Friedrich Cerha

Az osztrák zeneszerző, karmester, zenetudós,  a die reihe kortárszenei együttes alapítója. Ő fejezte be Alban Berg Lulu című operáját.

Ezen a lemezén (2013-ban készült) egyebek között szerepel a 3. vonósnégyes a Stadler Quartet előadásában. 

A tételek: I. Furioso; II. Elegie; III. con spirito; IV. Intermezzo; V. sehr ruhig; VI. sehr ruhig

Nagy Ákos

Véletlenül találkoztam vele, pontosabban a zenéjével, mert megkaptam a Szabó Ervin könyvtárban előadott kompozícióját, majd a Klubrádióban (Felütés) idézték egy művét.

Ezt a két kompozíciót tettem ide.

Az első a Chiaruscuro, eredetileg ütős hangszerekre szánt mű, ám annyira "cage-es", hogy szinte kívánja a preparált zongorát. A mű akár lehetne hommage à Cage.

A másik itt hallgatható kompozíció - Hommage à Rothko - Mark Rothko emlékére készült, 

A színek és terek mestere nem véletlenül festette a houstoni Rothko kápolna falait. Érdekes, hogy éppen Morton Feldman komponált nagyszerű zenét a kápolna avatására.

Feldman kompozíciója meghallgatható ITT

Nagy Ákos Rothko hommage-a nagyon jól hallgatható, ha közben Rothko festményeit nézzük.

"Nagyon jófajta házak"

Egy holokauszt túlélő zsidó  - egykori iskolatárs - vissza-emlékező könyvecskéje.
65 éve érettségiztünk.  
~~~~~~~~~~~~~
Nem hagy nyugodni az itt idézett szöveghalmaz. A minapi érettségi találkozó felkavarta az egészet...
 ~~~~~~~~~~~~~~~~ 

1942-ben kerültem a Kölcsey gimnáziumba, ahol akkor ún. zsidó osztályok is voltak. Ez ma visszatetszőnek hat, de az akkori igazgató - vitéz dr. Esztergomy Ferenc - lehetővé tette, hogy a szokásos "kvótán" felül zsidó fiúk gimnáziumba kerülhessenek.
Nyolc évig jártunk együtt. A háború után a zsidó és nem zsidó osztályok összekeveredtek.
Ezek az évek Magyarország történetében igen fontos és tragikus évek voltak. Ebben az időszakban dúlt a 2. világháború, 1941-ben esett meg a mostanában sokat emlegetett Kamenyec Podolszkiji vérengzés, 1943-ban a Don-kanyar és erre az időszakra (1944) esik a magyarországi holokauszt, majd a több hónapig tartó, tömeggyilkos nyilas terror. 

Egykori iskolatársam "visszaemlékező" könyvecskéjében elfelejtődtek, kimaradtak a gettók, a deportálások, a nyilas terror. A történelem az ő emlékezetében mindössze ennyi: az iskolai tanítás megszűnt, és azután jött a "málenkij robot". Közötte semmi!... - Megvallom, azért idézem ezeket a részleteket, mert ugyan különös értéket nem találok bennük, viszont szomorúan jellemzők napjainkra. A szelektív felejtés pszichés és társadalmi jelenségének illusztrálását szolgálja talán az alábbi idézetsor? Nem tudom, csak elszomorít! 

A "zsidó" szó ebben a szövegben egyetlen egyszer sem fordul elő.

Számomra hátborzongató szemlélet tükre a szöveg… Az ilyen típusú kihagyó emlékezet nézetem szerint megbocsáthatatlan, s hozzá még hazug is. Sok ezer halott emlékének meggyalázása! 

