Esterházy Péter meghalt

 Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Az tulajdonképpen elviselhetetlen, eléggé elviselhe­tetlen, ahogy valaki összeszorított szájszéllel, moso­lyogva sugározza a reményt - nekem. De nem aka­rok háládatlan lenni, csak mondanám, ahogy a Kis Magyar Pornográfiában egy kurva (?) mondja: Ne krenkold magad, api. Nem ez viszi a nemzetet elő­re. Látom, ebbe újra meg újra belefutok majd. Hol a rémült, együttérző jajveszékelés, ez szörnyű, még ilyet, hol ez a rémült, együttérző reménynyomasztás.Egyik se akarja tudomásul venni a halált, meg van­nak rémülve. Rémületükben nem osztozom, ezt már említettem. De evvel nem nagyszájúskodom, csak mondom, hogy ez nem érintett meg. És juszt se úgy mondom, hogy még, nem érintett meg még. Nem vá­rom, hogy gyere, és nem könyörgök, nem imádko­zom, nem szentségelek, hogy ne gyere.

...............................................

... így ért véget az életem. És kezdő­dött a halálom. Vagy inkább haldoklásom? Hát ezt nem tudom hitelesen leírni. Nem látom, érzem, tudom maga­mat haldoklónak. Hacsak nem mindenki az, hacsak nem úgy látjuk az életünket, mint haldoklást. Kibú­junk anyánkból, és üstöllést (!) haldokolni kezdünk. De ezt én nem így gondolom. Eddig biztos nem így gondoltam.

[Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló]