Megvettem a Hasnyálmirigyet. Olvastam gyorsolvasással, megszoktam gyorsolvasni (gyorsolvas - mondaná.) Fura. Övé vagy nem övé? Gyorsolvasással, mintha Thomas Mann naplója. Dehát abban semmi. (No jó, majdnem. Olyan történetek...) Most meg még egyszer lassan. Nem sokat - sokszor. Szóval így. ha persze, akkor ezek is történetek. Csak nem majdnem. Az elég jó utolsó mondat volna, hogy a mindiget javítom örökkére. Idézőjel nélkül. - ebbe próbálj belekötni, azt a posztmodern ironikus fajtádat!
No comments:
Post a Comment