 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

És akkor lássunk idézeteket, pontosan (szinte idilli szöveg, amibe  - hát igen - minden kétséget kizárva, valamit belezavart a háború): 

A gyerekkorom kezdete még a Hor­thy-rendszernek a béke időszakára, azután a háborús időszakára esett.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

…jártam a gimnáziumba, az úgynevezett Kölcsey Gimnáziumba, és máig is örülök annak, hogy az iskolának ez volt a neve, mert ezt a nevet kapta, amikor megalapították és ma is annak hívják. Nem kötődött sem ilyen politikához, sem olyan politikához, a költő ma is része nemzetünk érték­rendjének.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Talán az első és a legrégebbi ilyen esemény az volt, hogy 1939 körül megkezdődött a lengyelor­szági menekültek felbukkanása Magyarországon. Itthon még nem volt akkor háború, de Európában már megkezdődött. És az ide érkező ilyen-olyan menekülteknek nem voltak megfelelő papírjaik, vagy voltak, de nem teljesen legálisak. A köze­lünkben volt egy ilyen menekülttábor - nevez­hetnénk mai szóval internáló tábornak -, de ez egy viszonylag emberséges hely volt a Szabolcs utcában. Ott, ahol a Szabolcs utcai kórház volt már akkor is, attól úgy ötven vagy száz méterre. 
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

honlapjáról:

Ez az "idilli" hely a Szabolcs utcai internáló tábor volt az ún. hontalanok tábora.

Az 1941 nyarán Magyarországról deportált több mint 20 ezer zsidó mintegy 20 százalékát, körülbelül 4 ezer embert a fővárosból hurcolták el. Ezeket elsősorban zsidó intézmények (Rumbach és Páva utcai zsinagógák, a Columbus utcai Izraelita Siketnémák Budapesti Országos Intézete, a Szabolcs utcai Zsidókórház, stb.) mellé telepítették.   Az 1941-es akció megindulásakor tömegesen hurcolták el az embereket  Kamenyec-Podolszkijba. 

Ezeket a tömeges mészárlásokhoz vezető  akciókat nevezte Szakály Sándor "történész" idegenrendészeti eljárásoknak...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Drótkerítés vette körül és fegyveres emberek őrizték őket. Emberségesen viselkedtek az őrök, oda hívták a kvázi foglyokat a kerítéshez, lehe­tett velük beszélgetni, lehetett nekik ennivalót hozni. Az anyám, aki jószívű, segítőkész asszony volt és az első világháborúban megélte az élelmi­szerhiányt, útnak indult és vittünk oda valakinek ennivaló csomagot. Nem is tudom, hogy honnan volt az illető ismerős vagy honnan ajánlották, de szóval elmentünk oda. És hát ott álltam a drót­kerítésnél, a túlsó oldalt a bezárt asszony, kint az anyám meg én. Ott állt egy fegyveres ember és akkor én megkérdeztem az anyámat, de hát mit csinált ez a néni rosszul, hogy ide bezárták. És az anyám zavart volt, nem tudta megmon­dani, hogy mi rosszat csinált a néni.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 A következő dolog az volt, amikor elmentünk a Nemzetközi Vásárra, ami abban az időben a Városligetben volt. Még akkor oda építették föl a pavilonokat, és oda minden évben elmentünk és megnéztük a vásárt, reklámcédulákat gyűjtöttem, nagyon kellemes volt. És egyszer csak jött József főherceg. Ő Habsburg volt, leszármazottja József nádornak és akkoriban ő volt a Magyarorszá­gon élő Habsburgok doyenje. Idős ember is volt, tábornagyi ranggal, és elnöke volt a Tudományos Akadémiának. Szóval egy fő állami tekintély, test­őrök kísérték és ezeken a testőrökön olyan lát­ványos ruha volt: szép sisakban szép szál magas legények voltak és hárman vagy négyen kísérték őt. A főherceg jött, én pedig tátott szájjal bámul­tam a látványt, a testőröket, a nagy embert és így tovább. Eközben valahogy egy kicsivel köze­lebb jutottam, mint ahogyan ezt a testőr helyes­nek tartotta, nem féltették tőlem a főherceget, de a szabad járást talán akadályoztam. És akkor halkan sziszegve a testőr elküldött engem vala­hová olyan trágársággal - amely trágárságot tán hallottam is már, meg tudtam is, hogy ez a szó létezik, tapasztaltam is már ilyet - de az én számomra ez teljesen képtelenség volt, hogy valaki ilyet használ. Pláne, ez a gyönyörű férfi ebben a gyönyörű egyenruhában, sisakban…

