Sanyi és Aranka Színház

1093 Budapest, Mátyás u. 9.

06-1-789-40-36

Zene ~ kép ~ szó… Korányi Tamással

2008. június 2-án, hétfőn, 19 órakor
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Gyűlölöm Mozartot
(I Hate Mozart)

A kortárs operát a „Bécsi Mozart-év 2006” rendelte
A zenét Bernhard Lang szerezte;
a librettót irta és a darabot rendezte: Michael Sturminger
A komikus „pszicho-operát” a Theater an der Wien adja elő, a Klangforum Wien zenekart Johannes Kalitzke vezényli.

ˇ
Az opera az operáról, általában a zenei életről szól. Egy fiktív Varázsfuvola bemutató készületei közben megismerjük mindazt, ami a színfalak mögött történik. Itt vannak menedzserek, igazgatók, kultúrpolitikusok, zenészek, újságírók és nézők, csak „rendező” nincsen - a szó átvitt értelmében. Így azután valóságos csoda, hogy mégis létrejön az „előadás”...

www.sasz.hu

Továbbiak: ITT

Ez a pécsi Periszkóp Rádió
ˇ
A műsor hallgatható:Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián (lásd térkép),
ˇ
valamint Interneten:160 kbps mp3 formátumban, illetve 32 kbps mp3 formátumban

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hangtöredékek Henri Michaux szövegeiből

ˇ

Szövegek (valamennyi H. Michaux-tól!):

ˇ

1. Az egyszerűség

2.A nagy háború

3. Ami kiderült

4. Kóborlok

5. Hangokkal játszani

6. Talányok

7. Meszkalinnal

8. Részegek

9. Undor, avagy jön-e a halál

10. Tulajdonképp

11. Megnyugvás a balsorsban

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Zenék:

ˇ

1. Jan Beran: Santi

2. Sofia Gubaidulina: The feast is in full progress

3. Helmut Lachenmann:Intérieur; Schwankungen am Rand

4. Diamanda Galas: Defixiones ~ Will and Testament

5. Witold Lutosławski: Three Poems of Henri Michaux for Choir and Orchestra

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hallgatható és letölthető: ITT (a Hangtoredekek.Michaux.mix.mp3 jelre kattintani!)

A col legno kiadványai közül.

ˇ

Nálunk jószerint teljesen ismeretlen zenék, mindenesetre a "médiák"(a rádiók és televíziók) még soha nem is említették.

Kivétel

a pécsi Periszkóp Rádió ,

ahol ezeket a zenéket is felhasználtam az Henri Michaux töredékek éppen készülő műsorához...

Bővebb információk és sok minden más a col legno honlapján: ITT

Budapest, XIV. Róna utca ~

Református templom tornya...

Baloldalt: az eredeti torony...

Jobboldalt: az újonnan épített torony...

Az eredeti tornyot a háború megkímélte. Valami miatt mégis új tornyot építettek. A régi öreg volt, felújításra szorult?

Miért?... Ugyan miért?!...

Quintus Horatius Flaccus ~ Ars Poetica

(Az episztolák második könyve/3. - 335-378. sor)

ˇ

Bármi tanácsot is adsz, röviden tedd! Így fogan az meg
gyorsan a lelkünkben s mélyen bele így gyökeredzik;
mert minden kifolyik, mi fölösleg, a túltele szívből.
Míg gyönyörűségért írsz, messze ne járj a valótól,
és ne akarja meséd, hogy higgyünk el neki bármit.
Élve ne húzzad elő a befalt gyereket Lamiából!
Azt, mi tanulságot nem nyújt, gáncsolja a vén-rend,
túl komoly írás meg nem kell fiatal lovagoknak.
Osztatlan tetszést az arat, mi a hasznosat, édest
jól elegyítve tanít, s közben komoly élvezetet nyújt.
Ebből gazdagodik meg a két Sosius, s az ilyen jut
tengereken túl, és szerez írójának örök hírt!

