ˇ
Isten emberré lett
Az Egy hatalmas rejtjele nélkülözhetetlennek tűnik az exisztencia számára, amikor az átlát az Egy torzképein. A személyes Isten rejtjele történetileg a legnagyobb mértékben működőképes, de nem szükségszerűség. Az emberré lett Krisztus filozófiailag nem lehetséges, mint egyedülálló rejtjel azonban megszólalhat.
Ha Isten emberré lesz, ha egy emberben testesül meg, miként ezt az indusok, görögök, keresztények hitték, akkor ez az Isten egy emberi személyiség valósága, ez az Isten: ember. Úgy tűnik, Isten Jézusban való megtestesülése ennek a típusnak az egyik esete, lényegileg különbözik azonban az összes többitől. Ez a megtestesülés nem akármilyen, hanem az egy Istené. Ez az egyetlen, az összes többi úgynevezett inkarnáció hamis. Sajátosan keresztény továbbá az a hit, hogy az egy Isten csak ezen egy alkalommal testesült meg az emberben, és hogy ez az inkarnáció az Isten, az ember és a világ felfogásának középpontja lesz. Keresztény azonban elsősorban ez: Isten immár valóban kézzelfogható személyes alakban jelenvaló, egészen Isten, egyidejűleg azonban egészen ember. Az Isten személyiségének elképzelése egy emberi személyiség kézzelfogható realitásává lett, mely személyiség: Isten.
Az ember kézzelfoghatóságra való törekvése ez esetben oly mértékben kielégül, mint egyébkor soha. Isten valóságos voltát a ő számára az ember kézzelfogható volta szavatolja.
Hogy Isten emberré lett, megfeszítették, testben feltámadt és mint feltámadott élőként megmutatta magát…
Isten mint valóságos ember, aki ember és mégsem ember, óriási erővel és bensőségesen szólította meg a híveket. A többiek számára ő „botrány és oktalanság". Botrány az egyes-egyedül Isten által megragadott vallásos zsidók számára, mert Istent egy számukra istenkáromló tézisben érintette…
Jézus emberként, más emberekhez hasonlóan mindenkire rejtjelként képes hatni. Krisztusban azonban mint kézzelfoghatóan reális Istenben, nem pedig rejtjelben hiszünk. Isten kézzefoghatósága benne éri el a maximumát: ezt egyetlen jóhiszemű gondolkodó sem akarhatja elhallgatni. Jézus mint rejtjel vagy Jézus mint kézzelfogható isten: ez itt a kérdés.
[Der philosophische Glaube angesichts der Offenbarung – Piper, München, 1962. 225. S.]
A magyar kiadásban: Katalizátor könyvkiadó, Budapest, 2008. 215-16. oldal
(A piros színű kiemelések tőlem!)
Az Egy hatalmas rejtjele nélkülözhetetlennek tűnik az exisztencia számára, amikor az átlát az Egy torzképein. A személyes Isten rejtjele történetileg a legnagyobb mértékben működőképes, de nem szükségszerűség. Az emberré lett Krisztus filozófiailag nem lehetséges, mint egyedülálló rejtjel azonban megszólalhat.
Ha Isten emberré lesz, ha egy emberben testesül meg, miként ezt az indusok, görögök, keresztények hitték, akkor ez az Isten egy emberi személyiség valósága, ez az Isten: ember. Úgy tűnik, Isten Jézusban való megtestesülése ennek a típusnak az egyik esete, lényegileg különbözik azonban az összes többitől. Ez a megtestesülés nem akármilyen, hanem az egy Istené. Ez az egyetlen, az összes többi úgynevezett inkarnáció hamis. Sajátosan keresztény továbbá az a hit, hogy az egy Isten csak ezen egy alkalommal testesült meg az emberben, és hogy ez az inkarnáció az Isten, az ember és a világ felfogásának középpontja lesz. Keresztény azonban elsősorban ez: Isten immár valóban kézzelfogható személyes alakban jelenvaló, egészen Isten, egyidejűleg azonban egészen ember. Az Isten személyiségének elképzelése egy emberi személyiség kézzelfogható realitásává lett, mely személyiség: Isten.
Az ember kézzelfoghatóságra való törekvése ez esetben oly mértékben kielégül, mint egyébkor soha. Isten valóságos voltát a ő számára az ember kézzelfogható volta szavatolja.
Hogy Isten emberré lett, megfeszítették, testben feltámadt és mint feltámadott élőként megmutatta magát…
Isten mint valóságos ember, aki ember és mégsem ember, óriási erővel és bensőségesen szólította meg a híveket. A többiek számára ő „botrány és oktalanság". Botrány az egyes-egyedül Isten által megragadott vallásos zsidók számára, mert Istent egy számukra istenkáromló tézisben érintette…
Jézus emberként, más emberekhez hasonlóan mindenkire rejtjelként képes hatni. Krisztusban azonban mint kézzelfoghatóan reális Istenben, nem pedig rejtjelben hiszünk. Isten kézzefoghatósága benne éri el a maximumát: ezt egyetlen jóhiszemű gondolkodó sem akarhatja elhallgatni. Jézus mint rejtjel vagy Jézus mint kézzelfogható isten: ez itt a kérdés.
[Der philosophische Glaube angesichts der Offenbarung – Piper, München, 1962. 225. S.]
A magyar kiadásban: Katalizátor könyvkiadó, Budapest, 2008. 215-16. oldal
(A piros színű kiemelések tőlem!)
No comments:
Post a Comment