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

A háború alatt, 1944-ben abbahagyták a tanítást. Próbáltak mindenféle erőfeszítéseket tenni, amikor a bom­bázások megkezdődtek.  Ez április táján történt, a német megszállás után néhány héttel, amikor az intenzív bombázások elkezdődtek. És akkor jött ez az 1944-es nagyon hosszú vakáció, ami '44 áprilisától   1945 márciusáig, tehát közel 11 hónapig tar­tott. Bombázások voltak, lehetne mondani, hogy szörnyű korszaka volt az életemnek, de nem igaz, mert másfajta érdekességek és élmények érték el akkor is az embert.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az apám rettenetesen nyugtalan volt, hogy én most nem járok iskolába. Mi lesz velem, ha nincs tanítás?  Kiderült hát, hogy nem lehet iskolába járni. Azután jött az ostrom, a pince, de mindezt túléltük. Többször kerültünk az életve­szély viszonylagos közelébe, és akkor találkoztam azzal, ami a magyar történelemnek egy része és amiről szörnyű történetek vannak joggal. Ez az, amit úgy emlegetnek, hogy málenkij robot, tehát: a kis munka, ahova embereket elvittek és aztán sose érkeztek vissza Magyarországra, vagy visszajöttek, de előbb eltöltöttek sok évet a Szovjet­unióban.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 Utána azután vége lett Budapesten az ostrom­nak, és február elején megtudtuk, hogy az utolsó német és magyar katonát is vagy megölték vagy elfogták. A Királyi Várban és annak a környékén lett vége az ostromnak. Ez február 11-12-én tör­tént.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Mielőtt bármit mondanék, ismertetem az alapvető dolgokat. Abban az időben kötelező hittanokta­tás volt az iskolában. Ez azt jelenti, hogy az első elemitől kezdve a nyolcadik gimnáziumig, tehát 12 éven keresztül volt kötelező hittanoktatás. Akkor szüntették meg ennek a kötelező jellegét, amikor én a gimnázium utolsó tanévét töltöttem, tehát engem ez még lényegében végigkísért. Elő­írták, hogy a vasárnapi misén meg kell jelenni. Katolikus cserkészcsapatba, a Regnum Marianumba jártam, lelki gyakorlatokon vettünk részt, s eléggé magától értetődőnek tartottam azokat a szabályokat, nevelési elveket.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

 Elmondanám még azt is - mert erről sokat lehet még mindig hallani -, hogy 1944-ben Wallenberg svéd diplomata emberek ezreit mentette meg azzal, hogy a kormányzat eltűrte tőle, elfogadta tőle azt, hogy úgynevezett svéd menlevelet adott embereknek. S a város nagyon jófajta házaiban, az abban az időben nagyon jó lakókörnyezetnek szá­mító Pozsonyi úton, a harmincas években épült házakban lakást is adott ezeknek az üldözöttek­nek. Ezek a házak ugyan zsúfoltak voltak, és nem volt szabad bármikor kijönni. De hát, azért biz­tonságosnak tűnt és nagyon sok üldözött ember számára biztonságos is volt.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Ennyi! - Ennyi?...

És viszont a hihetetlen valóság: El mule rachamim (Auschwitz - Majdanek - Treblinka) - énekli Shalom Katz

Az időszakról lásd még: ITT

Joan Tower

2015 május. - Ez igazán új lemez, amelyen az amerikai (New Rochelle) zeneszerző három műve is szerepel.

A lemez három korábbi kompozíciót idéz, viszont mindegyik első felvétel (premier). 

A 2010-es Stroke, zenekari mű, meglepő hatásokkal, de kétségtelenül magán viseli a repetitív zenei nyelv hatását (talán a minimál jelző elhagyásával).

Itt tehát a Stroke teljes egészében hallgatható.

Erik Bosgraaf, Jorrit Tamminga és Pierre Boulez találkozása

Gondolom: igazi különlegesség. A Dialogus Boulez zenéjét fuvolára és blockflötére, valamint  elektronikára "fordítja".