Van hiba mégis, amin nem kell mindjárt felakadnunk.
Lant sem ad oly hangot, mit a kéz meg az ész akar, olykor
mélyet kívánnak, s magosán pendül meg a húrja.
Nyíl se talál mindig be a cél kellős közepébe.
Hogyha a versben a fény több, nem sért már az a pár folt,
mit gondatlanság ejtett, vagy az emberi gyarló
természet nem bírt kikerülni. Dehát mi a mérték?
Mint ahogy elnézést kiadó könyv-írnoka nem nyer,
hogyha — megintve — hibát ugyanott ejt, s mint kacagunk, ha
félre csak egy húron fog mindig a lantos, eként rossz
Choerilus énnekem oly költő, aki egyre hibázik.
Ámulok és nevetek, ha van egy-két jobb sora, közben
bánt, ha a jó öreg is szundítgat néha: Homerus,

[indignor, quandoque bonus dormitat Homerus]
bár ily nagy műnél meglepheti néha az álom.

Úgy van a verssel, akárcsak a képpel: van, mi közelről
megragadóbb, másnak távolról szebb a hatása.
Ennek előny a homály, az teljes fényt szeret, és nem
fél, hogy a műértő éles szeme rajta hibát lel;
Egyszer tetszik ez, és tízszer sem telsz be amazzal.
Bár, öregebb testvér, az igazra vezérel atyád is,
és tudod azt magad is, mi helyes, vésd mélyen eszedbe
mondásom: bizonyos dolgokban a jó közepesnek
elnézés járhat. Ha nem ér fel az átlagos ügyvéd
és a jogász egy Messallával szónoki téren,
és nem is oly tudományú, mint Cascellius Aulus,
mégis tisztelik. Ám közepes költőn soha ember,
isten s könyvesboltkirakat nem fog könyörülni!
Mint kedves lakomán sértő a hamis zenehang, és
bánt az avas kenet és Szardínia méze a mákon
- mert hisz ezek híján is meglett volna ebédünk —,
így, ha az emberi szív öröméért felfedezett vers
hajszállal rosszabb a tökélynél, hull le a mélybe.

(Muraközy Gyula fordítása)

Jó ez a blog.

Nagyon -

mert ír olyik

levelet:

"Le veled!"...

Horatiusnak - ennyi...

Mennyi?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Így hát újra elővettem... a Petri köteteket. A megjegyzésre érdemes bejegyzésben éppen csak megemlítettem más "egyebek" okán. De a kapott levél kurzívvá tette Petrit - megint. Elővettem ismét, olvasgattam ismét (köszönet érte!)
ˇ

Ajánlataim - találomra:

ˇ

Andrzej és Wanda

Széljegyzet egy vitához

Gyász 1971----

Mondogatnivaló

Ha az ember

ˇ

Mind-mind az Apokrif környékén!...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Meg még hozzá: ITT!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ideje az öregségnek?!....

Meggyőződésem, hogy a műveltség elsősorban nem a tárgyismeret gazdagságával, nem is a „tetszés-nem tetszés”-sel, hanem a szemlélet korszerűségével írható le - legyen szó klasszika filológiáról, régi zenéről vagy kortárs művészetről. Szemléleti hiányosságok magyarázzák az emberek előítéletességét például a kortárs művészet vonatkozásában. Szemlélet birtokában kiküszöbölhetők a megértés nehézségei, az öregedés kliséi, s mellesleg gazdagabbá és egészségesebbé tehető az élet.

