Reeling
2. Florent Ghy: An Open Cage ~ (Itt Cage hangjára komponált      zenét hallunk. Cage a naplóját olvassa)
3. Nick Zammuto: Real Beauty Turns.

Ehhez kapcsoltam egy videót, amelynek zenéje a lemezen is hallgatható:

4. Jóhann Jóhannsson:  Hz

Az együttes: Bang On A Can All-Stars


Thursday, November 19, 2015

Louis Thomas Hardin aka Moondog  

Különös zeneszerző. Fiatal korától vak. Izgalmas alkotó a minimalista zenei világban. Első hallásra - gyakorlatlan füllel - "könnyű zenének" tetszik.

A lemezt a francia Cabaret Contemporain adja elő. 

Két svéd énekesnő működik közre: Linda Olah és Isabel Sörling.

Tiszteletadás ez a lemez az 1999-ben elhunyt zeneszerző előtt.

Érdekesek az egyes számok címei. Itt négy számot idézek:

1. do your thing
2. i am just a hop head
3. why spend the dark night with you
4. all is loneliness


Sunday, November 15, 2015


John Cage  ~  avagy a (korai) posztmodern?













Imaginary Landscape  no 5  ~  1952

Az opusz negyvenkét fonográf felvétel alapján készült...