Sok mondanivalóm nincsen. Remek produkció, három nagyszerű zenész találkozása, párbeszéde - ha úgy tetszik posztmodern esemény! -, érdemes meghallgatni.

Halkan, esetleg fejhallgatón hallgatva, megnyugtató meditációra kínál lehetőséget

Itt a Dialogue IV hallgatható. A ClassicsOnline új formájában az egész lemez meghallgatható.

Dorrance Stalvey

Vajon ki ismeri, pedig tíz éve, hogy meghalt (a megemlékező tanulmányt lásd: ITT)?

1990-ben Los Angelesben az Arditti Vonósnégyes Kurtág György és Conlon Nancarrow egy-egy opusza mellett Stalvey Vonósnégyesét is bemutatta.

Stalvey itt hallgatható Vonósnégyese az Arditti Quartet lemezén szerepel három  kaliforniai zeneszerző társaságában (California Composers)

"Képzeld..."

Beckett "foltok"

A szöveg:

Samuel Beckett: Hogy is van ez (részlet)
                           
                            Két vers a Fűzfahangokból

A zene:

Morton Feldman: For Samuel Beckett

Dreams...

 
ˇ
A klip a következőkből készült mix:
ˇ
Szövegek (töredékek):
ˇ
1. Babits Mihály: Álmok kusza kertjeiből
2. George Perec: Laterna obscura ~ 214 álom
3. Samuel Beckett: Semmi-szövegek; Cascando; Elég
4. Franz Kafka: Naplók
ˇ
Zenék (részletek):
ˇ
1. Klangkrieg ~ Es war der schönste Tag in meinem Leben
2. Eötvös Péter: Atlantis
3. SePpuKu ~ Auto Da Fe
4. Robyn Schulkowsky: Hastening Westward
5. Karlheinz Stockhausen: Der kleine Harlekin
6. Noise-Maker's Fifes
7. Ground Zero ~ Conflagration
8. Derek Jarman: Blue
9. Tolling Toggle
10. SPK ~ Zamia Lehmanni

A Rácz-Fáy affér kapcsán

Fáy Miklós

Lehet szeretni, lehet nem szeretni, lehet utálni, lehet "nincsdiplomájázni", lehet "tudekottátolvasnizni" - egyet nem lehet: mocskolódni.

Hol szeretem, hol nem. "Kártevőnek" semmiképpen nem tartom, mégha olykor kíméletlen hatású megállapításai vannak is. Egyszerűen azt írja le, amit gondol. Meglehet: sokszor téved, de számtalan magasan képzett zenei ego tevékenységét élveztem és tettem szóvá sokszor, ugyanis rengeteg képtelen ostobaságot írtak-mondtak.  

Rácz Zoltán "írt" Fáyról. Nem jó a szó: írt -, írásban mocskolódott: ITT 

A konkrét Fáy kritikában meg ráadásul éppen semmi kivetnivaló nem volt, tessék elolvasni: ITT

S mit ad az ég: bekapcsolódott az afférba Fischer Iván is - Rácz Zoltán mellett!: ITT 

Fischer megbocsátja Rácz kocsmai mocskolódást megszégyenítő szövegét, mert - úgymond - a tartalom a lényeg. Most magyarázzam Fischernek, hogy a szöveggel mit szokás kezdeni? 

Rácz Zoltán

Nem kell ragozni: nagy művész. 

Ám ha egy elhagyott külvárosi utcában éjjel találkoznék vele, meggondolnám, hogy átmenjek-e az utca másik oldalára.

Ha azt mondom, hogy Rácz Zoltán nem tud magyarul - ez mentségére szolgálhat. A kocsmai szájhősök sem ismerik a magyar szavak helyértékét. Rácznak ajánlható: olvasson sok Esterházyt.

Szó sincs arról, hogy a művészek, akár a legnagyobbak is az emberi tökéletesség feltétlen példái.

Szó sincs arról, hogy a "műítészek" véleménye, stílusa, álláspontja az emberi tökéletesség feltétlen példája.