éjszaka
haza
térni
villanyt gyújtani

lecsavarni látni

az éjt

ablaküvegre

tapadt arc

Ez a pécsi Periszkóp Rádió

ˇ

A műsor hallgatható:Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián (lásd térkép),

ˇ

valamint Interneten:160 kbps mp3 formátumban, illetve 32 kbps mp3 formátumban

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hangtöredékek ~ Karl Jaspers szövegeiből

ˇ

Szövegek:

ˇ

1. Karl Jaspers: A transzcendencia rejtjelei

2. Karl Jaspers: Mi az ember?

3. Weöres Sándor: Dob és tánc (A költő előadásában)

4. József Attila: Két hexameter

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Zenék:

ˇ

1. Salvatore Sciarrino: Vento d'ombra; Lohengrin

2. Prokofjev: Overture on Hebrew Themes Op. 34b

3. Sosztakovics:From Jewish Folk-Poetry Op. 79a

4. Michael Denhoff : Hebdomadaire Op. 62

5. Steve Reich: Tehillim

6. Hildegard von Bingen: O tu illustrata

7. Bernd Alois Zimmermann: Requiem für einen jungen Dichter

8. Effektek, utcai zajok, természeti hangok

ˇ

Meghallgatható illetve letölthető: ITT, a Hangtoredekek.Jaspers.mix.mp3 jelre klikkelni!

Karl Jaspers

ˇ

Isten emberré lett

Az Egy hatalmas rejtjele nélkülözhetetlennek tűnik az exisztencia számára, amikor az átlát az Egy torzképein. A személyes Isten rejt­jele történetileg a legnagyobb mértékben működőképes, de nem szükségszerűség. Az emberré lett Krisztus filozófiailag nem lehetséges, mint egyedülálló rejtjel azonban megszólalhat.
Ha Isten emberré lesz, ha egy emberben testesül meg, miként ezt az indusok, görögök, keresztények hitték, akkor ez az Isten egy emberi személyiség valósága, ez az Isten: ember. Úgy tűnik, Isten Jézusban való megtestesülése ennek a típusnak az egyik esete, lényegileg különbözik azonban az összes többitől. Ez a megtestesülés nem akármilyen, hanem az egy Istené. Ez az egyetlen, az összes többi úgynevezett inkarnáció hamis. Sajátosan keresztény továbbá az a hit, hogy az egy Isten csak ezen egy alkalommal testesült meg az emberben, és hogy ez az inkarnáció az Isten, az ember és a világ felfogásának középpontja lesz. Keresztény azonban első­sorban ez: Isten immár valóban kézzelfogható személyes alakban jelenvaló, egészen Isten, egyidejűleg azonban egészen ember. Az Isten személyiségének elképzelése egy emberi személyiség kézzel­fogható realitásává lett, mely személyiség: Isten.
Az ember kézzelfoghatóságra való törekvése ez esetben oly mértékben kielégül, mint egyébkor soha. Isten valóságos voltát a ő számára az ember kézzelfogható volta szavatolja.
Hogy Isten emberré lett, megfeszítették, testben feltámadt és mint feltámadott élőként megmutatta magát…
Isten mint valóságos ember, aki ember és mégsem ember, óriási erővel és bensőségesen szólította meg a híveket. A többiek számára ő „botrány és oktalanság". Botrány az egyes-egyedül Isten által megragadott vallásos zsidók számára, mert Istent egy számukra istenkáromló tézisben érintette…
Jézus emberként, más emberekhez hasonlóan mindenkire rejtjelként képes hatni. Krisztusban azonban mint kézzelfoghatóan reális Istenben, nem pedig rejtjelben hiszünk. Isten kézzefoghatósága benne éri el a maximumát: ezt egyetlen jóhiszemű gondolkodó sem akarhatja elhallgatni. Jézus mint rejtjel vagy Jézus mint kézzelfogható isten: ez itt a kérdés.
[Der philosophische Glaube angesichts der Offenbarung – Piper, München, 1962. 225. S.]
A magyar kiadásban: Katalizátor könyvkiadó, Budapest, 2008. 215-16. oldal
(A piros színű kiemelések tőlem!)

Ugyanakkor viszont...

Budapest ~ Belváros 2008. május...

