Quintus Horatius Flaccus ~ Ars Poetica

(Az episztolák második könyve/3. - 335-378. sor)

ˇ

Bármi tanácsot is adsz, röviden tedd! Így fogan az meg
gyorsan a lelkünkben s mélyen bele így gyökeredzik;
mert minden kifolyik, mi fölösleg, a túltele szívből.
Míg gyönyörűségért írsz, messze ne járj a valótól,
és ne akarja meséd, hogy higgyünk el neki bármit.
Élve ne húzzad elő a befalt gyereket Lamiából!
Azt, mi tanulságot nem nyújt, gáncsolja a vén-rend,
túl komoly írás meg nem kell fiatal lovagoknak.
Osztatlan tetszést az arat, mi a hasznosat, édest
jól elegyítve tanít, s közben komoly élvezetet nyújt.
Ebből gazdagodik meg a két Sosius, s az ilyen jut
tengereken túl, és szerez írójának örök hírt!

Van hiba mégis, amin nem kell mindjárt felakadnunk.
Lant sem ad oly hangot, mit a kéz meg az ész akar, olykor
mélyet kívánnak, s magosán pendül meg a húrja.
Nyíl se talál mindig be a cél kellős közepébe.
Hogyha a versben a fény több, nem sért már az a pár folt,
mit gondatlanság ejtett, vagy az emberi gyarló
természet nem bírt kikerülni. Dehát mi a mérték?
Mint ahogy elnézést kiadó könyv-írnoka nem nyer,
hogyha — megintve — hibát ugyanott ejt, s mint kacagunk, ha
félre csak egy húron fog mindig a lantos, eként rossz
Choerilus énnekem oly költő, aki egyre hibázik.
Ámulok és nevetek, ha van egy-két jobb sora, közben
bánt, ha a jó öreg is szundítgat néha: Homerus,

[indignor, quandoque bonus dormitat Homerus]
bár ily nagy műnél meglepheti néha az álom.

Úgy van a verssel, akárcsak a képpel: van, mi közelről
megragadóbb, másnak távolról szebb a hatása.
Ennek előny a homály, az teljes fényt szeret, és nem
fél, hogy a műértő éles szeme rajta hibát lel;
Egyszer tetszik ez, és tízszer sem telsz be amazzal.
Bár, öregebb testvér, az igazra vezérel atyád is,
és tudod azt magad is, mi helyes, vésd mélyen eszedbe
mondásom: bizonyos dolgokban a jó közepesnek
elnézés járhat. Ha nem ér fel az átlagos ügyvéd
és a jogász egy Messallával szónoki téren,
és nem is oly tudományú, mint Cascellius Aulus,
mégis tisztelik. Ám közepes költőn soha ember,
isten s könyvesboltkirakat nem fog könyörülni!
Mint kedves lakomán sértő a hamis zenehang, és
bánt az avas kenet és Szardínia méze a mákon
- mert hisz ezek híján is meglett volna ebédünk —,
így, ha az emberi szív öröméért felfedezett vers
hajszállal rosszabb a tökélynél, hull le a mélybe.

(Muraközy Gyula fordítása)