Most Rácz Zoltán "rückwärts"-be kapcsolt. Elsősorban magának ártott.  

Itt hallgatható a Fischer Iván által szóvá tett Bolgár interjú a Klubrádióból:

Az egész történet émelyítően undorító. Azért idéztem ide, mert jól jelzi: így élünk!

Enigma...

Még négy perc sincs...

Ki ez?

Pihentagyú hülyéskedés?   

Játék?


Mindenkinek ajánlom az esti tv-hiradók helyett!

Dieter Schnebel

A kísérleti zene egyik igen jelentős képviselője, a nyolcvanöt éves zeneszerző, az evangélikus teológiától, a lelkészi hivatástól indult és jutott el oda,   hogy ma úgy beszélnek róla, mint az egyik "legmeredekebb" komponistáról.

Egyik izgalmas vállalkozása volt, amikor zenét komponált Kilenc Harley Davidsonra, trombitára és szintetizátorra  (hallgatható és megnézhető ITT ).

Ez a kompozíció, amelyben a motorok hangja zenévé válik, koncepciójában Stockhausen Helikcopter String Quartet-jére emlékeztet (részlet:  ITT ). 

A két mű persze sokban különbözik, de mindkettőben közös az, hogy míg a hagyományos zenében szinte sohasem kapnak szerepet a zajok, ezekben a kompozíciókban fontos "alkatrészekké" válnak.

Schnebel vonósnégyesei hagyományosabbak abban az értelemben, hogy ezekben a  kvartett négy vonós hangszeren játszik. Ezt azért érdemes itt megemlíteni, mert például a Kronos Vonósnégyes sokszor működik közre zenei performanszokban, ahol sok minden hangkeltő eszköz is szerephez jut.

Itt az Im Raum című vonósnégyes befejező tételét idézem. Az előadó a Quatuor Diotima.

Jó az, 

1. ha levelet kap az ember
2. ha képeslapot kap
3. ha a kép jó érzést kelt
4. ha ennek révén egy új nevet lehet megismerni
5. ha a képeslap hátoldalán nagyon kedvenc szövegidézet van

és mindenekelőtt:

Jó az, ha ezt egy jóbarát küldi, hogy eszébe jutottam...

Itt a képeslap:

és itt a hátoldal:

És ha már Philip Glass, hát nézzünk meg néhány variációt Chuck Close-tól, akinek a nevét most ismertem meg. 

Adódik a játék, hogy egy Glass című zenét tegyek a képsor alá, Dary John Mizelle elektronikus kompozícióját 1976-ból...

És készen van a klip:

Steven Michael Miller

(Lásd még: ITT )

Miller halála után gyűjteményes CD és DVD kiadvány jelent meg.
A zeneszerző - súlyos betegen - arra kérte barátait, hogy zenéjéből adjanak ki egy válogatást a halála után. Így született meg az a gyűjtemény, amelynek első lemeze a szerző zenei munkájának első lemeze volt. Ezután öt lemezen a szerző munkásságának keresztmetszetét állították össze, A hetedik lemez egy DVD, amelyen négy kisfilm (klip?) nézhető. A nyolcadik lemezen a komponista barátok Miller emlékére írt szerzeményei hallgathatók

A videó kisfilmek nézése közben nehezen dönthető el, hogy képi vagy zenei alkotásról van-e szó. A filmek készítője - Michael J. Saul (honlapját lásd:  ITT) - elmondása szerint ő Miller zenéjének ihlető hatására készítette az itt látható filmjeit.

A DVD-n szereplő első film a Morning Dance. Gyerekkori emlékek sejlenek itt fel, az első szerelem és a szépség elvesztésének siratása ez az opusz.

Miller zenéje - Terra Incognita - eredetileg nem a filmhez készült. Saul  és Miller részleteket használt a zenéből.  A teljes zene meghallgatható: ITT

Graham Reynolds

Milyen zene ez?

Polistiliszta? Minimál? - mondanám, ha "komolykodnék". 

Mindenesetre érdekes. Vagy nem? Egyik tételnél az ember felkapja a fejét: milyen érdekes; máskor meg mintha ujromantika lenne. 