V.ö.: ITT; ITT; ITT és ITT

Mert minden mindennel összefügg!...

Paul Klee

ˇ

Angelus Novus

+ önkényes variáció!...

Árny ~ Shadow

Ti, akik olvastok, még az élők között éltek: de én, aki írom ezt, már addig rég elköltöztem az árnyak országába. Mert való­ban, különös dolgok fognak történni, s titkok fognak föltárul­ni, és sok század fog elmúlni, mire e jegyzetek emberi szem elé kerülnek. S ha napfényre jutnak, sokan lesznek a hitetlenek, so­kan a kétkedők; mégis lesznek páran, kik sok tűnődnivalót lel­nek e jegyekben, melyeket vas stílusom idevés.
Az év a rémület éve volt, s még a rémületnél is mélyebb érzé­seké, amikre nincs név ezen a földön. Mert sok csodák és jelek történtek, s széltében-hosszában, szárazon s tengeren…
……………………………………………………………………………………………….
…heten ültünk együtt, éjjeli társaság… a rossz sejtelmek és emlékek nem hagyták magukat kizárni.
- Én ÁRNY vagyok …
És akkor mi heten borzalommal szöktünk föl székeinkről, és remegve álltunk, és vacogva, s egész elváltozva; mert az árny hangjának lejtése nem egy lény hangjának lejtése volt, hanem a lények egész sokaságának hangja, s tagról tagra váltakozva üte­meiben sötéten hullott fülünkbe ezer rég elköltözött barátunk jól ismerős és feledhetetlen hanghordozásával.

ˇ

Edgar Allan Poe [Babits Mihály fordítása]

1945 május 8-án ért véget a II. világháború - Európában...

A Győzelem napja mégis május 9., mert a németek ugyan kapituláltak május 8-án, a szovjet hadsereg azonban csak május 9-én fejezte be a prágai hadműveleteket.

Ázsiában 1937. június 7-én kezdődött és Japán kapitulációjával, 1945. szeptember 2-án ért véget.

Európában 1939. szeptember 1-jétől 1945. május 8-ig tartott.

Jobbra lent: szovjet zászló a Reichstagon 1945-ben.

Jobbra fent: az auschwitzi koncentrációs tábor kapuja.

Balra fent: a német rendőrség bevonul az ausztriai Imstbe.

Balra lent: az atombomba bevetése Nagaszakiban.

Legfelül: a normandiai partraszállás.

Sofia Gubaidulina

ˇ

három korábbi szerzeménye (String Trio - 1988; Hour of the Soul - 1974; Night in Memphis - 1968) hallgatható a col legno lemezkiadó CD-jén.

ˇ

[Ha a lemezkiadó honlapján a keresőbe beírjuk a szerző nevét, akkor több részletet meghallgathatunk!]

ˇ

A col legno honlapját érdemes meglátogatni, mert egyrészt kitünően szerkesztett site, másrészt sok jó kiadvány szerepel benne.

ˇ

Például Luciano Berio operája, amelynek a bemutatójáról készült első felvételt ez a cég adta ki: Un Re in ascolto

