A Rácz-Fáy affér kapcsán

Fáy Miklós

Lehet szeretni, lehet nem szeretni, lehet utálni, lehet "nincsdiplomájázni", lehet "tudekottátolvasnizni" - egyet nem lehet: mocskolódni.

Hol szeretem, hol nem. "Kártevőnek" semmiképpen nem tartom, mégha olykor kíméletlen hatású megállapításai vannak is. Egyszerűen azt írja le, amit gondol. Meglehet: sokszor téved, de számtalan magasan képzett zenei ego tevékenységét élveztem és tettem szóvá sokszor, ugyanis rengeteg képtelen ostobaságot írtak-mondtak.  

Rácz Zoltán "írt" Fáyról. Nem jó a szó: írt -, írásban mocskolódott: ITT 

A konkrét Fáy kritikában meg ráadásul éppen semmi kivetnivaló nem volt, tessék elolvasni: ITT

S mit ad az ég: bekapcsolódott az afférba Fischer Iván is - Rácz Zoltán mellett!: ITT 

Fischer megbocsátja Rácz kocsmai mocskolódást megszégyenítő szövegét, mert - úgymond - a tartalom a lényeg. Most magyarázzam Fischernek, hogy a szöveggel mit szokás kezdeni? 

Rácz Zoltán

Nem kell ragozni: nagy művész. 

Ám ha egy elhagyott külvárosi utcában éjjel találkoznék vele, meggondolnám, hogy átmenjek-e az utca másik oldalára.

Ha azt mondom, hogy Rácz Zoltán nem tud magyarul - ez mentségére szolgálhat. A kocsmai szájhősök sem ismerik a magyar szavak helyértékét. Rácznak ajánlható: olvasson sok Esterházyt.

Szó sincs arról, hogy a művészek, akár a legnagyobbak is az emberi tökéletesség feltétlen példái.

Szó sincs arról, hogy a "műítészek" véleménye, stílusa, álláspontja az emberi tökéletesség feltétlen példája.

Most Rácz Zoltán "rückwärts"-be kapcsolt. Elsősorban magának ártott.  

Itt hallgatható a Fischer Iván által szóvá tett Bolgár interjú a Klubrádióból:

Az egész történet émelyítően undorító. Azért idéztem ide, mert jól jelzi: így élünk!