Két lemezről válogattam. Az egyik teljes egészében Reynolds-zene, a Difference Engine-ből három tételt idézek.

A másik lemez válogatás a  Chiaroscuro trió előadásaiból. Ezen a lemezen hallgatható Reynolds vokális kompozíciója.

Lewis Carroll abszurd versének a megzenésítése. 
Mindössze néhány perc. Kétségtelenül izgalmas ötlet egy olyan szöveg feldolgozása, amely tulajdonképpen maga is zenei hangzású.

Az eredeti szöveg Reynolds jegyzetével (kattintással nagyítható!):

Carrol versét Weöres Sándor "fordította", pontosabban magyarította:

                     SZAJKÓHUKKY

        Volt egy brillős, a csuszbugó

      

        Gimbelt és gált távlengibe,

     

        Minden mimicre purrogó,

     

       Mómája ingibe   

      

      „Vigyázz, jön Szajkóhukk, fiam! 

        

       Foga maró, karma fúró!

       

       Ügyelj, Csapcsip madár zuhan 

       

       S a brunkós Bromboló!"

      
      Markában nyüszto penge reng,  

      
      Elrágdos minden manxomot.

     A tamtam-fánál megpihent,

    Mély gondjába rogyott.

    
    Állt fergető eszmék körén,

     S jött Szajkóhukk, nézése láng,

     Nagy káka-törzsek erdején  

     Bugyborékolva ráng.

    

     Bal, jobb! Bal, jobb! és át meg át

     Nyüszto penge nyekdes, nyikol,

     Fejét veszi, máris viszi,

     S eldiadalogol.

   
   „Szajkóhukk már nem él, fiam?

    
    Karomba, lándzsás pöszöröm!

    
    Dicsdús nap, ó! Jahé! Jahó!"

    
    Csuklorkant az öröm.

   

    Volt egy brillős, a csuszbugó

   
    Gimbelt és gált távlengibe,

   
    Minden mimicre purrogó,

   
    Mómája ingibe.

Steven Michael Miller

1965 ~ 2014

A fiatalon, súlyos betegségben elhúnyt amerikai zeneszerzőt mifelénk kevesen ismerik. Magam a ClassicsOnline-on találtam rá.
Jáván, Borneon, Balin - legutóbb Singapore-ban dolgozott, gyűjtött zenét és tanított.

A kevéssé figyelő hallgató azt hiheti, hogy ez a zene teljesen egyforma, monoton, változatlan. Pedig rengeteg színe, hangja van. Azután a suling szóló (ez egy bambuszfuvola) mutatja, hogy az elektronika megfér, mi több kiegészül a népi hangzásokkal.

Amikor Miller már súlyos beteg volt, azt kérte barátaitól, hogy állítsanak össze egy gyűjteményt a munkáiból. Ennek a végakaratának nyomán jelent meg idén márciusban a hét CD-t és egy DVD-t magába foglaló gyűjtemény. 

Az első lemez - Miller kívánságának megfelelően - az első megjelent lemeze, a többi válogatás. Egy DVD-n több rövid filmhez komponált zenéje hallható a filmek kíséretében (erre még később visszatérek), az utolsó lemezen pedig a zeneszerző barátok Miller emlékére komponált opuszai hallgathatók.

Itt két szerzeményt idézek az első lemezéről, majd egy harmadikat, az említett suling szólóval.

Sebastian Fagerlund

Még mielőtt a finn zeneszerzőről tennék említést, felhívom az érdeklődők figyelmét arra, hogy a ClassicsOnline megújult (lásd a site-ot: ITT )

Ezentúl a szemnek is jó látványt nyújtó, és egyszerűen kezelhető site-ról nemcsak letölteni lehet, hanem a teljes hangtár kitünő minőségben hallgatható, az előfizetés  körülbelül annyiba kerül havonta, mint két mozijegy.


Itt találtam a mifelénk ismeretlen finn zeneszerző több lemezére. Kettőről vettem részleteket. Az első egy hegedűverseny, a második egy ütőhangszeres opusz.