ˇ

Továbbiak olvashatók: ITT és ITT

~~~~~~~~~~~

Igen jó alternatív zenét hallgathatunk Bill Frisell lemezén (The Intercontinentals)

ˇ

Belehallgathatunk az amerikai Amazon honlapján: ITT

Sanyi és Aranka Színház

ˇ
Zene ~ kép ~ szó… Korányi Tamással

ˇ

2008. május 2-án - pénteken - 19 órakor

ˇ

1093 Budapest, IX. Mátyás.u.9.

Tel.: 06-1/789-4036

Sting koncertje filmen…

"Az utazás és a labirintus"

A szenzáció, hogy a kitünő pop-énekes ezúttal John Dowland dalokat énekel. Lanton játszik Stinggel együtt a bosnyák származású Edin Karamazov.
Sting előadásában az a nagyszerű, hogy megtartja saját énekstílusát, nem próbálja utánozni a régi dalok gyakorlott előadóit, ugyanakkor saját előadásmódját nagy intelligenciával használja, úgyhogy szinte hitelesebbnek hat ez az előadás, mint az erre a éneklésre kiművelt hangoké... Valóban megvalósítja azt, amit elmond: a "szép szomorúság" költője, Dowland volt az első nemzetközi hírű angol pop-sztár!...

(Milyen különös, hogy Füst Milán egyik írásában - a zenével kapcsolatban - "édes szomorúság"-ról beszél!...)

ˇ

Az est műsorában összehasonlítjuk Sting előadását más, hagyományosabb előadók produkcióival, s megismerünk egy átiratot a Brodsky Quartet előadásában - természetesen itt is Sting énekel...

Hallgass bele:

Weep you no more sad fountain

Come again

Can she excuse my wrongs

Kimmo Hakola ~

ismét egy zeneszerző, akire a mi vidékünkön csak nagyon esetleges véletlen szerencsével akadhatunk rá.

Klarinétversenye ezen a lemezen két másik művel hallgatható. A klarinéton a világ egyik legjelentősebb klarinétművésze, a kitünő Kari Kriikku játszik...

(Lehet, hogy Finnországban a kultúra fontosabb, mint mifelénk?:::)

Ez a pécsi Periszkóp Rádió

ˇ

A műsor hallgatható:Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián (lásd térkép),

ˇ

valamint Interneten:160 kbps mp3 formátumban, illetve 32 kbps mp3 formátumban

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hangtöredékek ~ "Nincsenek utak, de mennünk kell!"

Szövegek:

ˇ
Walter Serner: Utolsó lazítás
Seami: Atsumori
John Cage: Egy év hétfőtől /Napló/
Antonio Machado: Két sor
Ingmar Bergman: A bábok életéből
Rainer Maria Rilke: Mária halála
A. Machado: Apám
Mumon Genzen: Halálvers
Régi toledói kolostor falfelirat
József Attila álma /Szántó Judit feljegyzése
R.M. Rilke: Mihez fogsz, Isten
Gizan Zenrai: Halálvers
Ji King

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Zenék:

ˇ
Christian Bollmann: Wu Wei
Luigi Nono: No hay caminos, hay que caminar
Iannis Xenakis: Rebonds
Szofija Gubajdulina: Stufen
Per Nørgård: Waves
James Wood: Stoicheia
J. M. Sjöberg: Again
Sz. Gubajdulina: Stimmen - Verstummen
Morton Feldman: Madame Press Died Last Week At Ninety

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Letölthető: ITT (a Hangtoredekek.Nincsenek utak.mix.mp3 jelzetre kattintani!)

Freud: Michelangelo Mózese (1914)

Előrebocsátom, hogy nem vagyok műértő, hanem laikus. Gyakran észrevettem, hogy egy műalkotás tartalma jobban vonz formai és technikai sajátosságainál, amelyeknek pedig a művész elsőrendű fontosságot tulajdonít. A művészet számos eszköze és egynémely hatása iránt tulajdonképpen hiányzik belőlem az igazi megértés. Mindezt meg kell mondanom, hogy biztosítsam a magam számára e kísérletem elnéző megítélését.
Ámde művészi alkotások, kiváltképp költemények és szobrok mindig is erős hatást gyakorolnak rám; a festmények némileg rit­kábban. Az ilyen művek arra indítottak, hogy megfelelő alkalmak­kor hosszan elidőzzem előttük, próbálván a magam módján meg­ragadni őket, azaz érteni akartam, hogy miben áll hatásuk. Ott, ahol ezt nem tehetem, például a zene esetében, csaknem képtelen vagyok élvezni a művet. Racionális vagy talán analitikus hajlamom berzenkedik ellene, hogy valaminek a hatása alá kerüljek, és közben ne tudjam, hogy mi hat rám, mi az, ami elragad.
Így hát felfigyeltem arra a látszólag paradox tényre, hogy éppen a legnagyszerűbb és a leglenyűgözőbb művészi alkotások némelyi­ke értelmünk számára homályos marad. Megcsodáljuk őket, behó­dolunk nekik, ám senki sem tudja megmondani, hogy mit állítanak elénk. Nem vagyok eléggé olvasott ahhoz, hogy tudjam, szóvá tet­te-e már valaki ezt, vagy hogy nem akadt-e esztéta, aki azt találta, hogy felfogó értelmünk ilyenféle tanácstalansága egyenesen a szükségszerű feltétele annak a legmagasabb hatásnak, amelyet a re­mekműnek elő kell idéznie. Jómagam igencsak nehezen adnám rá a fejem, hogy higgyek ebben a feltételben.
Nem minthogyha a műértők vagy a rajongók nem találnának szavakat egy ilyen műremek magasztalására. Bővében vannak ők a szavaknak, kellene gondolnom. Hanem a művész egy ilyen mes­terműve előtt azután rendesen mindenki valami mást mond, de egyikük sem azt, ami az egyszerű csodáló számára megoldja a rej­télyt. Hiszen ami így a hatalmába kerít minket, az az én felfogásom szerint csakis a művész szándéka lehet, amennyiben sikerült neki e szándékot a műben kifejeznie, és velünk is megértetnie. Jól tudom, hogy sosem beszélhetünk pusztán értelemszerű megértésről; a mű­nek azt az indulatállapotot, azt a pszichikai konstellációt is újra fel kell idéznie bennünk, amely a művész számára az alkotáshoz szük­séges hajtóerőt szolgáltatta. De miért ne volna közölhető és sza­vakba foglalható a művész szándéka éppúgy, mint a lelki élet bár­mely egyéb ténye? Csak talán a nagy műremekeknél ez aligha sike­rülhet az analízis alkalmazása nélkül. Hiszen ezt az analízist magá­nak a műnek kell lehetővé tennie, ha az, ami hatással van ránk, a művész szándékainak és indulatainak a kifejeződése. S hogy ezt a szándékot megfejtsem, ahhoz mindenekelőtt mégiscsak a műben ábrázoltak értelmével és tartalmával kell tisztába jönnöm, tehát tudnom kell értelmezni a müvet. Így hát lehetséges, hogy egy ilyen műalkotás értelmezésre szorul, és csupán ha ezt megtettem, akkor tudom majd meg, hogy miért kerültem ilyen rendkívüli hatás igé­zete alá. Él bennem a remény, hogy e hatás akkor sem veszít majd az erejéből, ha analízisünk sikerrel jár.

A Col Legno új (2008) CD és DVD kiadványa:

"Gyűlölöm Mozartot"

A kortárs operát a Theater an der Wien mutatta be a 2006-os Mozart év alkalmából.

Zene: Bernhard Lang

Libretto: Michael Sturminger

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kiknek ajánljam? ~ Akik a kortárs zenét szeretik, s

Norman Lebrecht szemléletével gondolkoznak a ma zeneművészetéről...

["Soha semmi nem szűnik meg teljesen ezen a világon. Egyetlen valamirevaló elemző se fogja komolyan azt jósolni, hogy hirtelen vége szakad egy második évszáza­da virágzó tevékenységnek, amelyben ezután is sokak­nak lesz öröme…
Ezért ha az információs forradalom egyre táguló láthatárát kémlelve biztosra vehető valami, akkor az az, hogy a komolyzene nyilvános előadása ilyen vagy olyan formában, nagy- vagy kismértékben fennmarad. Ugyan­ilyen biztos azonban, hogy a zene esténkénti, koncertter­mi és operai megszólaltatása belátható időn belül elve­szíti azt a központi és fontos helyet, amelyet az elmúlt két és fél évszázadban a városok életében betöltött.
Ezt az állítást több, egymással összefüggő tényező in­dokolja. A szórakoztató elektronika csábításának enged­ve világszerte egyre kevesebben látogatják a zenei ren­dezvényeket. A rendszeres koncertlátogatók félnek a sö­tét utcán, és nem szívesen teszik ki magukat a forgalmi dugók és a parkolás kellemetlenségeinek. A videoklipe-ken és a gyorséttermek hamburgerein felnőtt új nem­zedék fokozatosan érzéketlenné vált a majd egyórás szimfóniák nagyszabású emelkedettsége iránt. A szűkebb család megosztottsága ellehetetlenítette a közös otthoni zenehallgatást. A zeneoktatás - ahogy jelenleg az állami iskolarendszerben folyik - szinte semmit nem ér, amióta nagy pártatlanságában egyenrangúként kezel minden zenét: közönségeset és kifinomultat, kasszasikerre törőt és lélekemelőt egyaránt.
A fogyatkozó közönség és az oktatás érzéketlensége önmagában is súlyos csapás a jegybevételekre - füg­getlenül attól, hogy a művészetet egyszerre sújtja az álla­mi és cégtámogatások elapadása, a lemezipar hirtelen jött válsága, a sztárok és menedzsereik pénzéhsége. Mindez együtt pénzügyi és szervezeti csődhöz vezetett.
Közismert gondjai ezek a zenei világnak, ám e könyv megszületése előtt egyszer se hozták nyilvánosságra őket. A lemezgyártó cégek vezetői - akik rettegtek a jövőtől - abban reménykedtek, hogy miközben senki nem beszél róluk, maguktól megoldódnak. A három-négy évre előre lekötött közreműködők és időpontok foglyaként olyanok voltak, mint az óceánjáró tisztje, aki látja maga előtt a korallzátonyt, de képtelen kitérni vagy elég gyorsan hát­ramenetbe kapcsolni, hogy elkerülje az ütközést. Bár­mily önhittek vagy elővigyázatlanok voltak is azelőtt, most heves rokonszenv ébredt bennünk e jó szándékú szakemberek iránt, akik látva a fenyegető veszélyt és a lomhán köröző cápákat, mindent elkövettek, hogy a ko­molyzene ne szenvedjen hajótörést.
Nyilvánvalóan a túlélésért folyt a küzdelem, és a gyor­san, határozottan reagáló zenei intézményeknek volt a legtöbb esélyük rá, hogy túléljék az ezredfordulót. Az előrelátás és a merészség általában meghozza gyümöl­csét; a cselekvés hiánya mindig kockázatos, főleg élet­veszélyben. Az olyan művészet, amely a vezetői határo­zatlanság, az erkölcsi hanyatlás és a pénzügyi talaj vesz­tés állapotában lépett be a felgyorsult információáramlás korába, mintha a halállal kacérkodna. Dióhéjban, ilyen­nek találom a komolyzene helyzetét a XX. század alko­nyán, és művem nem indulatos képzelgés, hanem jól végiggondolt, intő elemzés."

Norman Lebrecht: Művészek és menedzserek]

Bernhard Lang's and Michael Sturminger's comic psychological opera I Hate Mozart.
When the curtain falls the show is over. So they say. But what if we, the audi­ence, were to boldly change sides and practically step through the looking-glass held up to us obstinately at the theater, to take a seat right in the mid­dle of the forbidden zone vis-a-vis and watch in secret how the performers and masters of the show really behave, behind and beyond the scenes? Watch them discard their costumes and parts, discard the masks of their characters, and change, without further ado, from acting out another's script to acting out their own? Well, then we would see one of those bizarre but true-to-life plays that are only started off by the fall of the stage curtain: / Hate Mozart is the simulation of such a play.
The privileged look behind the scenes of the opera business taken by com­poser Bernhard Lang and librettist and director Michael Sturminger in their dramma giocoso, reveals a tragicomical tale, involving the petty power games of a conductor hovering at the verge of a nervous breakdown and his opera diva wife, the egotism of agents and managers, identity crises suffered by ten­ors, and young talents desperately struggling for a career: with casual strokes of the brush I Hate Mozart presents a panorama of profound artistic-social insecurity. And all protagonists of the story are haunted by the bogey of good old Amadé - he whose music demands more than any of them can ever fulfill, where every attempt to do it justice must fail, ever and ever again, for as long as they shall live.
I Hate Mozart is built along self-reflective lines: an opera about an opera pro­duction, a burlesque operatic demolition, a backstage report about the making of a fictitious Magic Flute. Sturminger and Lang gleefully put a wrench in the works of the operatic machine, demonstrate the potential frictional losses suf­fered during auditions and orchestra rehearsals, eavesdrop on the bartering and quiet chats among their protagonists.
The cast of / Hate Mozart features theater managers, cultural affairs officials, musicians, journalists and assistants; it lacks only one character: a director. Sturminger has eliminated himself from the game, acknowledging his biased position. The fact that until the very end no one (on the stage) ever notices the absence of a director, reveals the finer irony of the librettist's approach.
J Hate Mozart celebrates one of those rare liaisons between sophisticated boulevard theater and new music. It is a wild story, which Sturminger has sarcastically dedicated to the Vienna Mozart Year 2006. His opera buffa is obviously rooted in Sturminger's many years of experience as a director at international opera houses. He steers clear of the risk of getting too general by addressing the specifically Austrian state of affairs as in passing, yet by no means mincing his words, making fun of pompous politicians' speeches as well as of the stir commonly caused in this land of alps and culture by the ap­pointment of a new theater manager. Florian Boesch gives a brilliant perform­ance as the conductor worn out between his famous wife and his new lover, a talented young singer from Eastern Europe; the vanity, the tempers and the Italian accent displayed by Boesch run precisely true to type. The hatred of the master composer from Salzburg expressed in the opera's title acquires a fairly differentiated motivation in the libretto: Mozart makes everyone see red because none of those who interpret his music can ever be a match for him. The feeling of not coming up to expectations either as an artist or as a person runs through the opera like a general theme - and produces nightmarish in­termezzi. In Sturminger's words: "Those hate best who both love Mozart and despair of him: men and women competing with those who have already cut a path to his music."

A Holokauszt Emléknapon...

Április 16.

Hannah Arendt írta 1946-ban (még az első világháborúra utalva) Szervezett bűn című tanulmányában:

"Az emberiség végnapjai című művében, mely az utol­só háború történéseit mutatja be, Karl Kraus leeresztette a függönyt, miután II. Vilmos ezt kiáltotta: „Ezt én nem akartam." Ebben az egészben az egyszerre komikus és iszonyatos az, hogy ez valóban így volt. Ha ezúttal lemegy a függöny, kénytelenek leszünk nyárspolgárok egész kóru­sát figyelni, akik azt kiáltják majd: „Ezt mi nem tettük."

Az 1968-ban írt Kollektív felelősség című tanulmányában ezt olvashatjuk:

"…felelősséget lehet vállalni olyan cselekedetekért is, amelyeket nem az adott személy vitt véghez; tehát a felelősséget számon lehet kérni. Ugyan­akkor az nem lehetséges, hogy valaki bűnös legyen vagy bűnösnek érezze magát olyan tettekért, amelyek nem az ő aktív hozzájárulásával történtek meg. Ez fontos mozzanat, amit érdemes világosan és erőteljesen hangsúlyozni… átvitt értelemben mondhatjuk, hogy bűnösnek érezzük magunkat apáink vagy az emberiség bű­neiért, röviden olyan tettekért, amelyeket nem magunk követtünk el…"

Most jelent meg: